Sobri

Sobri története

Sobrinak persze nem ez az igazi neve, születésekor a Józsefnek anyakönyezték, csak az idők folyamán ragadt rá ez a név, végül így emlegette mindenki az óvodástól a száz évesig. Talán igaz a mondás, "Nomen est Omen"...

Sobri alig három évesen már csintalan, kíváncsi, mindig vigyori pofájú kis vasgyúró volt, akit a felnőttek nevetése újabb csínyekre sarkallt. Nem volt híján az értelemnek, de mindig az ösztönök dolgoztak erősebben, egyik galibából a másikba esett és sose tudta, hol a határ a tréfa és a pofátlanság között.

Iskolás korában több intőt kapott, mint a többi gyerek együttvéve, de ez nem nagyon zavarta. Alig volt 12 éves, amikor az első komolyabb kisiklása történt, egy kislány haját gyújtotta meg, ami szerencséjére nem fordult tragédiába, az apja egy disznót ajándékozott az orvosnak, aki így nem jelentette az esetet, a lány apját egy hordó borral engesztelte ki, Sobrit ugyan jól elverte, de aztán a fiú hallotta, amint a cimborájával fojtottan röhögnek azon, hogy nézett ki a lány és milyen szaga volt az égett hajának. Ez után az eset után - leginkább anyja bánata és szégyenkezése miatt - kicsit visszavett a balhézásból, de hamarosan újabb botrány tört ki, amikor az egyik fiatal tanárnőt megleste a fürdőszobája ablakából és a látottakat megosztotta a többi fiúval. Ekkor már csak az mentette meg, hogy nyolcadikba járt, a tanári kar reményei szerint úgyis elmegy a faluból, mert mindezek ellenére egyáltalán nem volt rossz tanuló.

Így is történt. Sobrit felvették a közeli város szakmunkásképzőjébe, ahol autószerelést tanult. Egy teljes évig. Akkor a szakmai gyakorlat alatt elvitt egy javításra leadott autót, amit össze is tört, mivel vezetni még nem tudott, hiszen alig múlt 15 éves. A szülei kifizették az okozott kárt, de Sobrit kicsapták az iskolából és kirakták a kollégiumból, kénytelen volt hazaköltözni és munkát vállalni a helyi gazdáknál. Hamar megunta a kemény munkát, és a könnyebb megélhetés reményében a városa költözött. Egy asztalos üzemben talált állást, ahol a fűrészgépnél dolgozott, az elkészült munkadarabokat rakta össze és készítette elő szállításra. A pénz, amit ezzel a munkával keresett, alig volt elég az albérletre és a megélhetésre, így amikor a cipője már teljesen elkopott, minden további nélkül lopott egyet az egyik áruházból. Nem bukott le, így ezután - nagy körültekintéssel - minden ruhadarabját így próbálta beszerezni. Cipőjébe két-három pár zoknit húzott, régi garbója alá márkás inget vett fel, úgy sétált ki az üzletből, közben csibészes tekintetével az eladólányokat nézte, azok meg vihogtak és nem figyeltek arra, mit csinál. De aztán elhagyta a szerencse. Egy alkalommal megfogták és már nem volt segítség, bíróság elé került és elitélték. A fiatalkorúak börtönébe került, csupa fiatal bűnöző közé, akik először azt hitték, a szőke, gyerekképű fiút úgy csicskáztathatják, ahogy akarják, de Sobri erős volt és vakmerő, jó érzékkel kiválasztotta a vezért és néhány perc alatt maga alá gyűrte. A többiek meghökkentek az ereje láttán, de ő a barátságát ajánlotta, így a börtön népszerű figurája lett. A büntetés hamar letelt, jó magaviseletért kiengedték, ő meg szedte a sátorfáját és a fővárosba költözött. Itt aztán jól érezte magát. Az aluljárókban lejmolt, adta a "szegény falusi gyereket, akit átvertek a nagyvárosban" és egész jól élt az emberek adományaiból. Lopni azonban nem akart, szégyellt volna újra börtönbe menni. A csavargó életnek egy hátránya volt, nem tudott megfelelő külsővel megjelenni a lányok előtt, pedig hajtották a hormonok, majd megveszett már egy kis szexért, így prostikhoz kényszerült, de rájött, erre elmegy az összes pénze, ezért munka és barátnő után nézett. Megtanulta a leckét, ezután vigyázott, hogy valami bajba ne kerüljön. Jó fizikumával könnyen talált jól fizető munkát, így volt már pénze. Lányokkal ismerkedett, és a '70-es évek közepén, amikor már volt fogamzásgátló és a lányok nem féltek a teherbe eséstől, hatalmas szexuális étvágya ellenére sem volt gond a vágyak kielégítése.

Tizenkilenc éves volt, amikor megkapta a behívóját. Nem volt boldog, de úgy gondolta, legalább ezen is túl lesz, és hát a katonaság valami tekintélyt és nagy kalandot is jelentett a férfiak életében, izgalommal készült, hogy megtapasztalja. Az első év kemény volt, de Sobri állta a sarat, még élvezte is a kemény kiképzést, megizmosodott, vállán feszült az egyenruha, amikor társaival a kimaradások alkalmával megjelent a kisvárosi szórakozóhelyeken. A lányok szivesen táncoltak vele, sőt néhányan nem utasították el a testi közeledését sem. Egyik skalpot gyűjtötte be a másik után, ha egyik-másik lányt nem lehetett szép szavakkal meggyőzni, leszorította, és ha kicsit pityeregtek is az aktus után, néhány csókkal ki lehetett őket engesztelni, a lányok szégyene úgysem engedte, hogy híre menjen Sobri erőszakosságának. Két évet húzott le a honvédségnél, aztán gondolt egyet és tiszthelyettesi képzésre jelentkezett. Felettesei örültek az erős és fegyelmezett fiatalembernek, minden akadály elhárult az útjából, még a tinédzser-kori büntetés felett is elsiklottak.

Huszonhárom éves volt, amikor amikor megkezdte a hivatásos szolgálatot. Keménykezű kiképzőnek számított, még az öreg tisztesek is respektálták. Csak a pénz volt kevés. Ezt némileg ellensúlyozta, hogy lakáshoz lehetett jutni, mindössze annyit kellett tennie, hogy megnősül. Körül nézett hát az ismerős lányok között, szinte találomra kiválasztott egyet és feleségül vette. Azonnal be is költözhettek a város egyik vadonatúj panel lakásába. Az asszonyka bejárt dolgozni a sereg könyvtárába, rendben tartotta Sobri ruháit és a lakást, ő meg szinte az összes pénzüket magára költötte. Egészen jól érezte magát, kivéve, hogy alig egy-két év alatt ráunt csendes-rendes kis feleségére, más nőkre vágyott és hamarosan vad szerelmi viszonyokba keveredett. Felesége gyanútlanul élte a katonafeleségek nem túl szabad életét, eszébe sem jutott a kételkedés, főleg miután teherbe esett és egészséges kislányt szült. Ez nagy csalódás volt Sobri számára, aki egy vagány fiúra számított, de hamar túltette magát a dolgon, nem volt az a tépelődő fajta. Míg felesége a kislányt nevelgette, ő élte az életét, rendezvényekre járt és a tiszti klubba, és állandó szeretője mellett még bele-belebonyolódott néhány kisebb kalandba is. Felettesei néhányszor figyelmeztették, bajt ne csináljon, de igazából senki se törődött azzal, hogy él.

Aztán egyszer csak bekövetkezett a baj. Egyik rövid kalandja terhességgel végződött. A nő követelőzött, fenyegetőzött, hisztériázott, Sobri meg elveszítette amúgy sem végtelen türelmét, és többször keményen megütötte. A nő visítására a szomszédok rendőrt hívtak, azok mentőt, és Sobri élete egy pillanat alatt szétesett. A nő agykárosodást szenvedett és elvetélt, a katonai ügyészség nem kegyelmezett, lefokozták és elitélték, ráadásul a felesége elhagyta és a szeretője is hátat fordított neki. Két évet húzott le a futkosón, aztán ott állt üres zsebbel, munka és egzisztencia nélkül. Egy gépgyárban sikerült elhelyezkednie, munkásszállón lakott és nőtt benne a düh. A '80-as években már enyhült az országban a külföldre utazás körüli szigor, az ibusz bevásárló utakat szervezett Bécsbe, ő meg úgy döntött, elég volt ebből a robotolásból és befizetett egy útra, ahonnan eszében sem volt hazatérni. Fél évet töltött egy lágerben, onnan megszökött és Franciaország felé vette az irányt, ahol beállt az idegen légióba. Hogy ott mi történt, arról senki sem tud semmit, de öt évet töltött el Afrikában, aztán leszerelt és kétes hírnevű üzletemberek testőre lett.

Amikor a rendszerváltáskor megnyíltak a határok, azonnal hazajött, a megkeresett pénzével gazdag embernek számított, és a zavaros üzleti világban próbált boldogulni. De az itt megszerezhető üzleti haszon nem elégítette ki, ezért egy alkalmi ismerősével autó-bizniszbe kezdett. Külföldi kapcsolatait felhasználva, lopott autókat hozott be hamis papírokkal és adott tovább nagy haszonnal. Évekig nem bukott le, luxus életet élt, fiatal nőkkel szórakozott, próbálta a sikeres üzletember látszatát kelteni. Aztán egy rendeletmódosítást követően a tisztes autókereskedők bevétele annyira visszaesett, hogy Sobri egymás után vásárolhatta fel az autószalonokat az ország egész területén. Egy Balaton parti autószalon megvásárlása indította el a lavinát. A szalon mellett kis autómosó és shop működött. Sobri megpróbálta megvásárolni, de nem tudott megegyezni a tulajdonossal. Azzal gyakorolt nyomást rá, hogy magához édesgette fiatal, hiszékeny lányát, megmutatva a megrémült szülőknek, hogy más eszközök is vannak a tarsolyában. Végül sikerrel megkötötték az üzletet, Sobri azonnal dobta a lányt, aki vigasztalhatatlan volt, és nem tudta mekkora szerencséje van. Ezután újabb autómosók és benzinkutak következtek, mindezeket a lopott autók forgalmazásából vásárolta. Majdnem 10 évig kitartott a szerencséje, amikor felfigyelt rá egy igazi gengszter, aki nehezményezte, hogy Sobri túlságosan terjeszkedik a Balaton környékén. Először csak figyelmeztették, hogy húzza meg magát, de ő nem ijedt meg. Amikor felgyújtották az egyik autómosót a hozzá tartozó shoppal együtt, válaszlépésként ő meg felgyújttatta riválisa egyik kis sütödéjét, hogy az erejét és bátorságát fitogtassa. Egy ideig nem is történt semmi, már azt hitte ellenfelei meghátráltak, amikor váratlanul balesetet szenvedett, mivel autóján nem fogott a fék. Nem lehetett egyértelműen megállapítani a szándékosságot, de szive mélyén biztos volt benne, hogy ellenfelei újra támadásba lendültek. Kész volt a visszavágásra. Gondosan tervezte el az "akciót", úgy döntött, nem erővel, hanem fortéllyal vág vissza, lefizette ellenfele egyik beszállítóját, és legnagyobb éttermébe jelöletlen élelmiszert csempésztetett, ő meg hívta az ÁNTSZ-t, akik persze emellett még találtak néhány szabálytalanságot, így az éttermet a szezon közepén azonnal bezárták. Újra megindult a harc, már nem is burkoltan fenyegették egymást, Sobri azt hitte nyerésre áll, amikor egy éjjel hazafelé tartva, az autópályán fel nem figyelt az őt követő autókra. Amikor az egyik behúzódott a középső sávba, ő is gázt adott, biztos volt benne, ha meg tudják előzni, bajban lesz, mert a kocsik közé szorul, ki tudja hány van még mögöttük. Őrült tempóban hajtott, majd a Pesthez legközelebbi felhajtóra füstölgő gumikkal kanyarodva, a forgalommal szemben, őrült szerencsével kereket oldott. Ezután rájött arra, hogy ellenfele nem kispályázik, és mivel nem akarta eddig összeharácsolt pénzét elveszteni, befektetéseit egy ügyvédi iroda segítségével gyorsan eladva, pénzét külföldi bankokba menekítve elhagyta az országot. Nem is tért vissza, csak amikor az ország már a schengeni övezetbe tartozott. Egyedül jött, csendben, meg sem állt sehol, szülei házához ment, akik örömmel, de egyben aggodalommal is fogadták, testvérei érezhetően nehezteltek, hiszen évekig hírét se hallották. Szülei szívszorítóan megöregedtek, és ő sem volt már az a vagány fickó, hiszen már az ötvenes éveiben járt. A fiatal lányok nem kellették már magukat, és neki sem volt kedve hajkurászni őket. Lányát tán 3 évesen látta utoljára, nem is kereste, igaz, a volt felesége sem szorgalmazta a kapcsolatot, teljesen eltüntek az életéből. Jó volt néhány napot pihenni a régi házban, eljárni a kocsmába, ökörködni a régi haverokkal, úgy érezte, ez lehet az életére a megoldás. Vesz egy házat, kipofozza, kerít valami nőt, aki kiszolgálja, hétköznapi értelemben és szexuálisan is, a pénze kitart, amíg él, semmi gondja nem lesz.

De az élet olyan, hogy sose azt dobja, amire számítani lehet. Mert bár a kocsmában a fiúk jó cimborának tüntek, egyik se hívta meg az otthonába, testvérei árgus szemekkel figyelték, valami hátsó szándékot tételezve fel róla, ami nem is volt nagyon meglepő az addigi életét tekintve.

Így hát Sobri néhány hét után vette a kalapját, szüleinek megigérte, hogy ezután rendszeresen jelentkezni fog, autójába ült, és céltalanul nekiindult a világnak. Nem ment messzire. A Dél-Dunántúlon egy takaros kis faluban találta meg a neki való házat. Egy vagyont költött rá, de megérte, pont olyan lett, mint szerette volna. Találkozott egy harmincas éveiben járó, dekoratív nővel, aki fénykorában szépségkirálynőként tündökölt, de lassan kikopott a celebvilágból. Összekötötték az életüket, a nő - ha nem is Sobri, de a pénze kedvéért - megtette amit elvárt tőle. Élhetett volna szépen, békén, de nem hiába volt Sobri a neve, nem tudott megülni a fenekén, rájött, hogy vendégházak és fogadók üzemeltetése jól jövedelmez, ezért belevágott. Az első kettőre még meg volt a pénze, a harmadikhoz már kölcsönt kellett felvenni, de a házak szinte folyamatosan fogadtak vendégeket, hát nem okozott gondot a hitel törlesztése. Azonban a harmadik ház megnyitásával túl közel került a Balatonhoz, ahol még mindig régi riválisa irányította az alvilágot. Nagy hiba volt felhívni magára a figyelmet. Még alig nyílt meg az új vendégház, amikor egy éjjel tűz keletkezett, a vendégek fejvesztve menekültek, és Sobri gyakorlatilag a sikeres életből a nélkülözésbe csöppent. Élettársa is egyre jobban idegesítette, mindig az esküvővel nyaggatta, elhanyagolta a házimunkát, nem segített a vendégházak üzemeltetésében, állandóan Pestre utazgatott, emiatt egyre több nézeteltérésük támadt. Sobri kidobta, de a nő néhány nap múlva visszakönyörögte magát, egy darabig ment minden rendben, aztán újra kezdődött a civakodás.

Sobri úgy érezte, mintha bezárták volna, semmi lehetősége a változtatásra. A vendégházak eladásából külföldön semmi esélye újrakezdeni. Itt hagyni erre a semmirekellő nőre és a fejlődő országokban testőrtanoncokat oktatni nincs értelme, kiöregedett már a szakmából. Itt viszont, ha nem vigyáz, hamarosan kinyírják. Az alvilág nem felejt. Küszködött hát tovább az egyre növekvő törlesztő-részletekkel, a vendégforgalomból igyekezve finanszírozni az életet. Hamarosan rájött, ebben legjobban az élettársa akadályozza, aki hiába lepedőakrobata, ha egyéb területeken semmi haszna sincsen, sőt rengeteg pénzt elvisz. Vagy két évig vergődtek így, Sobriban egyre nőtt a feszültség és a félelem, amikor egy civakodásuk verekedéssé fajult és Sobri újra elkövette a hibát, dühből ütött. Amikor végre meg tudta fékezni magát, a nő alig volt magánál, nyöszörögve és tántorogva rogyott a kanapéra, ő meg rácsapta az ajtót és az egyik közeli kaszinóba ment. Hajnalban ért haza, kissé részegen, jó néhány tízezer forinttal gazdagabban, hiszen nyerő szériában volt. A nő összekucorodva feküdt a nappali kanapéján. Gondolta, elaludt, hát hagyta.

Másnap reggel - vagy inkább délelőtt - mikor lement, a nő még mindig ugyan úgy feküdt. Tudta, hogy baj van. Megtapintotta, érezte, már beállt a hullamerevség. Menekülőre fogta a dolgot. A szomszéd sráccal megtankoltatta az autóját - ne lássák a benzinkúton - aztán a szlovén határ felé vette az útját. Olaszországban repülőre ült és meg sem állt Thaiföldig. Szinte fillérek nélkül érkezett. Egy bárban lett kidobó, egy kunyhót bérelt és egy thai lány gondozta.

Egy évig élt így, amikor a thai rendőrség egy reggel körbevette a házat. Sobri megadta magát. Nem szerette volna, ha méltatlan körülmények között fogják el. Néhány hónap múlva a magyar sajtóban a következő hírt lehetett olvasni: "Hazahozták Thaiföldről azt a K.J. nevű férfit, aki alaposan gyanúsítható az ismert celeb és volt szépségkirálynő meggyilkolásával. A rendőrség emberölés miatt nyomoz."