Palika

Az apró fénycsíkokat nézte a szemközti falon, amit a kelő nap sugarai keltettek a redőny résein át. Mellette megmozdult a felesége, betakarta, aludj még, súgta, és óvatosan felkelt. Belesett a gyerekek szobájába, még senki sem volt ébren. A konyhába ment, kávét főzött, kiballagott a teraszra és a hintaágyra ülve belekóstolt. Éppen tizenöt éve kezdődött...

---

Amikor felébredt azon a reggelen, Palikának még fogalma sem volt, hogy mire este lefekszik, megfordul vele a világ. Nem hitte, hogy vele ilyesmi megtörténhet.

Minden pont úgy zajlott, mint máskor. Nem kellett óra, magától, vagyis a szobatársától - aki egyben a lakás tulajdonosa is volt - ébredt. A férfi már második éve fél ötkor kelt, és mindig úgy tett, mintha nem tudná, hogy más is van rajta kívül a szobában. Hangosan jelzett a telefonja, felugrott, ordítva ásított és más hangok is elhagyták a testét, aztán olyan erővel csapódott utána az ajtó, hogy Palika füle még fél óra múlva is csengett. De nem csak az ébredés, a nappalok és az éjszakák is furcsán teltek. Nappal és este kártyacsaták zajlottak, éjjel pedig a férfihoz lányok jöttek, őt meg kiküldték. Ilyenkor a WC-n, vagy a kád szélén ülve szunyókált, míg a "vendég" el nem távozott.

Elege volt ebből az életből, szeretett volna már tovább lépni, minden álma egy saját szoba volt, de ezt még nem engedhette meg magának. A keresete nagy részét ugyanis az anyjának utalta, hogy ki ne rakják a családot a rozoga kis házból.

Az asszony nem mérte fel a kockázatát annak, mit vesz a nyakába, amikor évekkel ezelőtt kezességet vállalt a franc tudja hányadik élettársa bankhitelére. Palika nem szerette volna, ha iskolás testvérei, akiknek mindnek más vezetékneve volt, állami gondozásba kerülnek, így a városba jött, és ebbe az olcsó szobába költözött. A lakbér kifizetése után megmaradt pénz nagy részét hazaküldte, a maradék meg arra volt elég, hogy közlekedjen és éhen ne haljon. Egy hatalmas hipermarketben talált munkát, és minden vágya az volt, hogy legyen végre pénze elvégezni egy targoncakezelő tanfolyamot, hogy raktári munkásként többet keressen, mint takarítóként.

Ezen a reggelen is kicsoszogott a konyhába, teát főzött, megette a szikkadt kenyérvéget és az órára nézett. Még hat óra sem volt. Tízre megy dolgozni, még alhatott volna, de hát... Az eszébe se jutott, hogy szobatársát figyelmeztesse a durva zajongás miatt. Úgy általában soha, semmi nem jutott eszébe. Fásultan tette a dolgát nap nap után.

Mivel jó idő volt, a folyó felé indult, mindig itt töltötte az időt, mert itt, a város határában elterülő partszakaszon kevesen jártak. A folyó erős sodrása miatt a part szakadozott volt itt, a közelmúltban levonult áradás hatalmas árkokat vájt a homokba, némelyik alján még víz gyűlt össze.

Óvatosan kerülgette az akadályokat, amikor az egyik mélyedésből nyüszítő hangot hallott. Óvatosan lépett az omló talajra, és egy apró kutyát fedezett fel, aki kétségbe esetten próbált kijutni. A bundája már szinte nem is látszott a beletapadt sártól, már elfáradt, bágyadtan próbálkozott még egyszer, aztán elfeküdt a sáros vízben.

Palika nagyon megsajnálta a kis állatot. Ennek annyi, gondolta, sose fog onnan kijönni. Nem tudta otthagyni. Tanácstalanul toporgott. Jó, ki kell onnan hozni, de hogy? Egy botot próbált odanyújtani neki, de a kutya nem értette, mit akar vele. Így Palika végül lehasalt a sárba, elkapta a kutya nyakörvét és kiemelte a vinnyogó kis állatot. Először messze eltartotta magától a sár miatt, aztán rájött, hogy már úgyis mindegy, és magához ölelte. A kutyus szinte azonnal megnyugodott. Fejét a karjára fektetve, fáradtan pihegett.

Na, most aztán hova tegye? Ilyen sárosan még villamosra sem tud szállni. Ekkor látta meg a kutya nyakán a bilétát, rajta a kutya nevével és egy telefonszámmal. Csakhogy nem volt telefonja. A zsebébe kotort, kevés pénze volt már, de keresett egy százast és egy telefonfülkéhez ballagott.

Halló! - mondta, amikor valaki felvette a telefont. Van itt egy kutya... A vonal végén izgatott női hang hallatszott. Hol van? - kérdezte. Maradjon ott, azonnal jövök.

Palika tanácstalanul álldogált, aztán meglátta. Fiatal, zöldre és lilára festett hajú lány futott felé. A kutya az ölében ficánkolni kezdett, kénytelen volt a földre tenni, nehogy leejtse, és a kis sárgombóc a lány karjába futott, aki magához ölelte, nem törődve sárral, kosszal.

Palika intett, hát akkor, viszlát, motyogta és indulni készült. Várj, hova akarsz menni? - kapta el a karját a lány, aki már szintén sáros volt a kutyától.

Izé... dolgozni... - intett Palika bizonytalanul a villamos felé. A lány a fejét csóválta. Így nem mehetsz, gyere, nálam letusolhatsz, itt lakom a sarkon. Palika végül elindult a lánnyal, mert jobb ötlete nem volt.

Bizonytalanul toporgott az idegen fürdőszobában, nem tudta, hova rakja a sáros ruháját, és mire jó ez az egész, ha utána mégis felveszi a koszos göncöt.

A lány viharzott be, kinyitotta a mosógépet, ide rakd be a ruhádat, törölközőt dobott a mosdó szélére, és egy gyűrött tréning gatyát.

Hogy tudok így munkába menni? - kérdezte Palika, mikor megjelent a fél lábszárig érő rózsaszín nadrágban. A lány nevetett, mikor meglátta. Hát, így biztos nem... Nem vehetnél ki szabadságot mára?

Palika bizonytalanul vonogatta a vállát, a lány a kezébe nyomta a telefonját, na, mondta, hívd fel a főnöködet!

És Palika telefonált. Fontos családi ügyek, dadogta, közben az arca égett. A kis köpcös főnök prüszkölt, csak a rend kedvéért, hány napod van még, kérdezte. Még egyet se vettem ki, motyogta Palika, jó, akkor holnap délutános vagy, úgy készülj, jött az utasítás, és Palika fellélegzett. Üldögélt a kis lakás előtt, nézte a kertet, a házat, hallgatta a madarakat és a város távoli moraját. Milyen jó lehet itt lakni, gondolta, aztán meglátta a kis virágágyásban a növekvő gazt, lehajolt és kihúzgálta a nagyját, ha már úgysem tudott mit csinálni.

Hát te mit csinálsz? - csodálkozott a lány, amikor kilépett a lakásból. Már nem volt zöld és lila a haja, és egy lavórban hozta Palika kimosott ruháját, amit egy kifeszített kötélre teregetett.

Hát csak, izé... gondoltam... kiszedem a gazt, dadogta Palika. Szereted a kertet? - kérdezte a lány. Szeretem hát, mondta Palika. Otthon volt kertem, vetettem én abba mindent... - és áradt belőle a szó...

A lány lehuppant a másik székre, és Palikát megcsapta az illata. Hát persze, gondolta, ő is tusolt.

Miért nem egy kertészetben dolgozol? - kérdezte a lány, és Palika nem tudott válaszolni. Mielőtt a városba jött, a falusi teleházban az interneten keresett munkát, és akkor éppen ezt a takarítói állást hirdették, hát ezt fogadta el.

Na, jó, de az már két éve volt, mondta a lány. Már nyugodtan kereshetnél valami mást helyette. Palika elgondolkozott. Nem is értette hirtelen, hogy ez miért nem jutott eszébe hamarabb.

A kiskutya kocogott ki a lakásból, Palika térdére támaszkodott a mellső lábaival és a farkát csóválta. Szeret Téged, örvendezett a lány. Egymásra mosolyogtak. Jó volt a lányra nézni. Ahogy a haja száradt, összegöndörödve repkedett a feje körül. Palika úgy érezte, sose látott még szebbet. Csak talán a kishúgát, akit már két éve nem látott. Meg is mondta a lánynak, aki nevetett. Menj már, mondta, de látszott, örült a bóknak. Aztán elkomolyodott. Hogyhogy nem láttad a tesódat két éve? Hát nem szoktál hazamenni?

Palika a fejét rázta. Nem. Inkább azt a pénzt is hazaküldöm. Hallgatva ültek, aztán a lány felpattant. Na, együnk valamit, mondta. Meghívlak reggelire, hála, amiért megmentetted a kutyámat.

Rántottát ettek és teát ittak a lány rendetlen kis konyhájában, Palika felajánlotta, hogy elmosogat, a lány örömmel vette. Nem vagyok valami takarítóbajnok, mondta restellkedve, mindig elhatározom, aztán valahogy elmarad.

Már tíz óra körül járt az idő, mire Palika ragyogóra takarította a konyhát és leült a lány mellé, aki a lakás előtt napozott. Neked nem kell menned dolgozni? - kérdezte. Dehogynem, mondta a lány. Este kilencre megyek. Egy bárban dolgozok. Zongorázok és énekelek. Palika álmélkodott. Akkor Te művész vagy... Csak szeretnék! - nevetett a lány. Az órájára nézett, valami kaját kéne összedobni, de nincs itthon semmi, egész reggel ezt a kis csavargót kerestem. Menjünk, vegyünk valamit. Palika felvette a nyirkos nadrágot és pólót, a lány elégedetlenül nézegette. Hogy lehet ilyen pólóban járni? - dohogott. Most vettem, mondta Palika sértetten, és nem értette mi a baj a pólójával. Na, gyere csak, mondta a lány, a szekrényben matatott, előkapott egy szines pólót, ezt vedd fel, mondta. Kicsi ez, kételkedett Palika. Dehogy kicsi! A hajad is, hogy áll már... Kezével beleborzolt, Palika megbotránkozására hajlakkot fújt rá, és kinevette, amikor méltatlankodott. Hűűű, mondta, de jó tested van, miért rejtegeted? - azzal a tükör elé rángatta. A póló feszült a karján és a vállain. A haja meg...

Úgy nézel ki, mint egy rock-sztár, nézte a lány a tükörben. Most már mehetünk. A kutyát pórázon vezetve ballagtak a bevásárlóközpont felé és közben beszélgettek. A lány a munkájáról mesélt, és hogy Pestről költözött le ebbe a városba, a színház énekkarában énekel, és mellette bárokban és rendezvényeken, ahol szintetizátorral kiséri magát, meg időnként fellép egy punk zenekarral. Nem akar visszamenni Pestre, ez a város pont megfelel neki. Megvette ezt a kis házrészt, fizeti a hitelt, de keres annyit, hogy megéljen belőle. Palika nagyon izgalmasnak találta a lány életét, csodálattal hallgatta.

Aztán ő is mesélt a sanyarú gyermekévekről, a szinte évenként változó nevelőapákról, a sorban születő testvérekről, a szegénységről, és az eladósodásról. Hány tesód van? - kérdezte a lány. Négy, mondta Palika, hacsak azóta nem született még egy.

Nem is beszélsz az anyukáddal? - kérdezte a lány megdöbbenve. Palika a fejét rázta. Nincs mit mondanom neki. Csak a gyerekek miatt küldök pénzt. Nem érdekelnek a sirámai. A hangjában indulat rezgett. Aztán elpanaszolta a bérbeadója viselt dolgait. A lány nevetett. De hát miért nem keresel másik lakást? Palika nem tudta, mit mondhatna. Kereshetnék éppen, mondta aztán némi töprengés után.

Együtt készítették a kaját, együtt ettek kora délután, aztán a kutyával újra sétálni indultak. Eljönnél velem egy kertészetbe? - kérdezte Palika, amikor a villamos sínek mellett ballagtak. Van itt egy nem messze. Szoktam ott bámészkodni. Egyszer vettem is egy cserép virágot.

Sétáltak a virágok között, Palika lelkesen magyarázott, és a lány egyszer csak az egyik alkalmazotthoz lépett. Nincs véletlenül felvétel maguknál? - kérdezte és Palika arca lilára pirult. Ő sose merte volna feltenni ezt a kérdést. Nem tudom, de mindjárt szólok a főnöknek, hangzott a válasz. Alig pár perc múlva magas nő érkezett. Ki szeretne itt munkát vállalni? - nézett szét. A lány előre lökdöste Palikát, aki zavartan állt ott. Én szeretnék, mondta. Van valamilyen bizonyítványa? Mezőgazdasági gépszerelő vagyok. Ez még jól jöhet, mondta a nő, de így csak segédmunkásként tudjuk alkalmazni, azonban van lehetőség képzésre is, ha gondolja. Szívesen tanulnék, élénkült fel Palika, és pár perc múlva már komolyan tárgyalták a nővel a munkafeltételeket, és egyéb tudnivalókat.

Hétfőn kezdhetek... - mondta a lánynak. Szinte szédelgett a hirtelen változástól. Semmilyen papírt nem kellett aláírni, azt mondta a főnök, látszik, hogy komoly ember vagyok. Még a pénzem is több lesz egy kicsivel! Micsoda nap ez!

És még nincs is vége, mondta a lány. Este szórakozni fogsz. És Palika ment. Valahogy feltámadt a bátorsága. Boldogan üldögélt egy kis asztalnál, koktélt ivott és hallgatta lányt, aki egymás után játszotta az ismert slágereket. A szünetben mellé ült. Miért nem táncolsz? - súgta neki. Ott ül két csaj, kérd fel valamelyiket! Nem tudok én táncolni, rémült meg Palika. Na, jó, mondta a lány, akkor csak bámészkodj, és érezd jól magad. Már hajnalodott, amikor a ház elé értek, ahol a lány lakott.

Köszönök mindent, mondta Palika, a pólót majd visszahozom valamelyik nap. A lány egy percig gondolkodott. Aludj itt, mondta aztán. Én fent alszom a galérián, neked meg a kis kanapén ágyazok. Holnap nem kell olyan korán kelned.

Egy takaró, egy párna, jó éjszakát. Palikához hajolt és puszit nyomott az arcára, ő meg újra pipacs-színre váltott. Nehogy azt mondd, hogy még sose csókolóztál! Hát hány éves vagy? Huszonkettő... - dadogta zavartan Palika.

Feküdt a sötétben, és az elmúlt napra gondolt. Aludnia kellett volna, de ő tele volt izgalommal és energiával.

Másnap mégis korán ébredt. A lakásban csend volt és nyugalom. A galériáról hallatszott a lány mély légzése. Óvatosan kelt fel, halkan készülődött, összehajtogatta az ágyneműt, nem tudta, mit tegyen. Menjen el szó nélkül? Vagy ébressze fel a lányt? Délutánra megy, van még ideje, vár egy kicsit. Leült a lakás előtti kis padon. Tervezgetett. Ha többet keres majd a kertészetben, többet költ magára is. Lesz mobilja és rendes ruhája. Meg laptopja. Már meg se tudta mondani, mióta vágyik ezekre a dolgokra. Először azonban vesz a lánynak egy gyönyörű virágot. A lakásból a kutyus kis lábainak kopogása hallatszott, aztán a lány léptei. Szöszmötölés és a kávéfőző jellegzetes zaja. A lány kávét nyomott a kezébe, csendesen, derűs nyugalomban ültek a kis kertben.

Lassan megyek, mondta, és a lány bólintott. Oké, majd néha azért jelentkezz! Jó volt ez a tegnapi nap. Majd megismételhetnénk. Kevés barátom van még itt. Palika boldogan vigyorgott. Még soha sem volt barátja. A lány a kapuig kisérte, egy könnyű csókkal búcsúzott. Palika szinte a föld fölött lebegett, még a mozdulatai is határozottabbak lettek.

Meglepődve vette észre magán a változásokat.

Csendesebben! - kiáltott a szobatársára egyik reggel. Nem egyedül laksz itt! A pasinak torkán akadt az ásítás, aztán eloldalgott.

A munkahelyén bejelentette a felmondását, ment minden, mint a karikacsapás! Az új frizurája felkeltette a takarító lányok figyelmét, amitől kiverte a víz. A lány csókjára gondolt, és valahogy más szemmel kezdte nézni a nőket. Néhányról el tudta képzelni, hogy megcsókolja. Feltámadt az érdeklődése.

Felhívta az anyját. Vasárnap hazamegyek, mondta, beszélnünk kell.

Amikor megérkezett, a házban a szokásos zűrzavar uralkodott. A gyerekek fele még aludt, a nagyobbak a tévé előtt ültek. A konyhában egy idegen férfi ült gatyában. Anyja kócosan, pongyolában, az ebéd előkészületeivel foglalkozott. Izzadtságszag terjengett. De újabb gyereknek nem volt nyoma.

Mi szél hozott, kérdezte az anyja, anélkül, hogy a férfinak bemutatta volna.

Meg kell beszélnünk az anyagiakat, tért a lényegre Palika. Hogy állsz a hitel-törlesztéssel?

Hogy állnék? - kapta fel a vizet az asszony. Sehogy.

De hát minden hónapban küldtem pénzt!

Az kellett másra.

És a ház?

Az asszony megrántotta a vállát, és a kérdést válasz nélkül hagyta. Palika kezdte elveszíteni a türelmét, de még uralkodott magán. A szobába ment. Hogy vagytok, kérdezte a gyerekektől. A fiú szemei dühösen villogtak, a lány tekintete rémülten cikázott a konyha felé.

Gyere, mondta Palika.

Hozunk süteményt az ebédhez, szólt be a konyhába, és a lányt maga előtt tolva kiléptek az utcára. Mesélj, mondta, mikor már egymás mellett ballagtak.

Anya nem fizette a részleteket, volt itt a végrehajtó. El fogják venni a házat. Úgy volt, hogy ősszel kollégiumba megyek, de anya szerint nem mehetek, mert az sok pénzbe kerül. És a bátyád? Bejáró a szakiskolába. Szakiskolába? - csodálkozott Palika, hiszen kitűnő tanuló!

Volt! - mondta a lány. Most éppen csak közepes. És te? Én kitűnő vagyok, felvettek a gimibe, de anya szerint nem fog menni. Én is szakiskolába megyek, hogy két év múlva pénzt kereshessek. Mert az albérlet sokba fog kerülni.

Majd meglátjuk...

Ebéd közben aztán Palika robbantotta a bombát. Úgy döntöttem, mondta, hogy leveszem a válladról a két nagyobb tesóm nevelésének a terhét. Anyja arcán mosoly terült szét, de rögtön lekopott, amikor Palika részletezte az elgondolását.

Magamhoz veszem őket, jelentette be. Hivatalosan. Én leszek a gyámjuk.

Azt nem lehet, a gyerekeknek az anyjuk mellett a helyük! Sose egyezek bele.

HOL lesz az a hely, ahol melletted lesznek? - kérdezte Palika. Ha nem egyezel bele, az is a te dolgod, de akkor tőlem ne számíts támogatásra. Ezután egy fillért se küldök. Anyja nem tudott mit mondani. Ismeretlen volt számára ez a Palika, akit nem lehetett már irányítani.

Na, akkor ebben maradunk, mondta. Holnap bemegyünk a gyámügyre és elintézzük.

Hétfőn kora reggel jelentkezett a kertészetben, elintézte a formaságokat, aztán a főnöknőnek elmondta a gondot, ami a nyakába szakadt. Két kamasz gyerek? Az asszony hümmögött. Nem lesz velük könnyű dolgod, de ha ez a megoldás, ne rajtam múljon. Kapsz két napot, hogy elintézd az ügyeket és a hét többi napján meg a jövő héten délutános leszel, hogy tudj intézkedni.

A gyámhivatalban nem volt könnyű dolga. Hova viszi a gyerekeket? - kérdezte az ügyintéző. Keresek albérletet, mondta Palika, de az anyám sem tudja, hol fog lakni egy hónap múlva. Nem szeretném, ha állami gondozásba kerülnének. Még van a nyári szünetből bő egy hónap, addigra mindent elintézek, igérte. Az ügyintéző végül rábólintott. Kap időt az iskolakezdésig, hogy rendezze az ügyeit. Két szoba kell, fürdési és főzési lehetőség. Nem baj, ha albérlet, ha van megfelelő jövedelme.

Palika szédelegve hagyta el az irodát. Egy hónap? Azt se tudta, hol fogjon hozzá. A lány jutott eszébe. Mi lenne, ha felhívná? Aztán mégse tette. Majd, ha megoldotta, utána elmondja neki, mint barát a barátnak. Minden nap albérletet keresett, de nem talált.

Szia! - hallotta a vidám hangot egy nap a kertészetben, miközben dolgozott. A lány állt ott. Találkozzunk délután, mondta Palika, most nem tudunk beszélgetni. Jó, várlak egy kávéra, intett a lány.

Két szoba! - kesergett délután Palika, miközben a kávét itták. Már a kaucióra is alig van pénzem, és akkor még a lakbér, és a gyerekek cuccai. Alig van ruhájuk... És a tankönyvek meg a többi... De első a lakás, mert ha nem tudom őket hova vinni, akkor megette a fene az egészet.

Miért nem veszel inkább egy kis lakást? - elmélkedett a lány. Az enyém sem volt túl drága, van még rá időd, hogy keress és elindítsd a vásárlást. De hát ahhoz pénz is kell, csóválta a fejét Palika. Honnan veszem? Adok, mondta a lány. Írunk róla szerződést ügyvédnél, és majd megadod. Nincs ugyan sok, de talán elég lesz, végülis nem várkastélyt akarsz venni! Nevettek. Itt lenne jó valahol ezen a környéken, gondolkodott hangosan Palika.

Igen, helyeselt a lány, itt nem olyan drágák az ingatlanok. És közel van a munkahelyed is. Majd érdeklődök én is, itt mindenki ismer mindenkit, ha van valami eladó ingatlan, biztosan tudnak róla.

És megtalálták. A lakás egy bérház földszintjén helyezkedett el, de csak egy szobás volt. Nem baj, tárgyalták a lánnyal, elég nagy a belmagasság, lesz egy galéria a konyhában, és egy a szobában. A két gyereknek ott lesz kuckója. Talán a gyámügy sem támaszt akadályt, ha nem is lesz kész határidőre. Így lett Palika lakástulajdonos. Ott állt a romos lakásban és azt se tudta, mihez kapjon. Első a fürdőszoba, azt kell helyrehozni, aztán a konyha, így mondta az ügyintéző, aztán jöhet a szoba. De ahhoz több pénz kell. A munkát elvégzi maga, de az anyagot meg kell venni. Esténként ült az üres szoba közepén egy felfújható matracon, és számolt. Szinte az egész fizetése el fog menni az anyagokra, azt se tudja, mit fog enni, és mit főz a gyerekeknek? Szorongva ment be a hivatalba a határidő végén. A helyszíni szemle során az ügyintéző a fejét csóválta. Ide nem hozhatja a gyerekeket, amíg a lakás ilyen állapotban van, mondta. Még ha el is tekintünk a kis alapterülettől, itt nem lehet tanulni egyelőre. Ezért a két gyereket ideiglenesen, három hónapra állami gondozásba vesszük, és kollégiumban helyezzük el. A hétvégéket magával tölthetik. Ennyi idő elég kell, hogy legyen. Elfogadja? El, adta meg magát Palika, de előbb én beszélek a gyerekekkel.

Mindkét gyerek lelkesen fogadta a megoldást. Minden jobb, mint anyánál, mondták. A kolesz biztosan jó hely, és nem fog sokáig tartani, míg hazajöhetünk. Palika megnyugodott. Az állami gondozásba vétel megoldotta néhány gondját. A tankönyveket és a gyerekek elhelyezését, az étkezést, és a ruházkodásukat.

Keményen dolgozott a lakás felújításán. Kicserélte a törött mosdókagylót, a fényevesztett kádat, fogkefével súrolta le a koszos csempét, és lerakta a linóleumot. A konyhába vett egy kredencet, beköttetett egy villanybojlert, és végül elkészítette a lábakon álló galériákat a gyerekeknek, amelyeket a falhoz rögzített. A lány segített a falak festésében és a parketta-mintás pvc padló lerakásában. Parketta jobb lett volna, mondta Palika búsan, de sose lesz annyi pénzem. A lány hátba veregette, jó lesz ez, majd veszünk rá szőnyeget, hogy pofásabb legyen. De előbb fekhelyek és szekrények kellenek, meg asztal és székek a konyhába. Pénz meg egy szál se...

Használt bútorok után szaladgáltak. Szinte azonnal találtak szekrényt és két fotelt. A gyerekek fekhelyét szivacslapokból készítették el, amelyekre huzatot varrattak a színházi varrónővel.

Szerencsére a gyámügyes átsiklott a hiányosságok felett, így a gyerekek november végén végleg hazaköltözhettek. A nehéz hetek, hónapok után szép volt a karácsony, a lány segítségével feldíszítették a kis karácsonyfát, főztek és sütöttek nagy nevetések közepette.

Palika fogcsikorgatva próbálta beosztani a fizetését és a családi pótlékot, hiszen fizetnie kellett a törlesztést, gyűjteni kellett a pénzt, hogy a kölcsönt visszafizethesse és meg is kellett élni valahogy.

Egy február végi napon beugrott a lányhoz munkából jövet. El volt keseredve. Fogalmam sincs, mit csináljak, panaszkodott. Ha kifizetem a törlesztést, a rezsit, alig marad annyi pénzem, hogy elevickéljek a hónap végéig. Szinte semmit sem tudok félretenni, hogy megadjam neked a tartozásomat. A lány elgondolkozva ült. Keresned kellene valami kiegészítő munkát, legalább addig, amíg az adósságból kikeveredsz. Ebben a városrészben sok idős ember lakik, rakj ki szórólapokat, hogy kerti munkát vállalsz. Minden héten van két szabadnapod, és vagy a délelőttöd, vagy a délutánod minden nap szabad. A gyerekek már elvannak egyedül, de majd rájuk nézek, ha úgy érzed, szükséges. De először vegyél egy telefont, mert anélkül ma már nem tudsz lépni se. Így hát Palika végre megvette élete első telefonját, igaz, alig maradt valami pénze, de már a következő héten hívta egy közös képviselő. Van itt vagy négy olyan társasház, ahol rendszeresen kellene nyírni a füvet, takarítani az udvart és metszeni a fákat. Csakhogy erről a munkáról számla is kellene. Így lett Palika vállalkozó. Megmaradt a kertészet fő munkahelynek, és volt egy kisvállalkozás a társasházaknál végzett munka miatt. Április közepére be is indultak a dolgok. Palika dolgozott hajnaltól késő délutánig, szombaton és vasárnap és ünnepnapokon, de végre volt pénz, megvették a hiányzó dolgokat. A gyerekek egész jól tanultak, a fiú már másodikos volt a szakiskolában, jövőre végzek, mondogatta, aztán én is keresek, megadjuk a pénzt a lánynak és veszünk egy lapos tévét! Még nyaralni is elmegyünk! - tette hozzá Palika, és nevettek, mert már oldódott a régi stressz. A húga elsős volt a gimnáziumban. Nyelveket szeretnék tanulni, sóhajtozott, olyan jó lenne, ha mindenkit megértenék és mindenkivel tudnék beszélni. De hát a gimiben tanulsz angolt! - mondta Palika. Igen, de én szeretnék franciául és németül is tanulni... Palikának nem volt szíve azt mondani, hogy erre sose lesz pénz. Csak tanulj, mondta, és ha jól megy, jövőre már meg tudunk fizetni egy nyelvtanárt.

Ez így nem jó, mondta a lány, amikor elmesélte neki a húga terveit. Mi lesz veled? Mikor fogod elvégezni a kertészeti képzést. Az is három év! De ha meg lesz, már csak egy lépés az egyetem, ahol tanulhatsz kertépítést vagy urbanisztikát. Buta vagyok én ahhoz, ijedt meg Palika a lehetőségtől. Meg azt se tudom, milyen egy ilyen egyetem. Nem értek én semmihez igazából. Te okos vagy és talpraesett, vitatkozott vele a lány. Mindent meg tudsz csinálni, amit csak elhatározol. Nem így van. Palika nem mert a lányra nézni. Még egy barátnőm se volt soha, pedig már huszonnégy éves vagyok. Hallgattak. Ezt csak te oldhatod meg, mondta végül a lány tétován. Hülyeség lenne, ha rám hallgatnál, hiszen én huszonhét éves vagyok, és nekem sincs párom...

Ősz végén lassan megszüntek a kerti munkák, de az ismerős közös képviselő felkérte Palikát járdatakarításra és ő megkönnyebbülten fogadta el, kellett a bevétel, a gyerekeknek télikabát és cipő kell. Vegyél már magadnak is egy normális dzsekit, unszolta a lány, megfagysz a télen. A nadrágod is vékony, a cipőd meg már nincs is.

Nem veszek semmit addig, míg meg nem adom a tartozásomat, makacskodott Palika. Te vagy az egyetlen barátom és a tartós barátság alapja a korrektség. A lány megölelte. Nem ismerek nálad korrektebb embert, te ütődött. Ha egy hónappal később kapom meg a pénzemet, attól még nem lesz köztünk gond.

Eltelt egy újabb év, Palika dolgozott és tanult, nevelte a gyerekeket, végre megadta a lánynak a pénzt és fellélegzett. Most már könnyebb lesz, mondta, nyáron elmegyünk nyaralni, legalább egy hosszú hétvégére. Majd nézünk valami megfizethető helyet.

De a nyaralásból nem lett semmi. Egy nap a gyámügytől hívták. Sajnos meghalt az édesanyja, mondták, és a három gyerek felügyelet nélkül maradt. Három? Palika nem is tudta, hogy anyjának újabb gyereke született. Hol vannak? - kérdezte. Egy átmeneti otthonban. Azért kerestük, hogy vállalná-e a nevelésüket? Palika szóhoz sem jutott. Hát nem is ismerem őket, mondta. A legkisebbet még nem is láttam, az egyik még beszélni sem tudott, a másik is alig öt éves volt, amikor utoljára találkoztunk. Gondolja át, mondta az ügyintéző. Ha nem vállalja, akkor állami gondozásba vesszük őket, és nevelőszülőkhöz kerülnek.

Este elmondta a gyerekeknek a rossz hírt. A húga sírt. Nem volt valami minta anya, de mégis... És mi lesz a kicsikkel? Hova tesszük őket. Hát ez az, sóhajtott Palika. Ebben a kis lakásban el sem férnénk hatan. Mert van egy csecsemő is. A kislány alhatna velem a galérián, mondta a húga, velem meg a kisfiú, mondta az öccse. A babának meg berakunk ide egy ágyat a sarokba.

A lány tátott szájjal nézett rá. Még három tesót bevállalsz? Te jó isten! Nagyobbra kell cserélned a lakást! Megint éjjel-nappal gürizni fogsz! Bele fogsz betegedni.

Dehogy fogok, nevetett Palika, és magához ölelte a barátját. A lány a fejét rázta. Féltelek, mondta. Mióta ismerlek, egy napot sem pihentél. De, egyet, mondta Palika. Amikor megtaláltam a kutyádat. A legjobb nap volt életemben. Álltak összeölelkezve és valami megváltozott. Palika érezte a lány illatát, a karcsú derekát, teste reagált az érzelmekre, ijedten húzódott el, zavartan nézett rá, de a lány szemében is valami ismeretlen izzást fedezett fel. Megyek, mondta, de aztán még sem ment, az ölelés egyre szorosabb lett. Ez volt az első szerelmes éjszakájuk. Palika végre megtapasztalta, milyen a testi szerelem. Hogy nem jöttünk rá hamarabb? - mélázott a lány. Én rájöttem, vallotta be Palika, csak nem akartalak az érzéseimmel terhelni. Nem tudtam, hogy Te is...

Másnap mindannyian együtt mentek a kicsiket meglátogatni. A két nagyobb boldogan futott a testvérei karjába, a kisbaba ült egy kocsiban és az öklét rágta. A lány ellágyultan nézte. Tisztára olyan, mint amilyen te lehettél... A kisfiú nagy szemeit, amelyek tele voltak bizalommal, Palikára emelte, én tudtam, hogy majd jössz értünk is, mondta komolyan. Ugye? - fordult a kislányhoz, aki szaporán bólogatott. Tényleg mindig mondta. Amikor anya megvert és bezárt minket, mindig mondta, holnap már biztosan eljössz. Palika sírással küszködött, a két nagy gyerek is nyelte a könnyeit. Ne tudtunk hamarabb jönni, mondta a lány a gyerekeknek, de már itt vagyunk, és amint lehet, hazaviszünk benneteket.

A nagyok kuncogva vették tudomásul Palika és a lány szerelmét, hiszen már 17 és 18 évesek voltak, nyugodtan maradj ott éjszakára, biztatták, semmi hülyeséget nem csinálunk, hiszen itt leszel a szomszéd utcában! Palika zavartan nevetett.

Éjjel összebújva beszélgettek. Tudhattam volna, sóhajtott Palika. A gyerekek vártak és bíztak bennem én meg nem is gondoltam rájuk. Ezt sose fogom megbocsátani magamnak.

De hogy férünk majd el?

Nagyobb lakás kell, határozták el. Még ezt sem fizettem ki, sóhajtott Palika. Pénzem is alig van még, csak amit a nyaralásra szántam. Azzal nem sokra megyek. Kellene legalább még egy szoba... vagy kettő... esetleg három, ha így haladunk... Nevettek.

Aztán lassan megszületett a terv. Ha a gyámügy ebbe a kis lakásba is kiadja a gyerekeket, akkor még maradnak egy rövid ideig, megvárják a nyarat, addig még gyűlik egy kis pénz is, tavasszal jönnek a nagyobb munkák, már a nagyfiú is be tud segíteni, aztán az iskolai szünetben vesznek egy lakást, és a nyár folyamán kipofozzák egy kicsit. Szeretnék itt maradni a környéken, a közeledben, mondta Palika a lánynak. Szeretnék veled lakni, de nem hagyhatom ott a gyerekeket.

Nem is kell, mondta a lány, megyek veletek. A lakásomat kiadom albérletbe, az is egy kis bevétel...

Palika boldog volt, és a lány terve újabb ötletet adott. Nem adom el én sem a lakásomat, fedezetként használjuk, és így veszünk egy nagyobbat. Ha kiadjuk, a bérleti díj fedezi a hiteltörlesztést, csak az új lakás törlesztése marad, alig lesz több a kiadásunk. Jó lenne megint galériázható lakást találni, akkor kisebb is elég lehetne. Így tervezgettek, miközben szorongtak az öt gyerekkel az alig 50 m2-en.

Aztán minden elképzelés borult. Alig múlt karácsony, amit zajosan ünnepeltek, amikor a lány egy hajnalban, amikor hazatért, felébresztette. Gyere, mutatok valamit, suttogta. Most? Palika fáradt volt, a baba rosszul aludt, hideg van, a lány meg sürgeti, hogy öltözzön. De ment vele.

Az utca végén lehúzott redőnyökkel állt egy kis családi ház. Minden nap itt megyek el előtte, de csak ma figyeltem fel rá. Két éve áll így. Szerintem ez lehetne a megfelelő számunkra. Biztosan van benne két szoba, és beépíthetnénk a tetőteret, ráadásul itt a kert, a gyerekek ott játszhatnának. Palika vacogva bámult a házra. Sose lesz ennyi pénzünk. De az ötlet nem rossz. A város szélén szétnézhetünk, hátha találunk megfelelő házat. A kertben csinálhatnánk fóliasátrat, paradicsomot termeszthetnénk benne, az mindig eladható. Vacogva futottak haza, bújtak ágyba. Azért egy hálószoba csak jó lenne, húzta magához Palika a lányt, itt semmi magánélete nincs az embernek.

Hetekig járták az utcákat, alkalmas házat keresve, végül mégis azt a házat vették meg, az utca végén. A néni meghalt, mondták a szomszédok, a bácsi otthonba került, a gyerekei a fővárosban élnek. Palika és a lány felkeresték az idős urat, aki nem zárkózott el az üzlet elől. Öt gyerek? - nevetgélt. Akkor maguk se unatkoznak! Nyár elején meg is kötötték a szerződést, és bár a hitel összege magasabb volt, mint tervezték, a ház is többet nyújtott. Két nagy szoba, konyha, étkező, fürdőszoba, és a tetőtérben még simán elfér két nagy szoba és egy fürdőszoba. Csak pénz nincs rá. Nem baj, mondták a gyerekek, jó lesz ez így is.

Hamar berendezkedtek, egy kis átalakítás után. Az egyik nagyszobából lett a konyha-étkező, a konyhából a lányszoba, a mellette lévő étkezőből a fiúszoba, és a nagy utcai szobában rendezték be a nappalit és Palikáék hálókuckóját. A kertben megépült a fóliaház, a megtermelt paradicsomot a piacon értékesítették. Közben mindenki tette a dolgát. A nagyfiú dolgozott Palikával a kertépítő vállalkozásban, a nagylány készült az érettségire, a két kicsi iskolába járt, a baba bölcsődébe, Palika kedvese meg énekelt a színházban, ahol a család minden darabot megnézett. Két év telt el békében, időnként csetepatékkal tűzdelve, a nagyok szerelembe estek, aztán szakítottak, új lányok és srácok tüntek fel, hogy aztán azok helyére is mások jöjjenek.

Ki se merem mondani, nevetgélt a lány egy éjjel Palikához bújva, de gyereket szeretnék. Jesszus, hát nem elég ami itt van, rémüldözött Palika, de azért az ő szivét is megdobogtatta a lehetőség, keze a lány hasára csúszott. Nem bánnám, mondta ki. Nem azonnal akarom, árulta el a lány, de már mindjárt 30 éves vagyok, majd egy-két év múlva, mit szólsz? Tökéletes lesz.

Beszélnünk kell, mondta a nagyfiú egy este. Szeretnénk összeköltözni a barátnőmmel. Már ki is néztünk egy kis albérletet, a jövő hónaptól kivennénk. Lám-lám, gondolta Palika, eltelt az idő, a nagyfiú már elmúlt 22 éves, élné az életét. Jól van, mondta, kifizetem a kaució felét, és egy havi lakbért, hogy könnyebb legyen az indulás. És akkor egyúttal rendezzük a munkaviszonyodat is, állapodjunk meg egy fizetésben, amit minden hónapban utalok a számládra, hogy tudjátok tervezni az anyagiakat.

Két év múlva Palika húga is szerelmes lett, elköltözni nem akart, de valami külön szoba jó lenne, mondta, mert a kislánnyal alszunk együtt, ugye, a fiú meg a szüleinél lakik, egy szobában a tesójával, szóval semmi magánéletünk nincs.

Elérkezett hát a tetőtér beépítésének az ideje, sóhajtozott Palika. Csak el kellene adni a kis lakást, vagy vegyenek fel újabb hitelt? Sokáig már nem halogathatják, a kicsik is nőnek, és velük nőnek az igények is. De most valami gyors megoldás kell, ami nem tart hónapokig, és nem emészti fel az összes pénzüket. Az a bizonyos családi nyaralás is csak tolódik, már évek óta igéri, és még mindig nem jutottak el sehova. Nem baj, mondták a fiatalabb testvérek, nekünk az is jó, ha itt a kertben "nyaralunk". Csak mindig háttal legyünk a fóliasátornak olyankor. Nevettek.

És Palika most is megtalálta a megoldást. A kis toldaléképületet átalakítják, egy minigarzon lesz belőle apró konyhával és tusolóval. Ha hozzácsapjuk a garázst, kijön belőle kettő is, fejlesztette tovább az ötletet a nagyfiú, akkor mi is hazaköltöznénk, nem kellene albérletet fizetni, és hamarabb összejönne egy lakás. Úgyis nőnek a kicsik, kell nekik is a hely.

És majd mi is szeretnénk gyereket, mondta Palika. A gyerekek nevettek. Nincs még elegetek?

Tavasszal megindult az átalakítás. Az egész család ezen dolgozott.

A fiatalok örömmel vették birtokba, és éltek tovább nagy egyetértésben. Már a kicsik is gimnáziumba jártak, a kislány egyetemre készült, a fiú külföldre, szerencsét próbálni. Palika, mint komoly családfő, irányította a "klánt", ahogy néha tréfásan a családját nevezte.

Azt hiszem, itt az ideje, hogy összeházasodjunk, mondta a lány egy koratavaszi napon, mert jó lenne, ha az első gyerekünk már házasságba születne. Palikának kellett vagy két perc, mire felfogta, amit hallott. A családi körben megrendezett esküvő és a kis lagzi után a kisebb fiú elindult a nagyvilágba, a nagyfiú és a nagyobb húga elköltöztek, családot alapítottak, és élték a saját életüket. Leköltöznék én az egyik kis apartmanba a Babával, mondta egy nap a kisebb lány. Akkor át tudjátok végre alakítani a nagyházat a saját ízlésetek szerint.

Őszre elkészült az átalakítás, folytak a belső munkák, húzzatok bele, biztatta Palika a melósokat, a feleségem nemsokára szülni fog! Nem lakhatunk sokáig ebben a félkész házban.

A kicsi éppen időben, még a karácsonyi hajsza előtt született, mindenki hazajött az ünnepekre, a házat betöltötte a nevetés, és egy évvel később újabb kis jövevénnyel bővült a család.

Palika haja már itt-ott őszülni kezdett, virágzott a kertépítő vállalkozása, amit a legidősebb testvérével működtettek, a felesége ének- és zongoraórákat tartott fiataloknak, mindenki megtalálta a helyét az életben. Nem gondoltam, hogy képes vagyok arra, hogy az életbe indítsak egy egész családot, mondta Palika egy este a feleségének. Ha Te nem biztatsz, még mindig takarítok a tescoban.

Én tudtam, mondta az asszony. Ahogy megláttalak tetőtől-talpig sárosan, a kutyámmal a karodban, tudtam, hogy Te bármit meg tudsz tenni. Mégis várattál két évig???

Hát én mégsem kérhettem meg a kezedet! - nevetgélve emlékeztek. Készítsünk meglepetést mindenki részére. Tervezgettek, egyezkedtek...

Senki se csináljon programot a jövő hétre, hívta fel a család minden tagját. Ne kérdezzetek, meglepetést készítünk elő. Mindenki nevetgélt, találgattak, de ő csak mosolyogva hallgatott.

---

Megitta a kávét, benézett a fóliába, átnézte a kocsit, indulásra készen állt. A felesége jött ki, már ébresztettem őket, mondta. Készülj Te is, lassan indulni kell. A két gyerek műzlit kanalazott a konyhában. Szia Apu, mondták. Megpuszilta a fejük búbját, mint minden reggel, rögtön kész vagyok, mondta.

Már az autópályán jártak, amikor a felesége összekapcsolta a családot a messengeren. Rögtön kapjátok a GPS koordinátákat, mondta nevetve. Vezessetek óvatosan.

Palika bekanyarodott a tóparti panzióhoz. A parkoló üres volt. A tulajdonos jött eléjük.

Minden elő van készítve, mondta. A kilenc szoba, meg a földszinti nagy ebédlő. Az ebéd készül, a személyzet mindent elrendez. Míg a gyerekek és a felesége berendezkedtek a szobákban, Palika szétnézett a panzió parkjában. Nyugágyak, napernyők, hinták, medence, a tóparti stégnél csónakok ringatóztak. Jó lesz, gondolta széles mosollyal.

Még nem volt dél, amikor a nagyobb húga megérkezett a családjával. Válasszatok egy szobát, mondta. A felesége a gyerekekhez fordult. Lányok, fiúk, sipirc a tetőtéri szobákba, Ti ott fogtok lakni. Jobbra a fiúk, balra a lányok. A gyerekek izgatottan rohantak fel a lépcsőkön, és már érkeztek a többiek is, mindenki zajosan rendezkedett, végül mindenki ebédhez ült.

Hát végre ez is meglett, mondta Palika. Családi nyaralás, amire gyerekkorotokban annyira készültetek! Tudom, jártatok már a világ sok szép városában, tengerpartokon, de ezzel még tartoztam nektek.

A testvérek elérzékenyültek. Ha Te nem vagy, ki tudja, mi lett volna belőlünk...

Amikor a gyerekek már a medencében tomboltak, Palika és testvérei a teraszon pihentek, és régi sztorikon nevetgéltek. Este igazi tábortűznél saslikot sütöttek, a gyerekek késő éjszakáig viháncoltak, szaladgáltak egyik szobából a másikba, mindenhol nevetések robbantak ki, és ez így ment egész héten. Csónakáztak, horgásztak, a közeli falu kis cukrászdájában vízízű fagylaltot ettek.

Az utolsó este Palika öccse egyszer csak megszólalt. Mi lenne, ha megvenném ezt a házat! Akkor minden nyáron lejöhetünk ide.

Nem eladó, mondta Palika.

Olyan nincs, hogy valami nem eladó, csak az ára lehet vita tárgya, makacskodott az öccse. Majd beszélek én a tulajdonossal.

Azzal beszélsz! - nevetett fel Palika a jól sikerült meglepetés örömével. Csakhogy legközelebb már nem lesz személyzet! Mindent magunknak kell csinálni.

Az lesz benne a legjobb. Egyik nap az egyik család főz és takarít, a másik nap a másik. De jó, mindenkire csak két évenként kerül sor, annyian vagyunk, nevetgéltek.

Ez volt a legjobb nyaralás egész életemben, és ez a legjobb szálloda, mondta az egyik kicsi felnőttesen, aki még alig volt négy éves. Féktelenül nevettek.

És mindenki igazat adott neki.