Nóra

Nóra egy somogyi kisvárosban élt, de 16 éves kora óta a Tisza parti városba vágyott, ahova egy iskolai kirándulás keretében jutott el. A városnézés során beleszeretett a parkokba és a folyópartba, éjjel barátnőjével megléptek a szállóról és a belvárosban sétálgattak, utcazenészeket hallgattak, Nóra úgy érezte, hazaért, itt akar élni. Ez az érzés a következő években is elkisérte, vissza-visszatért egy-egy fesztiválra, szilveszteri bulira.

Egyetemi jelentkezési lapját is ide adta be, a pontszámok kihirdetése után megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy felvették, azonnal előkészületeket tett a költözésre, elfoglalta helyét a kollégiumban és megkezdte a tanulmányokat a jogi karon. Imádott a városban lakni. Lejárt a szabad strandokra, a "laposra", vagy a "fókára", ha volt pénze, színházba vagy hangversenyre ment, élvezte a sok napsütést, néha, amikor látta, hogy az országban szinte mindenhol esik az eső, itt meg süt a nap, büszke volt, mintha ez valahol az ő érdeme is volna.

Sokat tanult, arra készült, hogy ebben a városban fog letelepedni. Mivel kis jövedelmű szülei nemigen tudták anyagilag támogatni, munkát kellett vállalnia. Egy fénymásolóban helyezkedett el, egy másik egyetemistával váltották egymást, a tulajdonost nem érdekelte, ki - mikor dolgozik, csak az üzlet 8-tól 8-ig nyitva legyen. Így szépen be tudták osztani egymás között a munkát, szinte minden előadást meg tudtak hallgatni. A harmadik évét zárta, amikor ez a lehetőség megszünt, így éjszakai munkát vállalt egy nyomdában, hogy be tudjon járni az órákra, de a folyamatos éjszakázás, meg a nappali elfoglaltságok között alig tudott pihenni, kezdett kimerülni. Talán ezért is történt, hogy egyik hét végi buli alkalmával az egyetemi klubban kissé spiccesen egy fiúval azonnal egymásra hangolódtak, felment vele a lakására és ott töltötte az éjszakát. Reggel kissé másnaposan ébredt, rettenetesen szégyellte magát, de a fiú nem talált semmi kivetni valót a gyors egymásra találásban, egész nap a lakásban maradtak, a tetőteraszról csodálták a várost és a folyót, a srác ebédet rendelt, beszélgettek, szeretkeztek, aztán Nóra kénytelen volt szedelőzködni, hiszen este tízkor kezdődött a munkája. A fiú megütközéssel vette tudomásul, hogy el kell válniuk, de ragaszkodott hozzá, hogy elvigye, és reggel érte menjen. Nóra meg volt hatva, amikor a munka végeztével a fiú forró csókkal és forró kávéval várta reggel hatkor a kijáratnál. Képes volt felkelni ilyen korán, csak hogy neki ne kelljen átvillamosoznia a városon. A kollégiumban ledőlt egy órára, aztán rohant az egyetemre, onnan a könyvtárba, aztán vissza. Délután a fiú hívta. Moziba akarta vinni, de ő túl fáradt volt a mozihoz, és be sem érne dolgozni utána. Végül a fiú lakásán találkoztak, ahol egy szenvedélyes szeretkezés után aludt egy órát és onnan ment dolgozni. A fiú megint elvitte és hajnalban ott várta. De nem a kollégiumba vitte, a saját lakására ment vele, azonnal ágyba dugta, aludjon, mondta, kulcsot adott neki, ő meg elrohant dolgozni.

A következő hetek a szerelemről szóltak. Nóra már szinte a fiú lakásában lakott, aki hozta-vitte a munkahelyére, majd kérte, költözzön hozzá, hiszen a folytonos jövés-menés és az éjszakai munka miatt alig látják egymást. Nóra kicsit kérette magát, de egy hét után mégis úgy döntött, megkisérli az együttélést. Még egy hónapja sem ismerték egymást, de már úgy érezte, ez a fiú az, akire egész életében vágyott. Újabb hét telt el, Nóra szinte repkedett a boldogságtól, a fiú a tenyerén hordozta, hét végén kirándulni vitte, ő azonban végig aludta az utat, és a hét vége nagy részét, hiszen egész héten alig pihent. A fiú megértő volt, sajnálta, hogy ilyen fáradt, a második napot szinte teljes egészében az ágyban töltötték.

Így teltek a mindennapok, együtt voltak, amikor csak tudtak, végül Nóra a srác kérésére otthagyta a munkahelyét, majd keres magának valami kevésbé megterhelőt, biztatta a fiú, de nem sürgős, pihenje ki magát. Gondtalan napok következtek, Nóra nappal bejárt az órákra, a könyvtárba, napközben találkozgattak és együtt ettek vagy kávéztak, este vacsorát készítettek, vagy elmentek valahova, hét végén kirándultak, vagy buliztak, éjjel szerelmeskedtek. Az élet felhőtlen volt, akár csak a tavaszi ég.

Nóra úgy tervezte, hogy a húsvéti ünnepeket szüleivel tölti, néhány napot ott is marad, de a fiú meglepte egy hosszú hétvégével Velencében, nem lehetett kihagyni, hiszen megvette a repjegyeket. Előtte ugrottak el a szülőkhöz, Nóra boldogan mutatta be szerelmét, családja szeretettel fogadta, de a srác csak ült szótlanul, ha kérdezték, rövid válaszokat adott, többször kiment telefonálni, a ház előtt üldögélt az autóban. Nóra nem értette, mi történik, utána ment, haragszol valamiért? - kérdezte, de a fiú megcsókolta, visszament vele a házba. Késő délután közölte, hogy vissza kell mennie. És Nóra ment vele, mert szerette. Anyja megbántva, de szeretettel csomagolt össze számukra egy vacsorára való kaját, és már indultak is. Nórát a sírás kerülgette, hiszen nagyon hiányoztak már a szerettei, de a srác boldog volt, hogy végre hazaértek, és végre észrevette a lány lehangoltságát, azonnal vigasztalni kezdte, másnap ékszerrel lepte meg. Nóra megbékült, hiszen szerelmes volt, de ugyanez ismétlődött meg minden alkalommal, amikor haza szeretett volna menni. A fiú minden ünnepre programot csinált, ha mégis eljutottak egy-egy napra, nem érezte ott jól magát, a szülei is egyre jobban idegenkedtek tőle, lenéz bennünket, panaszkodott az anyja, apja az orrát lógatta, húga pedig bunkónak nevezte. Ez rosszul esett Nórának, aki nem ilyennek látta szerelmét, bár az végre gondolkodóba ejtette, hogy a fiú viszont még két év elteltével sem mutatta be a szüleinek. Megkeményítette magát, és közölte, a diplomaosztó ünnepségre meghívja a szüleit, és szakítást helyezett kilátásba, ha a fiú szüleit nem ismeri meg addigra. Így hát egyik szombaton végre felkeresték az idős házaspárt, akik egy közeli községben éltek, a fiú apja lelkész volt, anyja pedig eredetileg tanítónő, de a házasságkötéskor felhagyott a tanítással, hogy férje segítésének szentelje magát. Nóra az előzetes "ismertető" ellenére őszintén megdöbbent a találkozáskor. Az apa, lelkész létére zsarnoki módon bánt a családjával. Feleségébe folyton belefojtotta a szót, a fiú jóval idősebb nővérét szóhoz sem engedte jutni, kritizált és utasítgatott. A fiút vállon veregette ugyan, de rögtön a fejére olvasta, hogy miért nem szerzett diplomát, és amikor Nóra védelmébe próbálta venni, utalva az üzleti életben elért sikereire, lekezelően beszélt vele, tudatva, hogy az ő véleménye itt nem számít, az "ilyen" lányoknak, akik "eltartatják magukat", és esküvő nélkül szétteszik a lábukat a férfiaknak, az ő asztalánál hallgass a neve. Nóra szóhoz sem jutott a sértés hallatán, a fiú az asztalra vágta a szalvétáját, szó nélkül kézen fogta Nórát és azonnal a kocsihoz mentek. A fiú nővére szaladt utánuk, ne törődj vele, vigasztalta, tudod, milyen... Te meg miért nem hagyod már itt, dühöngött a fiú. Elmúltál 30 éves, és egész életed abból áll, hogy kiszolgálod a hangulatait és aláveted magad egy, csak az ő számára létező morálnak és életmódnak. De hát mit csináljak? - riadozott a lány, hova a fenébe mehetnék... Gyere hozzám, én segítek. Szinte őrjöngve a dühtől, ült be a kocsiba, és csikorgó gumikkal indult. Nóra ijedten ült mellette, és mivel a fiú száját összeszorítva száguldott, megszólalni sem mert. A város határában megálltak egy bekötő úton. A fiú az ölébe húzta Nórát, csókolta, becézgette, Te vagy a mindenem, az életem, mondogatta neki, ő meg vigasztalva ölelte. Mire hazaértek, a fiú megnyugodott, pizzát rendeltek. Gondolom, már nem szeretnéd őket látni a diplomaosztódon, állapította meg a fiú. Csak apádat nem, válaszolta Nóra, és anyád biztosan nem jön nélküle, de a nővéredet igen. Mit akarsz tőle, fortyant fel a fiú. Egy báb, egy meghunyászkodó roncs, kezdett újra dühöngeni, de Nórának elég volt megcsókolnia, a harag alább hagyott.

Nórát a fiú pazar Thaiföldi nyaralással lepte meg a diploma örömére, csodás két hetet töltöttek ott, és amikor visszajöttek, Nóra teljes erőbedobással kezdett álláskeresésbe. Több helyre is benyújtotta a pályázatát és szeptember elején munkába is állt egy cég jogtanácsosaként. Élvezte a munkát, jól kijött a munkatársakkal, bár szorosabb kapcsolatot nem tudott kialakítani szinte senkivel, mivel szerelme reggel a kapuig vitte, nap közben többször beszéltek telefonon, a fiú mindig elmondta, már alig várja, hogy lássa, sokszor együtt is ebédeltek, délután pedig ott várta a munkahely előtt. Nóra már túlzásnak tartotta a férfi ragaszkodását, próbált is lazítani a kapcsolaton, a férfi rémülten reagált, szinte összeomlott, hogy Nóra már nem szereti. Amikor a lány biztosította, hogy érzelmei még mindig a régiek, nagyon szereti őt, megnyugodott, másnap boldogan ajándékozta meg ékszerrel, vagy egy újabb utazásra vitte.

Az első komoly veszekedésük a céges szilveszteri buli miatt tört ki. Már napokkal előtte vitáztak, mert Nóra részt szeretett volna venni a bulin, a férfi viszont nem kívánt elmenni vele, de Nóra ebben az esetben a sarkára állt, mert már szóbeszéd tárgya a cégnél, hogy mindenből kihúzza magát, kezd megfagyni körülötte a levegő. A férfi végül duzzogva hallgatott, amit Nóra beleegyezésnek vett és együtt mulatott a kollégáival. Egy teljes órán keresztül. Akkor csörgött a mobilja, a fiú kereste, mikor jön már. Nóra közölte, hogy még marad, és tovább folytatódott a buli. A férfi-kollégák táncoltatták, a lányokkal jókat beszélgettek, nevetgéltek. Még alig múlt 10 óra, amikor megjelent Nóra párja, ő meg boldogan ugrott a nyakába. A fiú kelletlenül viselte a bemutatást, unottan hallgatta beszélgetést, csak amikor Nóra felrángatta és egy lassú számra táncolni kezdtek, akkor engedett fel és hosszú csókkal köszönte meg, hogy vele van. Nóra kicsit restelkedve nevetett, főleg, amikor az érzelem-nyilvánítás újra és újra megtörtént, a végén már ő kérte, menjenek haza. A fiú az autóban végre megnyugodott, hazaérve azonnal ágyba bújtak, reggel nagy szerelemben készültek az igazi szilveszteri mulatságra. Nóra szexi estélyibe öltözött, a fiú elragadtatva csodálta, senki sem lesz nálad szebb, dicsérte, büszkén ölelte a derekát. Táncoltak, bolondoztak, a baj éjfél után jött. Egy kissé részeg férfi Nórát táncra kérte, aki gyanútlanul pörgött-forgott, de alig pár perc múlva a párja ott termett, lekérte és az előcsarnokba vezette. Dühösen kérte számon a "kacérkodást", Nóra sértődötten utasította vissza a gyanúsítgatást, fogta a kabátját és gyalog indult haza. Dühös volt és megbántott. A sarokig sem ért, a fiú futott utána és a forgatókönyv megint ugyanaz volt. Bocsánatkérés, ajándék, szerelmi vallomás. Így éltek vagy két évig, közben lakást cseréltek, a tetőtéri garzonból egy gyönyörű, polgári lakásba költöztek, kilátással a folyóra, ahogy arról Nóra mindig álmodott, és minden tökéletes lett volna, ha Nóra nem érezte volna úgy magát, mint akit kalitkába zártak. Szinte elszigetelődött a világtól. Nem volt barátnője, nem volt baráti társaságuk. Mindig kettesben voltak és bár ilyenkor a fiú oldott volt és vidám, szeretettel és szerelemmel vette körül, leste minden kívánságát, sielni vitte, vagy egzotikus tengerpartokra, csodás városokba és hajóútra, Nóra egyre inkább úgy érezte, nem boldog. Vagy nem maradéktalanul.

Egy nap, éppen, amikor hazaértek a munkából, a fiú nővére jelent meg náluk. Eljöttem otthonról, közölte csillogó szemekkel. Na, végre, örült meg a fiú, költözz ide, van elég hely. Eszemben sincs, utasította el az ajánlatot a lány nevetve, hogy csöbörből - vödörbe kerüljek? Már találtam albérletet a lakótelepen, a lakótársak rendesnek tünnek, tájékoztatta, de be kell vásárolnom és annak örülnék, ha a cuccot elfuvaroznád. Állom a költségeket, ajánlotta fel a fiú. Hát nem utasítom vissza, komolyodott el a lány, a kaució után alig maradt valami pénzem. Hármasban vásárolgattak. Takarót, párnát, ágyneműt és törölközőket, tévét és illatszereket. Megrakodva érkeztek meg a tíz emeletes panelházhoz. A lány büszkén vezette be őket a szobájába, ők meg őszintén meglepődtek a kopott szőnyegpadló, virágmintás tapéta és kifakult függönyök láttán. Itt akarsz lakni? - képedt el Nóra, a fiú mérgesen förmedt testvérére. Szétnéztél Te itt, mielőtt kivetted? Szét hát, lett dühös a lány. Én nem keresek annyit, mint Te, mit gondolsz, miből fizetnék ki egy ennél jobbat? Legalább fessük ki, ide küldök holnap valakit, próbálkozott a fiú. Jó, küldj, tényleg ráfér egy festés, de aztán szállj le rólam, a többi nem a Te dolgod. Már eddig is sokat segítettél.

Hazafelé menet a lányról beszélgettek. Hogy tud ilyen igénytelenül élni? - morfondírozott a fiú. Végre harmincnyolc évesen a saját lábára áll, erre betársul egy ilyen putriba... Azért nem olyan rossz az, vette védelmében Nóra a lányt, de a fiú tovább dohogott, ő meg nem vitatkozott tovább.

Az évek alatt megtanulta már, hogy nem kell felesleges vitába bonyolódni olyan kérdésekben, ami nem befolyásolja lényegesen az életüket.

Kényelemben és szerelemben folytak tovább a mindennapok, csak Nóra berzenkedett néha, mert a férfi egyre gyakrabban úgy hozott döntéseket, hogy nem kérte ki a véleményét. Ha szóvá tette, azonnal a bocsánatát kérte, ajándékokkal kényeztette. De a bocsánatkérések és fogadkozások ellenére újra és újra a beleegyezése nélkül döntött és intézkedett. Nóra kezdte magát feleslegesnek érezni, büszkeségét sértette, hogy a párja nem avatja be gondjaiba, terveibe, még igazából azt se tudta, miből élnek ilyen luxus körülmények között, aztán, amikor ezt egyszer a veszekedés hevében számon kérte, a fiú készségesen mutatta meg az interneten a cége weblapját, sőt néhány nap múlva kivitte Nórát egyik munkaterületre, ahol éppen egy épülő lakópark geotermikus fűtésének előkészületét végezték.

Mindenhogyan próbált a kedvében járni, de ettől az alap probléma még megmaradt. A fiú úgyszólván átvette az irányítást Nóra élete felett. Lassan átalakította az öltözködési stílusát, az étkezési szokásait, és teljes kontroll alatt tartotta, szüleitől, testvérétől teljesen elidegenítette. Előfordult, hogy egész évben nem tudott egy napot sem együtt tölteni velük, mert párja a kérését folyton halasztgatta. Egyedül a munkahelye volt még, ahol Nóra teljesnek érezte magát, ahol a szava számított, döntéseiben senki sem korlátozta.

Éppen ezért szinte levegőt sem kapott, amikor a férfi arra kérte, hagyja ott a munkahelyét és keressen valami részmunkaidős állást, hogy többet lehessenek együtt. Nóra szabályosan megvadult az ötlet hallatán. Gyakorlatilag a nap minden szakában együtt vannak. Reggel a férfi viszi a munkahelyére, délelőtt felhívja, délben együtt ebédelnek, utána még legalább egyszer beszélnek, délután érte megy és aztán másnap reggelig együtt vannak. Nincs még egy pár, akik ennyi időt töltenének együtt. A férfi sértődötten kiabált, hogy Nóra semmibe veszi az ő szerelmét, nem akar vele lenni, teljesen összeomlott, könyörgött, mondja meg, mit tegyen még, hogy Nóra szeresse. Erre nem tudott mit mondani, megölelte, és biztosította, hogy szereti és vele akar lenni, csak...

Aztán eszébe jutott a megoldás. Másnap délután, amikor a teraszon napoztak, a férfihez fordult. Gondolkodtam, mondta, keresek egy tingli-tangli állást, ahogy szeretnéd, már délre itthon leszek, de nekem is van egy feltételem, gyereket akarok. Már tíz éve vagyunk együtt, harminc éves leszek pár hét múlva, nem szeretnék tovább várni. A férfi döbbenten tiltakozott. Gyerek? Hiszen akkor semmi életük nem lehetne. Közéjük állna a gyerek és lekötné Nóra figyelmét és minden idejét. Nem! Ő nem akar gyereket. Nóra keservesen sírt. El se tudta képzelni, hogy ne lehessen anya. A férfi, látva, hogy itt keményebb ellenállásra számíthat, visszakozott. Átgondolja, mondta, és Nóra tudta, hogy ez azt jelenti, hogy nem fog engedni ebben a kérdésben sem. Addig fogja húzni-halasztani, amíg ő meg nem adja magát, és meg nem hajol az akarata előtt. Akkor majd "megjutalmazza" egy újabb ékszerrel vagy nyaralással, és minden megy tovább. Nem. Ebben a kérdésben nem enged. Ezt a férfi tudomására is hozta, aki ezután jeges hallgatással büntette, majd forrón szerette, felváltva, hátha megtörik. Feszült hetek következtek, végül Nórában a döntést a férfi nővérével történt beszélgetés véglegesítette, aki időközben az egyetlen barátja lett. A lány egyenesen a szemébe nézve azt mondta: ne kövesd el azt a hibát, amit én, hogy bárkiért vagy bármiért feladod az életedet. Ő soha nem fog megváltozni magától, mert az élet apánk mellett arra tanította, hogy el kell vennie azt, amit akar. Ha gyereket akarsz, ahhoz el kell hagynod. Ettől még akár észhez is térhet. Nóra sírva hallgatta ezeket a szavakat, valahol a lelke mélyén tudta, hogy valóban ez a helyzet. A férfi talán már nem is őt szereti, hanem azt a simulékony robotot, akivé vált az évek alatt.

Még néhányszor próbálta meggyőzni a férfit, de ő csak konokul hallgatott, valahányszor ez a kérdés felmerült, nincs miről beszélnünk, utasította el, minden így jó, ahogy van. Nórának a "büntetések" alatt volt ideje átgondolni az életét. A tíz együtt töltött év alatt csak ő alkalmazkodott. A férfi mindig elérte, hogy csak az ő akarata érvényesüljön. A férfi teljesen elszigetelte mindentől és mindekitől. Szüleitől, testvérétől elidegenedett, nincs egy barátja sem. Most még a kollégáitól is meg kellene válni és nem lesz gyereke sem? Hát milyen szerelem ez?

Mindez aláásta a kapcsolatukat. Nem voltak már boldog napok, nevetések és szenvedélyes éjszakák, Nórában összetörtek az érzések, és végül megértette, ennek a kapcsolatnak nincs jövője.

Kért egy nap szabadságot, kivett egy lakótelepi kis garzont, mindegy milyen, csak legyen, még egyszer megpróbált beszélni a párjával, de az csak a fejét rázta. Akkor én elmegyek, mondta Nóra. A férfi hátra se nézve ment ki az ajtón.

Nóra egy kis bőröndbe rakta a ruháit, sírva nézett körül a csodás lakásban, ami hat éven át volt az otthona, aztán úgy, ahogy jött, egy táskával a kezében kilépett az ajtón. A kulcsot a postaládába dobta, és tíz év óta először felszállt a villamosra...