Noémi

Noémi egyetlen gyerek, anyja két vetélés után boldog volt, hogy kislánya született, ezért ezt az olvasmányaiból ismert, számára különösen kedves nevet választotta neki, ezzel is a szeretetét akarta kifejezni. Apja is rajongott a gyerekért, akinek születése végre azt is eredményezte, hogy önálló lakáshoz jutottak, elköltözhettek a szülőktől, ahol egy sötét, szűk szobába szorultak a régi bérházban. Lelkesen rendezkedtek, részletre szobabútort vásároltak meg hűtőszekrényt, és apródonként kialakították az életüket. Mindketten gyári munkásként dolgoztak, de kislányuknak igyekeztek mindent megadni. A környezetük néha megmosolyogta, ahogy óvták, féltették.

Noémivel egészen kamaszkoráig nem volt különösebb baj, szerette szüleit, szót fogadott, egész jól tanult, jó kézügyessége volt, anyjával sokat szabtak-varrtak, hímeztek, kötöttek, apjával fúrtak-faragtak. Általános iskola után, szülei unszolására, a könnyebb élet reményében közgazdasági szakközépiskolába jelentkezett és teljesen más közegbe került. Kiszakadt a lakótelepi környezetből, amit ismert, villamosra kellett szállnia, hogy a belvárosi iskolába eljusson. Anyja állandóan kisérgette, ami egy idő után már nagyon zavarta, de a szülei ijedeztek, hogy ha nincsenek mellette, valami baj érheti. A túlzott féltés a lányból dacot váltott ki, egyre gyakoribbak lettek a viták, kezdett elfordulni a szülőktől, akik persze próbálták ezt a folyamatot megállítani, kevés sikerrel. Mire nagy nehezen megértették, hogy a lány kezét el kell engedniük, a kapcsolat már feszültté vált, Noémi dacos lett, nem avatta be őket az élete eseményeibe, barátnőkkel beszélte meg a felmerülő problémákat. A szülők fájdalmasan vették tudomásul, hogy a jó kislányból igazi vadóc lett vállrángatással és ajtócsapkodással, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

Tizenhét éves volt, amikor szerelmes lett egy fiúba, neki adta a szüzességét, és szülei hiába próbálták felhívni a figyelmét a fiú hibáira, hogy nem tanul, nincs szakmája és rendes munkahelye, meg sem hallotta, néha éjszakára is kimaradt, és még be sem töltötte a 18. évét, teherbe esett. Boldogan újságolta a fiúnak, aki mérsékelt lelkesedéssel fogadta a hírt, de nem igazán tiltakozott. A szülők tehetetlenül álltak a tények előtt, Noémi ott akarta hagyni az iskolát az érettségi előtt két hónappal, de végül anyja bánata és könnyei láttán - és az osztályfőnöke segítőkészsége révén - sikerült leérettségiznie. A fiúval albérletet kerestek, Noémi szülei fizették a kauciót, úgy látszott a babavárás újra közelebb hozta a lányt és a szülőket.

Nyár végén megszületett a gyerek, a fiú napokig ünnepelt, amikor Noémit a szülei taxival hazavitték a kórházból, a bérelt lakásban üres sörös dobozok és cigarettacsikkek, mosatlan edények fogadták őket, az ágyon koszos ruhák hevertek, a fiú nem volt sehol. Noémi szülei azonnal kitakarítottak, felállították a gyerekágyat, Noémi sírt, szégyellte a társa viselkedését, aki bűntudatosan ugrálta körül őt is és a gyereket is mikor végre előkerült. Néhány hétig minden jól ment, aztán a fiú mintha beleunt volna az apaszerepbe, egyre kevésbé vett részt a gyereknevelésben, kimaradozott, aztán egy napon azzal jött haza, hogy egy barátjával külföldre megy dolgozni, hogy pénzt keressen. Noémi megijedt, de a fiú megnyugtatta, ahogy egy kis pénzt félretesz, küld útiköltséget, hogy utána mehessenek. Ott majd bérelnek normális lakást, nem kell egy 20 m2-es garzonban szorongani, a gyereknek is lesz külön szobája és ha nagyobb lesz és Noémi is tud dolgozni, még kertes házat és autót is vehetnek. Noémit csábította a lehetőség a jobb életre, ezért vállalta a külön élést, és a fiú elutazott. Két hónap múlva jött haza, nagy táska ajándékot hozott, csokit, játékot a gyereknek és némi pénzt is, ami már nagyon kellett. Közölte, hogy az utazgatás elviszi a pénzt, majd küldi a repjegyet, várjon türelemmel. Noémi várt is, de se a fiú nem jött, sem pénz nem érkezett és a megadott telefonszámot egy idő után már hiába hívta. A gyerek már betöltötte az egy évet, de az apja csak nem került elő. Noémi keresni kezdte, közben alkalmi munkákat vállalt, nyitás előtt takarított egy fodrászüzletben, aztán a gyerekkel a hátán szórólapozott, és amikor szülei tudtak vigyázni a gyerekre, esténként egy pizzériában is kisegített, de az önálló életét nem akarta feladni. Szülei - tanulva a múlt hibáiból - nem kényszerítették, és minden segítséget megadtak neki. Mire a gyerek apjának nyomára akadtak, az már túllépett mindenen, új párja volt, és hallani sem akart sem Noémiről sem a gyerekről. Még azt is megkérdőjelezte, hogy ő az apja. Noémi teljesen ledermedt ettől a viselkedéstől, de már nem az a makacs, hisztis kislány volt, mint akit a fiú elhagyott, emelt fővel vette tudomásul a történteket, csak anyja látta a könnyeit. Munkát kezdett keresni, de a kisváros nem nagy lehetőségekkel kecsegtetett, ezért a közeli nagyobb városban próbált szerencsét, ismét szülei segítségével. Az ottani szűk kis albérletet is csak a szülei támogatásával tudta fenntartani, de legalább állandó, bejelentett munkát kapott egy gyorsétteremben, ahol a viszonylag tisztességes fizetés mellett még borravaló is adódott. Már több mint fél éve dolgozott az étteremben, kezdett anyagilag egyenesbe jönni, amikor észrevette, hogy a tulajdonos egyre többet forgolódik körülötte, másképpen kezeli, mint a többi alkalmazottat. Dicsérte a szépségét, kedves volt hozzá, sokszor hazavitte kocsival, ne kelljen a városon keresztül gyalogolnia. Noémi elejében csak hálás volt a figyelemért, de egyre inkább megszerette a férfit, aki kérte, hogy költözzön hozzá. Noémi nem sokáig kérette magát, levette a lábáról a férfi szenvedélyes szerelme, hatott rá a szépen berendezett társasházi lakás, és az is, hogy megszabadult a napi filléres gondoktól. Szép hónapok következtek, a férfi mindennel elhalmozta, dolgozni sem kellett annyit, nem kellett a pultnál állni, a férfival járt az alapanyagokat beszerezni, este otthon lehetett a gyerekkel, úgy érezte igazán boldog. Még az sem zavarta, hogy a férfi új ruhatárat vásárolt neki, anélkül, hogy kikérte volna a véleményét, és addig nyaggatta, míg a haját szőkére nem festette, hiszen az évfordulójukon ékszerrel lepte meg és bulizni vitte.

A változás szinte észrevétlenül kezdődött. Egy baráti összejövetelen a férfi leittasodott, aztán Noémit kacérkodással vádolta, aki ezt persze visszautasította, veszekedtek, a férfi elviharzott, bevágva maga után az ajtót. Noémi hajnalig várta, aztán elaludt a kanapén. Arra ébredt, hogy a férfi a karjában viszi ágyba, szenvedélyesen szereti és kéri a bocsánatát. Noémi boldogan bocsátott meg, minden ment tovább, azonban néhány hét múlva minden megismétlődött, a férfi ordítva vádaskodott, aztán jött a bocsánatkérés. Noémi ezután borzasztóan figyelt arra, hogy ne adjon okot a férfinak féltékenységre, de az egyre gyakrabban talált okot a veszekedésre, számon kérte az idejét, követelte, hogy megnézhesse a telefonját és az e-mailjeit. Nem tudott a férfi kedvére tenni, aki egyre lekezelőbben bánt vele, és egy alkalommal megütötte. Noémi felkapta a gyereket és azonnal el akart menni, a férfi azonban újra bocsánatot kért és Noémi maradt, mert nem tudta, hova mehetne éjjel a gyerekkel. Ezután őrült tempóban gyorsultak fel az események. A férfi mintha megvadult volna, szinte naponta megverte, elvette a mobilját és bármilyen csip-csup dolog kihozta a sodrából. Noémi nem tudta, hogyan szabadulhatna nehéz helyzetéből, hiszen anyagilag is teljesen a férfitől függött, aki egyszer csak azt kezdte követelni, hogy tüntesse el a gyereket, mert látni sem birja. Noémi ezt kerek perec megtagadta, és a férfi ekkor a gyerek ellen fordult. Őt is megütötte, kiabált vele, a gyerek rémületében bepisilt, akkor Noémit is megverte. Amikor a férfi elment otthonról, Noémi összekapkodta a nagyja cuccait és a szüleihez akart utazni, de a férfi utolérte a pályaudvaron, erőszakkal visszavitte, eszméletlenre verte, aztán sírva ápolgatta, és megigérte, hogy soha többé nem bántja, de Noémi már tisztában volt vele, hogy a férfi beteg, és ha ottmarad, előbb-utóbb megöli vagy őt, vagy a gyereket. Amíg a sebei be nem gyógyultak, a férfi példamutatóan viselkedett, de elvette a kulcsait és gyakorlatilag bezárta a lakásba. Amint Noémi újra egészséges lett, megint követelte a gyerek eltávolítását. Noémi ebbe színleg beleegyezett, a férfi telefonjáról felhívta a szüleit és megkérte őket, vállalják át a gyerek nevelését. Majd küld pénzt a szükségleteire. A szülei nem tudták mire vélni ezt, de készségesen vállalták a feladatot. Másnap Noémi a játszótéren egy idegen nő telefonjáról tájékoztatta a szüleit a szörnyűségekről, és kérte, valahogy segítsenek, hogy a gyerekkel elszökhessen.

A férfi kocsival vitte Noémit szülei lakótelepi lakásához és a bejárat előtt az autóban ülve várta. Noémit azonban szülei a hátsó lépcsőházon keresztül kimenekítették az épületből, és az egyik szomszéd autójával egy 30 km-rel távolabbi városba vitték, ahol felült a gyerekkel az első vonatra. A végállomásig nem mert utazni, a legközelebbi városban leszállt, ott buszra ült, majd egy újabb vonatra, amivel a végállomásig utazott. Azt sem tudta hova keveredett, erről a határ menti településről még sohasem hallott. A kihalt állomáson csak egy férfi beszélgetett a mozdonyvezetővel. A pénztárnál megdöbbenve tapasztalta, hogy aznap már nem megy több vonat sehova, és a pályaudvart éjszakára lezárják. A pénztáros javasolta, hogy menjen be a faluba és keressen valami szállást. Noémi elindult a fáradt és nyűgös gyerekkel, amikor a pályaudvaron látott férfi lelassított mellette és szállást ajánlott. Noémi legszívesebben megütötte volna, elege volt a férfiakból, gorombán elutasította az ajánlatot. A férfi morgott valamit, aztán elhajtott. Noémi a falu központjában egy kis abc áruházba tért be, egyrészt, hogy a téli havas eső elől egy kicsit meneküljenek, másrészt gondolta, itt megtudakolhatja, hol talál szállást éjszakára. Az eladónő bizalmatlanul nézett rá, nincs itt ilyesmi, rázta a fejét, kis falu ez... Ekkor a polcok között megjelent a már kétszer látott férfi. Emelje fel a kezét, aki ismer engem, kiáltotta, mindenki nevetve nézett rá, viccelődni kezdtek vele. A férfi Noémihez fordult: ne kéresse már magát, mondta, látja, itt mindenki ismer engem, az a szegény gyerek már alig él, én meg el tudom szállásolni magukat. Noémi az átázott, reszkető gyerekre nézett, szive összefacsarodott, megadóan bólintott. A férfi fizetett, aztán a terepjárójához kalauzolta őket, és bekapcsolta a fűtést. Alig mentek néhány száz métert, amikor ismét megálltak, a férfi rájuk csapta az ajtót és bement valami üzletbe. Noémi magához ölelte a csuromvizes gyereket, összebújtak és mindketten elaludtak, hiszen már több mint 24 órája úton voltak. Noémi a férfi hangjára ébredt. Kikászálódott a kocsiból és szétnézett. Egy tanyán voltak. A férfi felnyalábolta az alvó gyereket és könyökével kinyitotta az ajtót. Egy kopár, és meglehetősen hideg szobába vezette őket. Felkapcsolta a fűtést, a radiátor azonnal melegedni kezdett, a férfi megmutatta a fürdőszobát, ágyneműt szedett elő, aztán magára hagyta Noémit, aki gyorsan elkészítette az ágyat, megmosdatta a félig alvó gyereket és ágyba dugta. Gyorsan letusolt, ruháit a radiátorra teregette és ő is lefeküdt. Lassan felmelegedtek és elaludtak. Noémi éjjel felébredt. A szobában már kellemes meleg volt, a gyerek nyugodtan szuszogott, semmi nesz nem hallatszott, hát ő is aludt tovább. Reggel arra ébredt, hogy a gyerek kimegy a szobából, gyorsan magára kapta a nedves farmernadrágot és utána futott. A férfi a konyhaasztalnál ült, és Noémi most először nézte meg rendesen. Nem ilyennek képzelt egy gazdálkodót. A férfi sűrű, kicsit hosszúra hagyott haja már őszült, pedig vonásai, testalkata alapján még fiatal lehetett. Noémi száraz ruhába öltöztette a gyereket, neki nem volt másik ruhája, hát visszavette a nedves göncöket. Indulásra készen álltak meg az ajtóban. Ugye nem akarja ezt a gyereket éhesen elrángatni innen, kérdezte a férfi. A gyerek vágyakozva nézte az asztalon lévő élelmiszereket. Noémi belátta, hogy igaza van, a férfi szalámis zsömlével és teával kínálta őket. A gyerek jóízűen evett, Noémi szégyellte magát az idegen férfi előtt. Hogy jutok el az állomásra, kérdezte. A férfi az ablakra mutatott, és Noémi megkönnyebbülten látta, hogy a pályaudvar alig néhány száz méterre van. De azt is látta, hogy az előző napi havas szitálás mára zuhogó esővé erősödött és kegyetlenül fújt a szél. Már a gondolatra is megborzongott, hogy ilyen időben útra keljen a gyerekkel. A férfi mintha kitalálta volna a gondolatait, felajánlotta, hogy elviszi őket a vonathoz, csak mondja meg, hova akar utazni, mert itt elég ritkán járnak a szerelvények, felesleges lenne a fűtetlen váróteremben üldögélni. Noémi tanácstalanul nézett a férfira, majd nagyot sóhajtva elárulta, hogy nincsen konkrét úti céljuk, talán Pestre mennének, az elég nagy város ahhoz, hogy elbújhassanak. A férfi az interneten böngészte a menetrendet, és kiderítették, hogy csak késő este érnének Pestre, és akkor újra azzal a problémával kell szembenézniük, hogy nem tudnak ott mihez kezdeni. Noémi csüggedten gondolt arra, hogy a szülei által a kezébe nyomott pénz biztosan nem lesz elég egy Pesti szállodára, hát inkább elfogadta a férfi invitálását, hogy maradjanak itt, és másnap a legkorábbi vonattal induljanak, hogy időben érkezzenek.

Aztán a férfi azt mondta, neki dolga van, pihenjenek, találják fel magukat, egyenek, akár főzhet is, ha kedve van hozzá, azzal elment. Noémi első dolga volt, hogy levesse a nedves nadrágot, pulóvert és zoknit, hogy a radiátoron megszárogassa. Fehérneműben járta végig a házat. Négyzet alakú téglaépület volt az, és bár nem volt valami mutatós, masszív falaival, jól karban tartott környezetével még ebben a nyirkos téli időben is kényelmes otthon benyomását keltette. A konyha szép volt és jól felszerelt, a fürdőszoba pazar, pezsgőfürdővel és tusolóval, a nappaliban kényelmes ülőgarnitúra, plazmatévé, írószatal forgófotellel, számítógép, könyvespolc, szőnyeg, egész jó ízléssel összeválogatva, de a függönytelen ablakok és üres falak miatt hiányzott az otthonosság érzése. A férfi hálószobájában egy nagy szekrény és egy franciaágy, a másik hálóban, amiben most ők aludtak, két összetolt heverő és egy komód állt. Mintha a férfi a ház berendezését félbehagyta volna valami ismeretlen okból. Amikor a ruhái megszáradtak, Noémi a konyhába ment és a főzéshez látott. Ebédre már nem volt érdemes főzni, hiszen későn keltek, inkább egy korai vacsorát készített. Pörköltet főzött nokedlival, azzal nem foghat mellé, gondolta, azt minden pasi szereti. Felkészítette a kávét, és amikor meghallotta az autó zaját, kifőzte. Amikor a férfi belépett, kellemes kávé- és főtt étel illata fogadta.

Vacsora közben a férfi a gyerekkel évődött, a kisfiú félénken kuncogott. Noémi ellágyulva nézte, már régen nem látta nevetni. Amikor a kicsi a tévé elé ült mesét nézni, Noémi megköszönte a férfi kedvességét, elnézést kért, amiért visszaéltek a jóindulatával, aztán megfürdette és lefektette a gyereket. A férfi a nappaliban várta. Noémi úgy érezte, magyarázattal tartozik neki, hát elmondta, mi késztette őket menekülésre. Nem akarta untatni, de mintha valami gát szakadt volna át benne, dőltek belőle a szavak, néha még könnyezett is, a férfi őszinte érdeklődéssel és megdöbbenéssel hallgatta, aztán megnyugtatta, hogy nem zavarják, sőt jól is esett már neki, hogy emberi szót hall a házban, aztán mintha valami kényszer hajtaná, ő is elmondta Noéminek, hogy az egyetem elvégzése után egy gabonanemesítéssel foglalkozó kutatóintézetben dolgozott, feleségül vette egyik munkatársát, de felesége elhagyta egy másik férfiért. Akkor ő otthagyott mindent, és visszajött a szülőfalujába gazdálkodni, hiszen valójában mindig is ezt szerette volna csinálni. Már nem is sajnálja a történteket, csak azt bánja, hogy így neki valószínűleg sose lesz gyereke. Aztán meglepő kérdéssel fordult Noémihez. Miért akar éppen Pestre menni? Hiszen ebben az eldugott kis faluban, ami még a térképeken sincs rajta, biztosan nem keresi őket az az agresszív férfi. Akár itt is maradhatnak. Neki van egy kis parasztháza a faluban, szivesen a rendelkezésükre bocsátja, van a községben óvoda és iskola, és mindig adódik valami munka is a mezőgazdaságban, meg sok idős ember is van, akiknek jól jön a segítség a ház körül, amit meg is fizetnek, ahogy tudnak. Gondolja át. De ha menni akar, holnap korán kell kelniük, hogy a megyeszékhelyen elérjék a csatlakozást.

Noémi fél éjszaka forgolódott. Most döbbent rá, milyen reménytelen a menekülése. Mi a csodát fog csinálni Pesten? Hol talál néhány óra alatt szállást, és ha talál, miből fogja kifizetni? Ha meg kifizeti, miből fognak élni addig, amíg munkát talál és fizetést kap? A szüleivel nem veheti fel a kapcsolatot egyelőre, nehogy a férfi a nyomára akadjon. Itt már lenne hol laknia, és biztosan nem kerül annyiba, mint Pesten. Ráadásul megspórolja az utazás költségeit. De még soha nem élt falun. Nem ismeri a szokásokat, nem végzett mezőgazdasági munkát sem. Vajon mit értett a férfi az alatt, hogy idős emberek megfizetik a segítséget. Takarítást? Vagy valami kerti munkát? Az előzővel még nem lenne probléma, de az utóbbi... Kétségek között aludt el. Hajnalban a férfi kopogtatására ébredt. Gyorsan magára kapta a ruháit és csendesen becsukta az ajtót, hogy ne ébressze fel az alvó gyereket. Aztán közölte a férfival, hogy megnézné azt a kis házat. A férfi vidáman elmosolyodott, azt mondta, a reggeli munkák elvégzése után rendbe szedi magát és odaviszi őket. Noémi már egész otthonosan kávét főzött, reggelit készített, felöltöztette a gyereket, addigra a férfi is visszaért. Mire elkészültek, és elindultak, a felhők felszakadoztak és a napokig tartó eső után kisütött a nap, ez mindenkit jókedvre derített.

A kis ház közel volt a falu központjához, egy csendes utcában. Régi, de láthatóan jól karbantartott vertfalú épület volt, némileg korszerűsítve. A házban iszonyú hideg volt, szinte csontig hatolt, hiszen víz, gáz el volt zárva, a férfi nem számított lakókra. A nyitott verandáról a konyhába léptek. Régi kredenc, gáztűzhely, mosogató és konyhaasztal székekkel. A szobában szintén régi hálószoba bútor. Két ágy, tükör, két szekrény, karosszékek és kis asztalka csipketerítővel letakarva, a komódon régi, kisképernyős tévé. A falon családi képek. A kamrából leválasztva apró fürdőszoba - Wc, régimódi mosógép és centrifuga. De a helyiségekben van villany, a konyhában és a fürdőszobában folyóvíz, gázkonvektor, egész barátságos és lakható. Noémi valami végtelen megnyugvással a férfira mosolygott. Kiveszem, mondta, ha meg tudunk egyezni a bérleti díjban, és kapok némi fizetési haladékot a kaucióra. A férfi mondott egy csekély összeget, Noémi meglepődött, hiszen a városban ennyiért egy szobát sem lehet kapni, mondta. A kertet is rendben kell tartani, bökte ki a férfi, Noémi nevetett, mert látta, most találta ki az egészet. Tudta, csak rajta akar segíteni, és nem vezeti semmilyen hátsó szándék. Bekapcsolták a konvektorokat, aztán visszaindultak a tanyára, hiszen akár napokba is telhet, mire a ház átmelegszik. Másnap persze újra elmentek a házhoz, ahol már egész kellemesen langyos volt a levegő, Noémi kedvet kapott, hogy azonnal birtokba vegye. Ez lesz az első igazi otthonuk a gyerekkel. Ezt meg is mondta a férfinak, aki felajánlotta, hogy visszamegy a tanyára, és délután elhozza a bőröndöt, ha elvégezte a dolgát. Noémi kézen fogta a gyereket és a szép téli napsütésben elsétáltak a már ismert kis abc áruházba, ahol tisztítószereket, mosóport, tisztálkodó-szereket és némi élelmet vásároltak. A pénztáros érdeklődésére Noémi elmondta, hogy kibérelte a férfi házát. Az asszonyok beszélgetésbe elegyedtek vele, elmondták véleményüket a férfiról, hogy milyen rendes és jóképű, vitatkoztak, hogy ki az, aki meg akarja fogni magának, nevettek, tréfálkoztak. Noémi is nevetett, jól esett neki az asszonyok gondtalan pletykálkodása. A lakásban már egészen tűrhető volt a hőmérséklet, lehetett takarítani. A gyereket, hogy meg ne fázzon, egy takaróba burkolta és a tévé elé ültette, hogy ne legyen útban. Feltörölte a padlót, aztán szétrakta az ágyneműt, hogy szellőzzön, portalanította a bútorokat, kimosta és visszarakta a függönyöket, terítőket, majd újra feltörölte a padlót. A szobában kellemes illat volt már. Zacskós levest ebédeltek kenyérrel, aztán Noémi a konyhát hozta rendbe, de nem sok dolga akadt, az edények tisztán sorakoztak a kredencben, minden tiszta volt, mire a férfi délután visszaért a bőrönddel. Közösen pakolták ki a szekrényből a férfi édesanyjának ruháit és pakolták be a gyerek cuccait. A férfi ekkor fedezte fel, hogy Noéminek csak annyi ruhája van, ami rajta van. Magának nem mert csomagolni, mondta, nehogy azon bukjon le. Már nagyon ki kellene mosni, mondta, szégyen, hogy ilyen piszkos, de nincs mit felvenni. A férfi készségesen mondta, hogy válogasson az édesanyja holmijából, igaz, ő jól megtermett asszony volt, de hátha itthonra jó lesz. Noémi mackónadrágot, pulóvert és mellényt vett magára, a gyerek a hasát fogta a nevetéstől, a férfi igyekezett komoly maradni, nem sok sikerrel, annyira komikusan hatott, a szaga is dohos volt, de legalább tiszta volt.

Másnap délelőtt egy asszony jelent meg a kapuban, kis tányéron három túrós lepényt hozott, bemutatkozni jött az új szomszédnak, mondta és tapintatosan figyelmeztette Noémit, hogy itt elvárják a látogatását a szomszédok, mert "aki jön, az köszön". Noémi megköszönte az asszony jóindulatát, beinvitálta és teával kínálta, más nem is volt a háznál. Megették a süteményt, az volt az ebéd is egyben, és Noémi örült, hogy egy étkezést megúsztak. Vacsorára kenyeret szeretett volna sütni, nem először próbálta, a szűkös időkben sokszor csak ezt ették a gyerekkel. Közben beszélgettek az asszonnyal, aki próbálta kipuhatolni Noémi titkait, és ő készségesen mesélt, csak élete utolsó fejezetét hallgatta el. Elmondta, hogy a gyerek apja külföldre ment, nem törődik velük, a városban, ahonnan jött se munka, se lakás, hát gondolt egyet és falura költözött. Az asszony megelégedett a magyarázattal, hiszen nehezen él ma mindenki, mondta. Lesz itt majd munka, csak tavaszodjon ki. Aztán beszélgettek a falusi viszonyokról, az asszony elmondta, hogy itt sem fenékig tejfel az élet, csak ez a kis abc áruház és két kocsma van a faluban, meg a faluház, ahol van internet és néha rendezvényeket is tartanak, de se ruha- se cipőbolt nincs, azokat csak a hét végi piacon a vásározók árulnak. Noémi megemlítette, hogy ő tud varrni, ha lenne varrógépe, szivesen megcsinálna ezt-azt, az asszony lelkesedett, így telt a délután. Már sötétedett, mikor betoppant a férfi. Egy kis zsákot rakott le a konyha sarkába, pár kiló krumpli és néhány hagyma, mondta, csak, hogy legyen mihez nyúlni. Noémi megemlítette a szomszédasszony látogatását, bár lenne egy varrógépe, mondta, de ahogy lesz pénze, azonnal arra fordítja, mert ahhoz ért, és talán meg is lehetne élni belőle. A férfi elismerően bólogatott és felajánlotta, hogy megelőlegezi az árát, mert tavaszig, a mezőgazdasági munkák kezdetéig is élnie kell valamiből. Noémi kényelmetlenül érezte magát, hiszen így is tartozik már a lakbérrel, meg az első napokban nyújtott támogatásért, de aztán megegyeztek, hogy azt is hamarabb tudja visszafizetni, ha lesz munkája. Rögtön itt a karácsony, később jönnek a számlák is.

Mivel a férfi másnap úgyis a közeli városkába készült, vele tartottak. Noémi vásárolt egy használt varrógépet a bizományiban, aztán a dekor-üzletbe ment, ahonnan drótokkal, tollakkal, színes papírokkal és más furcsa dolgokkal került elő. Majd egy turkáló következett, ahol Noémi mindenféle színes ruhákat és más dolgokat vásárolt. A férfi tanácstalanul pislogott, el sem tudta képzelni, mit akarhat ezekkel. Csak nem akarja felvenni ezeket a göncöket, kérdezte és viszolyogva fogadta, mikor a lány nevetve felvilágosította, hogy de bizony, ezekben fog majd járni, csak várja ki a végét. Még aznap este munkához is látott. A drótokból, tollakból csillámporral díszített színes karácsonyfa-díszek, a tarka anyagokból konyhakötények, fogókesztyűk, asztalterítők és egyebek készültek, néhány ruhát pedig magára igazított, hogy legyen mit felvenni. Két napon keresztül dolgozott, közben látogatást tett több szomszédban, ajándékba saját készítésű mécsestartót, vagy fogókesztyűt vitt. Az asszonyok álmélkodva fogadták, dicsérték a kreativitását, megtudta, hogy két nap múlva lesz a jótékonysági vásár, ahova az asszonyok süteményeket és kézimunkákat vittek. A bevételből az óvoda fog részesülni. Noémi kapott a lehetőségen, az általa készített tárgyakkal ő is megjelent a faluházban rendezett vásáron, és felajánlotta eladásra. Kedvező fogadtatásban részesült, minden darabja jó áron kelt el. Az érdeklődőknek Noémi elmondta, hogy a hét végi piacon fogja árulni az ajándéktárgyakat. Jókedvűen ballagtak hazafelé a gyerekkel. Mikor észrevették a férfit, vidáman integettek neki, és amikor lefékezett, bepattantak mellé. A házba érve a férfi dühösen vonta kérdőre Noémit, aki úgy érezte kifut belőle az élet, de a gyerek rémületét látva feltámadt a haragja, kérte a férfit, menjen innen, azonnal kiköltöznek, de ő nem fogja hagyni, hogy még egyszer bárki is fenyegesse. A férfi megütközve nézett, észre sem vette, hogy felemelte a hangját, csak féltette őket, mondta, hogy talán mégis rájuk talált, akitől félnek, de ezután vigyázni fog. Noémi gyorsan megbékélt, látta, nincs félnivalója, ez a férfi sose bántana senkit. Elújságolta, hogy újabb ismeretségeket kötött, beszélt a polgármesternővel és az óvodavezetővel, a gyerek januárban, a szünet után óvodába járhat, eltekintenek a bejelentett lakcímtől, ráér elintézni később is. Megmutatta az elkészített dísztárgyakat, amivel a hét végi piacra készült, a férfi csak bámult.

A piacozás jól sikerült, Noémi szinte minden áruját eladta, csak azt sajnálta, hogy nincs több alapanyaga, amiből újabb kollekciót készíthetne, hogy karácsony előtt még egy kis bevételhez jusson. A férfi felajánlotta, hogy nézzenek szét a házban. Találtak is a szekrényekben csipkével díszített alsószoknyákat, azsúrozott kispárnahuzatokat, egy dobozban rengeteg szép gombot, a padláson egy ládában régi ruhákat, a kamrában különböző befőttes üvegeket és egy varródobozt, különböző színű fonalakkal. Noémi fantáziája beindult, úgy örvendezett a lomoknak, mintha kincset talált volna. Sürgette a férfit, hogy menjen haza, mert már dolgozni akart, hogy a következő piacnapra új áruval mehessen. Minden este dolgozott a "kollekcióján", közben felhajtott egy-egy nadrágot, beszegett egy-két abroszt, készített néhány kötényt a környékbeli asszonyoknak. A férfi szinte minden nap megjelent, hol a gyereknek hozott pár almát, hol egy zacskó hagymát, vagy csak "erre járt". Szinte megbabonázta Noémi kreativitása, ő is vásárolni akart a befőttes üvegekből és poharakból készült, csillámporral díszített mécses tartókból, Noémi azonban nevetve a kezébe nyomott egy szép darabot, aztán kitessékelte az ajtón. Az aranyvasárnapi piacon minden elkelt, a befolyó összegből húst és gombát vásárolt, meg a gyereknek egy mesekönyvet. Alig várta, hogy a férfi jöjjön, és amikor megjelent, boldogan nyújtotta át az első részletet, amivel a tartozását törlesztette. Némi tartalékot hagyott a számlákra, de bízott abban, hogy lesz munkája a jövőben is. A férfi előbb szabadkozott, ráér még a pénzzel, de aztán jobbnak látta, ha nem ellenkezik, és felajánlotta a lánynak, hogy elviszi őket az éjféli misére. Noémi feszengett, köszönte, de nem szokott templomba járni, a gyereket se tudná hova tenni. A férfi azonban meggyőzte, hogy lesznek ott gyerekek, a betlehem biztosan nagyon tetszeni fog, ő sem egy templomba járó fajta, de ez más...

A mise furcsán hatott Noémire. Míg a gyerek a többiekkel a betlehemet csodálta, elgondolkodott, és úgy érezte hálával tartozik... de kinek is? Istennek? A sorsnak? Az embereknek? A férfinak, aki megfogta a kezét élete legnehezebb napján, és a legnagyobb kincset, a barátságát adta? Hiszen alig három hete, hogy ide érkezett és most van otthona, jövedelme, nyugodt élete. Ezek a gondolatok jártak a fejében, aztán a szüleire gondolt, szipogva próbálta a könnyeket visszatartani. A mise felzaklató, egyben megnyugtató hatással volt rá. Szótlanul autóztak haza, a gyerek már bóbiskolt, a férfi újból ölbe vette, mint az első napon, úgy vitte be a házba. Noémi, mielőtt elköszöntek, meghívta a férfit a másnapi ebédre, amit az vigyorogva fogadott el. Miután a gyereket lefektette, munkához látott. Sajnos karácsonyfára nem volt pénze, ezért egy szép formájú száraz ágat rakott a nagy üvegvázába, műhóval és csillámporral szórta be, ágaira horgolt angyalkákat és saját készítésű díszeket akasztott. Az asztalt újonnan varrt, csipkeszegélyű terítővel takarta le, befőttesüveg-mécsestartókkal és néhány szaloncukorral díszítette, aztán elhelyezte a gyereknek szánt mesekönyvet és a férfi részére készített dísz-zsebkendőt. Előkészítette a másnapi ebédet, kisfia kedvencét a paradicsomos-húsos-gombás mártást spagettivel. Igazi karácsonyi ebédről, süteményekről egyelőre szó sem lehetett. Már hajnalodott, amikor jóleső fáradtsággal ágyba bújt, és már a másnapi ebéd járt a fejében, így aludt el.

Reggel a gyerek visongva ugrált a "karácsonyfa" körül, boldogan bontogatta a könyvet, az ágyban elolvastak egy mesét, aztán énekeltek és főztek, megterítették az asztalt a régimódi tányérokkal. A férfi ajándékokkal érkezett. A gyereknek egy doboz legót, kifestőkönyvet és színes ceruzákat hozott, Noéminek pedig kissé félve nyújtott át egy mobiltelefont. Tartott tőle, hogy a lány túlzásnak tartja majd, de ő boldog volt, azonnal felhívta a szüleit, sírt-nevetett egyszerre. Amikor asztalhoz ültek, a férfi megütközve nézte az ebédet, látszott rajta, nem erre számított. Noémi bocsánatkérően mondta, hogy most csak ennyire telt, de lesz még alkalom, amikor olyan ebédet főz neki, hogy minden ujját megnyalja utána. Délután a férfi a gyerekkel legózott, Noémi fáradtan üldögélt. Később jót beszélgettek, és a férfi felajánlotta, hogy másnap ebédeljenek nála. Noémi örült a meghívásnak, megegyeztek, hogy másnap elsétálnak a férfi tanyájára, hideg nincs, az idő szép, csak sár van, de azzal elboldogulnak.

A tanyára menet Noémi és a gyerek piros bogyókat szedett az útmenti bokrokról, majd abból is dísz készül. A férfi büszkén készítette az ebédet. Sült húst rizzsel és zöldborsóval. Noémi nevetgélt, ez sem igazán karácsonyi étel, mondta, de a gyerek jóízűen evett, nemigen jutott húshoz mostanában, mondta szomorúan a férfinak. Főleg a levest hiányolják már nagyon. A férfi elkomorodott, Noémi nem értette mivel sérthette meg, amikor rákérdezett, a férfi mérgesen mondta, miért nem említette, itt szaladgálnak az udvaron a csirkék, a fagyasztó tele van a novemberi disznóvágásból származó húsokkal, ők meg nélkülöznek. Noémi próbálta elmagyarázni neki, hogy ő nem engedheti meg magának, hogy ilyen ételeket vásároljon, ajándékba pedig nem fogadhatja el, majd megveszi magának, ha lesz rá pénze. A férfi mogorván hallgatott, aztán mégis oldódott a hangulat, jégkrémet ettek a tévé előtt és karácsonyi filmeket néztek, késő este keveredtek haza, az ágyból tévét néztek, a gyerek elaludt, Noémi boldogan hallgatta nyugodt légzését. Úgy érezte, végre jó döntést hozott.

Noémi másnap beszámolt a szomszédasszonyának a férfi sértődékeny természetéről, aki nevetett ezen, és felvilágosította, hogy falun még ma is szokás egymáson segíteni, nem veszik azt lekötelezettségnek. Biztos lesz még rá alkalma, hogy viszonozza. Csak fogadja el bátran.

A karácsony utáni napok új munkát hoztak Noémi számára. A szomszéd nők a szilveszteri bálra vagy házibuliba készültek, ruhákról, kiegészítőkről folyt a szó, Noémi gyöngyökkel kivarrt bolerót készített egyik nőnek, a másiknak hajpántot, meg ruhadíszt csipkéből és selyemvirágból. A nők unszolták, hogy menjen ő is a bálba, a gyerekre tud vigyázni egyikük édesanyja, jól érzik majd magukat. Noémi megemlítette a férfinak a meghívást, aki jó ötletnek tartotta, ha elmegy, legalább ismeretségeket köt, és egy bál a legjobb hely arra, hogy kicsit kiengedjék a fáradt gőzt. Még azt sem ajánlotta fel, hogy elviszi, és Noémi nagyon jól tudta, hogy azért, mert nem akar rá nyomást gyakorolni. Kezdte már megismerni a férfi jellemét, és egyre jobban csodálta. Ruhát varrt magának erre az alkalomra, sőt a haját is rövidre vágatta, hogy a szőke hajszínnek nyoma se maradjon. A mulatság nagyon jól sikerült. Noémi elejében félszegen táncolt, legtöbbször a férfival, és az éjfélt is mellette állva várta.

A január a várakozással ellentétben, nem hozott újabb munkát. Senki sem akart ruhát varratni, vagy dísztárgyakat vásárolni. Az egyetlen fejlemény, hogy a gyerek óvodába járhatott, legalább az étkezését megoldotta, mert jöttek a csekkek, fizetni kellett a rezsit, a férfinak is kellett volna törleszteni, de a pénz jobban fogyott, mint ahogy szaporodott, Noémi megint bizonytalan helyzetbe került, kezdte elveszíteni optimizmusát.

Ebben az évben nem sok hó esett, az eső napokig szakadt, aztán metsző, hideg szél fújt, a férfiak türelmetlenek és ingerültek voltak, úgy nézett ki, a vetések kiszáradnak, de aztán újabb, szünni nem akaró eső következett, a földeken állt a víz, a gabona a földben rothadt el. Az asszonyok is elvesztették jókedvüket, féltek, nem lesz termés, mi lesz velük, de őket mégsem nyomasztotta annyira a nélkülözés, hiszen a kamrákban krumpli és zöldség, bab és füstölt hús lógott, a fagyasztókban hús, és főzeléknövények, nem úgy, mint Noémi esetében, akinek semmije sem volt, csak a családi pótlékra támaszkodhatott ebben az időben. Egyedüli támasza a férfi volt, és Noémi örült ennek, mert a szilveszteri bálnak egy nem várt, kellemetlen következménye is lett, egyedülálló férfiak kopogtattak, és nem volt kétséges, miféle "barátságot" szeretnének kötni. Bár Noémi be sem engedte őket a házba, jó volt tudni, hogy ha gond lenne, van kitől segítséget kérni. Újdonsült barátnői nevettek a férfiakkal kapcsolatos gondokon, és vigasztalták, ha lógatta az orrát, hogy nemsokára jön a farsangi bál, majd lesz munkája megint, tartson ki. Így van ez faluhelyen. Majd a nyáron ő is termel konyhára való zöldségeket, készít lekvárt, befőttet, lecsót és savanyúságot, szóval felkészül a télre, sokkal könnyebb lesz úgy. És tényleg: január közepe felé újabb varrni valóval bízták meg, sőt egy házibulira asztali díszt is rendeltek tőle, aztán egyszer csak azzal szaladt át a szomszédasszony, hogy lenne napszám, ha érdekli. Noémi megkönnyebbülten ment a többi nővel, egy gazdánál krumplit kellett csírázni. Nehéz, megerőltető munka volt, Noéminek mindene sajgott. A munka három napig tartott, de egy hétre megoldotta az étkezés gondját és kifizetette a villanyszámlát. Aztán újabb varrnivalót hoztak, ami megint túllendítette a következő héten, azonban látszott, előbb-utóbb beüt a baj, ha nem lesz valami hosszabb távú munka. Furcsa volt ez az életmód Noémi számára, de úgy látszott, mások nem nyugtalankodnak, megszokták ezt az életritmust. Ha nem volt napszám, vagy más, egy napos elfoglaltság, az asszonyok végezték a házimunkát, átszaladtak egymáshoz egy kis tereferére. Végül is mindig adódott valami. Februárban a retekmagok ragasztása, zöldségválogatás, néhány kisebb varrni való és javítás adódott. Noémi megtanult együtt élni ezzel a bizonytalan életformával. Március elején a férfi ajánlott munkát Noéminek. Zöldséget, répát válogattak, mostak és raktak ládába, a férfi vitte a nagybani piacra. Mire ezzel végeztek, már kezdődtek az előkészületek a tavaszi munkákhoz, Noémi végleg a férfinál ragadt, együtt, jól összehangoltan dolgoztak. A férfi elárulta, hogy már előbb is adhatott volna munkát, de szerette volna, ha Noémi előbb tisztába jön a viszonyokkal, mert amilyen gyanakvó, még azt hitte volna, hogy csak szánalomból ajánlja fel. A lány nevetve dobálta meg a férfit a kezében lévő hagymákkal, megszünt már a gyanakvása iránta. Hagymát duggattak, aztán zöldséget vetettek, a férfi a nap vége felé általában arra kérte, hogy főzzön valamit, ő meg elhozta a gyereket az óvodából, együtt vacsoráztak, Noémi és kisfia lassan csak az éjszakákat töltötte a falusi házban. A tavaszi nagytakarítást is együtt végezték a tanyán, Noémi ráparancsolt a férfira, hogy vegyen függönyöket, szőnyegeket, ő maga képekkel, virágokkal díszítette a lakást. A férfi megtanította, hogyan ássa fel a kertet, és Noémi kertjében is ültettek, vetettek, fákat metszettek.

Noémi maga sem tudta, érzései mikor változtak meg, de először a majális-napi mulatságon érezte, hogy kell neki ez a férfi. Megijedt ettől, és elfogadta egy másik férfi udvarlását, hogy aztán rövid úton kirúgja, hiszen csak idegesítette. Este egyedül üldögélt a ház előtti kis verandán, amikor megjött a férfi. Morcosan csak annyit dörmögött, hogy látni akarta, biztonságban hazaértek-e, és hogy nem beszélték meg, hogy mi legyen másnap. Minden ment tovább az eredeti kerékvágásban, együtt dolgoztak a földeken, a tanyán, naponta főzött a férfinak és maguknak, a gyerek már otthonosan mozgott ott, a nyár is elérkezett, a férfi felállított egy medencét, abban pancsolt a meleg napokon. Noémit néha más, kreatív munkákkal is megbízták, és varrni való is adódott szinte minden héten, ez biztosította a függetlenségét és megnyugtatta.

Noémi egyre inkább belebonyolódott az érzéseibe, úgy érezte, hogy ez a férfi élete igazi szerelme, vágyott az ölelésére, de félt is. Hiszen ő még nincs 25 éves, a férfi meg már betöltötte a harmincötöt. Biztos nem tartja őt komoly nőnek, meg hát jelét sem adta semmilyen érzelemnek...

Már augusztusban jártak, készültek a hagyományos új kenyér-bálra, Noémi várta, hogy a férfi elhívja magával, de az csak hallgatott, végül megkérdezte a lánytól, kivel megy? Noémi merészen azt válaszolta, azt hittem Veled. A férfi megkönnyebbülten bólintott. Az ünnepségre együtt érkeztek. Ez volt az első alkalom, hogy együtt jelentek meg valahol. A bálon csak egymással táncoltak, Noémi a férfihoz bújt, ő meg szorosan ölelte, és a mulatság után a sötét verandán csókolóztak.

Másnap, mintha mi sem történt volna, folytatták a munkát, de alig mertek szólni egymáshoz. A gyerek észrevette a megváltozott viselkedést, és minduntalan azt kérdezgette, mi van veletek? Előbb zavartan hallgattak, aztán vigyorogtak, végül már hangosan kacagtak, és a férfi este bevallotta, hogy szinte az első naptól szereti. Noémi sem titkolta tovább a szerelmét, boldogan hagyták, sodorja őket.

A férfi azonnal az összeköltözést és a házasságot sürgette, de Noémi még nem állt erre készen. Arra hivatkozott, hogy a férfi még a családját sem ismeri, ezért a férfi kérésére a szülők ellátogattak a községbe. Megnyugtatták a lányukat, hogy nem kell már félni az agresszív ex-pasijától, bár sokáig zaklatta őket, hol sírt, hol fenyegetőzött, egy ideig úgy érezték, figyelteti őket, de aztán egy-két hónapja bezárta a vendéglőt, és megtudták, hogy ő is külföldre költözött.

A városi munkásemberek, akik világ életükben panellakásban laktak, először idegenkedve fogadták a falusi viszonyokat, de néhány nap alatt megbarátkoztak vele. Noémi édesanyja nem győzött betelni a kerttel, apja a férfi mellé szegődött, minden munkafolyamat érdekelte. Az is megnyugvással töltötte el őket, hogy unokájuk kiheverte a rémületes élményeket, vidám, kiegyensúlyozott gyerek lett, aki rajongott a férfiért. Néhány hét múlva már azt kezdték fontolgatni, hogy eladják a lakásukat, és ők is a faluba költöznek. A férfi higgadtságra intette őket, nem kell rögtön ilyen drasztikus lépéseket tenni, hiszen, ha Noémivel összeházasodnak, megürül a kis ház, ott megpróbálkozhatnak a falusi élettel, hiszen nyáron könnyű ezt az életformát szeretni, de télen azért nem olyan egyszerű az.

Noémi advent első vasárnapján esküdött meg a férfival, aki szerette és becsülte őt. Egy hétig tartó nászútjuk alatt a szülők áthordták lányuk holmiját a tanyára és berendezték a gyerekszobát. A férfi, mint mondta, azért ragaszkodott a gyors esküvőhöz, mert nem akart még egyszer karácsonykor spagettit, vagy rostonsültet enni. Senki se hitt neki.