Margit

A falu, amelynek határában egy kis tanyán Margit született, gyönyörű volt. Takaros kis házak, nagy porták, dimbes-dombos táj, szántóföldek, erők, ligetek között kanyargott az otthonához vezető, keskeny homokos út. Margit mindig örömmel tért haza, bármikor és bárhonnan is indult.

Ő volt a család legkisebb gyermeke, édesanyja kicsit szégyellte is, hogy ilyen idősen ismét teherbe esett, szidta a férjét, amiért nem tudott vigyázni, az meg csak somolygott a bajsza alatt, ahol öt gyerek eszik, nem hal éhen a hatodik sem, hajtogatta. Így is lett, a kis tanyán vidáman zajlott az élet, a gyerekek játszottak, dolgoztak, mint a tanyai gyerekek általában, először a falusi iskolában, később a városban tanultak, ott is telepedtek le. Margit lassan egyedül maradt a tanyán idősödő szüleivel. Ő nem tanult olyan jól, mint idősebb testvérei, nem tudott nyugodtan ülni az órákon, amikor kint nyíltak a virágok, sütött a nap, vagy éppen szakadt a hó. Neki mindig menni kellett. Órákig bolyongott a réteken, fákra mászott és varjúfészkeket lesett meg, télen térdig gázolt a szűz hóban. Neki sose volt melege, és soha nem fázott, csak akkor érezte, hogy hideg volt, amikor beesett az ajtón a meleg konyhába. Anyja ilyenkor hosszú lamentálásba kezdett, hogy egy lány nem csavarog egyedül, majd valami baja lesz, meg mit szólnak az emberek, de már adta is a kezébe a forró teát, vagy rántott levest és a kenyeret. Margit szerette ezeket a hazatéréseket, behúzódott a kemence mellé, esténként a környező tanyákból összegyűltek az emberek, elmondták ki, mit hallott, akinek járt valamilyen ujság, azt kikérdezték a világ dolgairól, történeteket meséltek és Margit inkább ezeket hallgatta a tanulás helyett. Nyáron az idénymunkákra távoli községekből napszámosok érkeztek, akik a csűrben, vagy a szabad ég alatt aludtak, bográcsban slambucot főztek és esténként rémséges történeteket meséltek egymásnak.

Margit nem tanult tovább az általános iskola befejezése után, hiába beszéltek neki a testvérei, hiába mondta neki édesanyja, hogy könnyebb élete lesz, ha tanul, Margit erősnek és szabadnak érezte magát, nem lehetett rávenni többé, hogy beüljön az iskolapadba. Így aztán a szüleivel maradt, segített művelni a földet, gondozta az állatokat, akiknek száma - éppen ezért - egyre szaporodott, az aprójószág és a két disznó mellé először birkák, majd tehenek érkeztek, Margit dolgozott látástól-vakulásig, de szerette ezt az életet, tele volt energiával. Bármi gond akadt, nem ijedt meg, azonnal megtalálta a megoldást. Hajnalban kelt, megetette az állatokat, megfejte a teheneket, aztán kapált, kaszált, ahogy a természet megkívánta. Száz féle terve volt a gazdaság fejlesztésére, türelmetlenül kutatta a lehetőségeket. Hetente kétszer szekérrel a piacra vitte a túrót, tejfölt, tojást. Tizenhét éves volt, szép, erős, sudár lány, már bálba járt - az anyja kiséretében - sok fiú próbált udvarolni, ami nagyon tetszett ugyan neki, de nem nagyon törődött vele.

Ezen a nyáron nagyon messziről, a Dunántúlról érkeztek napszámosok idénymunkára, igazából senki sem tudta, hogy kerültek oda, és Margit felfigyelt egy fiúra, aki koromfekete szemével őt nézte, nevetett rá. Szépeket mondott neki, incselkedett vele, Margit le sem tudta venni a szemét róla, amikor az félmeztelenül hajlongott a munkáját végezve. Szerelmes lett a fiúba, egyik este ijedezve ki is szökött hozzá, ügyetlenül csókolóztak, de anyja észrevette, azonnal betessékelte, apja veréssel fenyegette. Szombaton, a falusi bálban a fiú sokszor táncoltatta, aztán arra kérte, menjen vele a Dunántúlra, Margit boldogan ment volna, a fiú megkérte a kezét. A szülők nem voltak ugyan elragadtatva a vőjelölttől, de nem ellenezték, csak annyit kötöttek ki, hogy meg kell várni, amíg Margit betölti a 18. évét. A fiatalok bele is egyeztek ebbe, a fiú a nyár végén hazautazott, aztán szeptemberben újra megjelent, hozta a szüleit is ismerkedni. A család nagy készülődéssel várta a kérőket, a tisztaszobában terítettek, hogy megadják a tiszteletet. Amikor megérkezett a fiú családja, Margit meglepődött, eddig valahogy nem tünt fel neki a fiú származása, de anyjáról-apjáról első látásra lerítt, hogy cigány. Baranyából jöttek, hasonló kis faluból, mint ezt itt, mondták, és szeretettel várják Margitot. Az eljegyzésre hazalátogató testvérek döbbenten álltak, próbálták lebeszélni a házasságról titokban, először csak szépen, aztán már lehülyézték, de ő szerelmes volt, hiába volt minden szó.

Novemberben megtartották az esküvőt, Margit nagyon szép menyasszony volt, a falusi legények bőszen méregették a vőlegényt. Aztán összecsomagolták Margit holmiját, kelengyéjét nagy dobozokba rakták, hogy majd elküldjék a megadott címre, és Margit útra kelt, hogy kövesse a férjét. Késő este érkeztek meg a faluba, és Margit, aki fázott és fáradt volt, nagyon meglepődött, hogy első útjuk nem a családi otthonba, hanem a kocsmába vezet, de ment a férjével, aki nagy hangon dicsekedett szép feleségével a kapatos társaságnak, azok meg disznó megjegyzéseket tettek az éjszaka várható eseményekkel kapcsolatban. Margitnak égett az arca, fogalma sem volt, mit tegyen, vagy mondjon, rémülten kapaszkodott a férje karjába, aki egyre ittasabb lett, és vele együtt az egész család is. Záróráig maradtak, aztán az italt Margitnak kellett kifizetni, mert kiderült, senkinél nincs egy fillér se. Botorkálva mentek a falu vége felé, Margit a sötétben semmit sem látott, de szokva volt ehhez, csak akkor döbbent meg, amikor a házba érve megérezte a hideget és az orrfacsaró szagot. Lámpát gyújtottak, és ekkor szembesült a valósággal. Mindenhol kosz és szemét, az ágyakban már aludtak, de hogy kik, arról fogalma sem volt. Férje egyik ágyról lezavart két lányt, és lehányva magáról a ruhát, a pokróc alá bújt, húzva magával Margitot is. Nem volt mit tenni, a házban nagyon hideg volt, levetette a ruháit, az ágy végére terítette és undorát legyűrve bújt a takaró alá, próbálva kizárni gondolataiból, hogy azon idegen emberek izzadságszagát érzi. Pár perc múlva mindenki horkolt, ő is próbált elaludni, legalább ne érezné ezt a bűzt, gondolta, és csendesen sírdogált az anyja és az otthona után. Hajnal felé valahogy elnyomta az álom, aztán arra ébredt, hogy férje matat a testén. Margit ijedten tiltakozott, hiszen a mellettük lévő ágyon ott aludtak a szülők, a lábuknál lévőn meg vagy négy-öt különböző korú gyerek, de a férje csak csókolgatta, és nem törődött a többiekkel. Margitot is elöntötte a szerelem, de a szenvedély pillanatában kuncogást, majd hangos nevetést hallott, szégyenkezve temette férje vállába az arcát, aki mérgesen zavarta ki a gyerekeket és újra kezdte volna a szerelmeskedést. Margit figyelmeztette a szüleire, de azokat nem lehet kiküldeni, mondta a fiú, ez az ő házuk, de hát úgyis alszanak.

Már világos volt, amikor Margit felébredt. Férje mezítláb és nagykabátban, cigivel a szájában ült az ágy szélén és őt nézte, aztán visszafeküdt, és végre senki sem volt a házban, Margit is feloldódott a férje ölelésében.

Amikor késő délelőtt felébredtek, Margit végre körülnézett, és sírva fakadt. A fiú - most, hogy egyedül voltak - bevallotta, hogy nem merte elárulni, milyenek körülmények között élnek, félt, hogy nem menne hozzá. Tudja, nem ehhez van szokva, majd kitalálnak valamit. Margit meghatódott, és mert szerette a férjét, azt mondta, nem baj, majd megoldják a problémát. Ez a beszéd, nevetett a férfi, és Margit kiugrott az ágyból, hogy tegyen valamit. A ház összesen két helyiségből állt. A szobából, ahol aludtak és a konyhából, amit Margit eddig még nem is látott. Megjött a család, és Margit számára világossá vált, hogy vele együtt kilenc ember fog itt együtt élni. De a szobában összesen csak három ágy volt és egy szekrény. Ágynemű semmi. A konyhában egy stelázsin néhány lábas, egy asztal és egy rendkívül koszos sparhelt. A falak talán még sose láttak festéket. Az ablakok üvege hiányzott, papír és valami hártya pótolta. Padló helyett csak a döngölt föld. Margit fázott és éhes volt. Férjétől kérdezte, hogy mikor is mit fognak enni, de az csak tanácstalanul vonogatta a vállát. Akkor legalább tüzelő kellene, mondta Margit. Na, azt hozhatok, mondta a férje, magára kapkodott valami rossz gúnyát és elment. Fél óra múlva egy kéve napraforgó szárral tért vissza. Margit azonnal begyújtott a sparheltbe, mert már úgy érezte a lélek is kifagyott belőle. Hol találok vizet, kérdezte. Férje felkapott egy vödröt a sarokból, kézen fogta Margitot, és elindult. Margit az udvart is csak most látta először. Sehol egy fa, egy kerítés, csak kosz és szemét mindenütt. Már gondolkodni sem akart, csak ment a férje után, aki a harmadik házban egyszerűen bement az udvarra és az ott lévő kútból húzott egy vödör vizet. Csúszkálva, a vizet lötyögtetve mentek hazafelé, amikor meglátták a közeledő szülőket. A férfi egy nyulat hozott a vállán. Margit bele se mert gondolni, hogy vajon honnan van. Míg az öreg a nyulat nyúzta, Margit és férje vásárolni indult a boltba. Férje legelőször egy üveg bort kapott le a polcról, Margit nem szólt, krumplit, kenyeret és zsírt kért, kézen fogva ballagtak hazafelé. Aznap a nyulat ették meg, és elfogyott a krumpli és a kenyér is. Másnap újra mentek a boltba, megint bor, kenyér és krumpli. Az anyósa az egészet megfőzte. Margit kezdte elveszíteni a türelmét. Elfogyott a tüzelő is, és neki fogalma sem volt, mi fog következni ezután, mert a pénze is elfogyott. De apósa és a férje mindig kerített valami ennivalót, és hol egy kéve napraforgó, hol egy zsák kukoricacsutka került, de így is majd megfagytak. Margit már sok mindenbe beletörődött, csak az ágyat és a mosakodás hiányát nem tudta megszokni. Már egy hete lakott a férjénél, de még egyszer sem tudott megmosakodni, fürdésről meg nem is álmodhatott. Sírva gondolt vissza arra, amikor édesanyja a teknőbe állítva fürdette a jó meleg konyhában, haját jószagú szappannal mosta és tiszta törölközővel szárítgatta. Itt hideg volt és kosz, a férfiak szinte minden nap berúgtak, a gyerekek isten tudja hol kószáltak naphosszat, és nem látszott, hogy valami is változna. Margit kétségbe esett. Így ő nem tud élni. Mindig tevékeny volt, dolgozott, megvadította a semmittevés. Anyósa egész nap odavolt, a rokonoknál, szomszédoknál lebzselt, vagy ruhástól az ágyban aludt. Margit haza akart menni, de a büszkesége visszatartotta. Csak nem fog szégyenszemre megfutamodni? Ebéd után, mielőtt a férfiak megint elmentek volna a kocsmába, ahol hitelbe ittak, Margit leültette őket, és elmondta, hogy változtatni szeretne a házon, és az egész életen. Mindenki készségesen helyeselt, csináljál, ami jólesik lyányom, mondta anyósa-apósa, férje meg büszkén nézett. Lám az ő kis felesége milyen dolgos. Először is pénz kéne, mondta Margit, erre mindenki csak lesett, hát az nincs, szomorodtak el. De akkor hogy változtassak, kérdezte? Hát azt mi nem tudjuk, válaszolták. Margit azonban nem adta fel. Ez nem maradhat így, hergelte magát, majd ő megmutatja. Magára kapta a kabátját, elindult a falu felé. Még sose járt ott. Az emberek csodálkozva néztek, ő meg köszönt mindenkinek, aki szembe jött, míg végül bement a boltba és megszólította az eladót, van-e munka a közelben. Az csak a fejét csóválta. Ilyenkor? Nincs itt semmi ilyenkor... Hát miből élnek az emberek? A boltos dölyfösen azt mondta, az emberek bejárnak a városba dolgozni, a cigányok meg lopnak. Margit megszégyenülten fordult ki az üzletből, és mire hazaért már forrt benne az indulat. A férfiak cigarettázva ültek a szobában. Margit elmondta, hogy be akar menni a városba munkát keresni, és kérte a férjét, menjen ő is, mert pénz kellene. A férfiak kifogásokat kerestek, és akkor betelt a pohár, Margit torkaszakadtából ordítani kezdett, a gyerekek kirohantak az udvarra, onnan pislogtak vissza, ha nem akar dolgozni, kiabálta a férjének, akkor itt szerelmeskedés se lesz, ha nem férfi annyira, hogy dolgozzon, akkor szex sem lesz. Apósa felugrott, ez az én házam, kiabálta és meg akarta ütni a lányt, aki fél kézzel elkapta az öreg kezét, a másikkal a torkát ragadta meg, úgy emeljen rám még egyszer kezet, hogy megölöm, őrjöngött. Férje először megdöbbent, aztán felugrott és rárontott a feleségére, de Margit, aki nehéz fizikai munkához volt szokva, úgy vágta pofon, hogy a fal adta a másikat, aztán felkapott egy napraforgó szárat és jól végigvert a férjén és az apósán is, aki a fia segítségére akart sietni. Itt mától aki nem dolgozik, enni se fog, és most nyomás, tüzelő és kaja nélkül haza se jöjjenek. Anyósa úgy ült a sarokban, mint aki karót nyelt, félt, ha megszólal, ő is kap. A férfiak jobbnak látták elkotródni, Margit pedig a postára ment és utolsó pénzén táviratot küldött a szüleinek. Pénzt kért, és hogy a kelengyéjét küldjék el minél hamarabb. A pénz két nap múlva megérkezett. Margit a férjével újra a boltba ment, de amikor az a borosüvegek felé kezdett oldalazni, Margit megmarkolta a karját, és szemei villámokat szórtak. A férfi engedelmesen és némileg ijedten követte, együtt cipelték haza az élelmiszert, a tisztítószereket és a nagy bádog lavórt. Apósa a szatyorban kutakodott, bort nem hoztatok, kérdezte? Majd ha lesz pénze, vesz magának, vágta oda Margit és az öreg ijedten hallgatott. Anyósa azonnal a főzéshez akart látni, de Margit előkapta a vasport, letakarította a sparheltet, lesúrolta az asztalt, az új seprűvel lepókhálózott és felsepert, aztán ő állt a tűzhelyhez. Nem volt valami gyakorlott szakács, de az anyósánál azért jobban főzött. A megvásárolt élelmiszert több napra elosztotta, mikor mindenki jól lakott, a férfiakat kizavarta, a lavorban vizet langyosított és végre megmosakodott. Fürdésről és hajmosásról szó sem lehetett, a házban nagyon hideg volt. Délután kiadta a parancsot a férfiaknak, estére kerítsenek egy ágyat. Azok csak néztek, fogalmuk se volt, mihez kezdjenek. Margit azt kérdezte az anyósától, tudja-e ki halt meg a faluban a közelmúltban, felkereste a hozzátartozókat és vett egy ágyat és egy szekrényt a hagyatékból és néhány edényt szinte fillérekért. A két férfi hazaszállította a kincseket és Margit beállította az ágyat a konyha sarkába, rá merőlegesen a szekrénykét. Ez lesz ő lakrészük, mondta a férjének, huncutul mosolyogva, és az rögtön vette is a lapot. Este végre felszabadultan szerették egymást, Margit boldogan simult a párjához. Néhány nap múlva megérkezett Margit kelengyéje, anyósa álmélkodva simogatta a vászon ágyneműt, a tollpárnát, a vatelines paplant, a törölközőket, és egyebeket. Margit a faluban szalmát vásárolt, az ágyakat újra töltötték. A ház lassan kezdett elfogadható állapotba kerülni, csak az ablakok állapota miatt nagyon hideg volt. A változások, és főleg az, hogy Margit már nem utasította el a szexet, a férjét is jobb kedvre derítette, így beleegyezett, hogy a karácsonyt Margit családjánál töltsék.

Csak két napra mentek, Margit titokban elsírta az anyjának a szomorú valóságot, aki rémülten próbált segíteni, befőtteket, babot, lisztet, szalonnát csomagolt, és megigérte, hogy felad egy zsák zöldséget is. Búcsúzáskor egy kis pénzt is a markába nyomott. Ezzel néhány napra újra megoldódtak az étkezés gondjai, Margit pedig a pénzből - a férfiak ágálása ellenére - beüvegeztette az ablakokat. A ház megint egy kicsivel lakhatóbb lett.

A faluban híre ment Margit szorgalmának, az emberek lassan megkedvelték, és dacára a cigány férjének néhányan kisebb munkákkal is megbízták. Elseperte a havat, disznóvágáskor mosta a belet, mosogatott. Férjét egy idő után egyre jobban feszélyezte, hogy a feleségének van pénze, neki meg nincs, elkérni meg nem merte az ismert előzmények után, ezért egyre többször elkisérte, amikor munkát talált, és az emberek, ahogy megismerték, őt is megbízták ezzel-azzal. Egyszer egy fát kellett kivenni, apjával láttak hozzá, örvendeztek, hogy lesz tüzelő, büszkén húzták haza, és elszontyolodtak, mert fűteni nem lehetett vele, túl nedves volt, ott hagyták volna az udvar közepén, de Margit baltát és fűrészt vett (a férfiak szerint istencsapása az ilyen asszony) és útmutatása szerint feldarabolták, és az eresz alá hordták száradni. A férfiak mérgesek voltak, de Margit vigasztalta őket, jó lesz az a fa később, és egy újabb hólapátoláskor a gazdától tüzelőt kért, amit kis kézikocsival húztak haza. Margit a gyerekeket is új rendre szoktatta. Amelyik ellógta az iskolát, az nem kapott aznap enni. Tekintve, hogy a szomszédság pont úgy élt, mint a család a Margit előtti időkben, és mert Margit egyre jobban belejött a főzésbe, a házban finom illatok szálltak, ez elég visszatartó erővel birt az iskolakerülést illetően.

Lassan kitavaszodott és Margit elkezdte a kert kitakarítását és felásását. Nehéz, megerőltető munka volt, de ő szerette csinálni. Férje is besegített, így szépen haladtak. A két öreg nem látta ennek értelmét, sose csináltak ilyet. Ahogy megkezdődtek a tavaszi mezőgazdasági munkák, Margit azonnal napszámra ajánlkozott, és hamarosan megint a földeken dolgozott, mint otthon.

Férje ezalatt csak tengett-lengett, kocsmázott, de néhány újabb csetepaté után be kellett látnia, hogy Margittal nem bir, a megkeresett pénzét nem adja oda, nem fizeti ki a kocsmai hitelt, és hiányzott is neki az asszony, hát inkább ő is ment vele dolgozni. Margit a ház körüli kertet szépen rendbe tette, szilvát és meggyfát ültetett, paradicsomot, paprikát, babot és egyéb konyhakerti növényeket vetett, apósát addig szekálta, amíg az nagy káromkodások és csapkodások közepette kerítést készített fűzfavesszőből, Margit a kerítésre hajnalkát futtatott, a ház elé estikét vetett. Pünkösd előtt meszet vásárolt, aztán minden bútort kihordott az udvarra és kimeszelte a lakást. Ennél többet nem tehetett. A gyerekek hamar megszokták az új rendet, csak a két öreg berzenkedett az új módi miatt, de Margit tekintélyét már nem lehetett megingatni. A nyár beálltával rávette a férjét, hogy a ház végébe kis fészert építsen, és szívósan gyűjtögette a téli tüzelőt. Nem kellett már az éhezéstől tartani, a kertben nőtt a zöldség, a paradicsom, Margit újabb szerzeménye egy szatyor dunsztos üveg volt. Ahogy érni kezdtek a gyümölcsök, Margit is elkezdte a befőzést. Amikor a földekről jövet látott egy szilvafát, teleszedte a kis elemózsiás szatyrot, ennyiért senki se szólt, aztán másnap egy másik fáról megint, és hét végére egész szép kis mennyiség gyűlt össze, amiből lekvár készült. Ősszel Margit és a férje vermet ásott, és munkabér gyanánt krumplit, hagymát kértek. Így felkészülve a télre Margit és családja igazán elégedettek voltak. Azonban az ősz egy tragikus eseményt is magával hozott, apósát egy napon, amikor éppen a mezőkön kóborolt - nyulat akart fogni - elkapta a hideg őszi eső. Estére már lázas volt és háthás. Margit hiába küldte orvoshoz, az öreg cigányember makacsul ellenállt, aztán fullasztó köhögés kezdődött, és hiába utalta az orvos kórházba, két hét után meghalt. A család elsiratta, de a temetésre kölcsön kellett kérni, és jött a tél, pénz meg megint csak nem volt. Margit férjét nagyon megrendítette az apja halála, ugyanakkor megszünt az öreg befolyása is, így Margit újabb kérlelésére mégis beutaztak a városba, és munkát próbáltak keresni. Természetesen megint Margit talált hamarabb, egy tésztakészítő üzemben, nem fizettek sokat, de legalább fedett helyen volt és nem fázott. Nem sokkal később a férjének is sikerült elhelyezkednie a köztisztasági vállalatnál, ahol kukásautóra került. Meg volt elégedve ezzel a munkával, nem kellett bezárva dolgozni, élvezte a kocsi hátulján való utazást, füttyögtek a nőknek és nevettek. A rendszeres életmód és a rendszeres jövedelem aránylag nyugodt életet biztosított a családnak, szépen éldegéltek, a gyerekek is kezdtek már szétszéledni, a lányok férjhez mentek, a fiúk itt-ott dolgoztak, néha balhéztak, néha piti kis lopásokba keveredtek, amit általában Margit simitott el, kifizette, vagy ledolgozta az okozott kárt, aztán jól leverte a bűnösökön, ebben a családban nem volt igazi balhé sose.

Két év telt el, amikor Margit teherbe esett. Mindketten nagyon boldogok voltak, már nagyon vágytak a gyerekre. A terhesség nem viselte meg Margitot, a szülés is rendben zajlott, de amikor a férje elment az anyakönyvi kivonatot intézni, dolgavégezetlenül jött haza. Margit nem értette, mire a férje nagy nehezen bevallotta, hogy papírokat kellett volna kitölteni, ő pedig azt nem tudja, segítséget kérni meg szégyellt. Margit ekkor szembesült vele, hogy férje gyakorlatilag analfabéta, csak a nevét tudja leírni. Ez megdöbbentette, de nem ő lett volna, ha ez a tény nem tettekre sarkallja. Ezután esténként Margit olvasni és írni tanította a férjét. A férfi keze nehezen állt rá a betűkre, időnként odacsapta a tollat és elment a kocsmába, de Margit utána ment és hazarángatta. Elejében előfordult, hogy a többi férfi megakadályozta volna ezt, de Margit nem félt tőlük, mint a többi nő, ismerte a fajtájukat, a leghangosabbat jól szájonkapta, a többi aztán elhallgatott. Férje restellte, hogy asszonya ilyen vehemensen lép fel, egyre ritkábban tért hát be. A tanulás más változást is hozott a család életébe. A férfi egy nap a kuka mellett egy szatyorban könyveket talált. Nem tudta, mit kezdjen vele, társa megnézte, neki nem kell, mondta, vigye el, jó lesz gyújtósnak. Hazafelé a buszon a férfi elővette a könyveket. A titkos kert, Indul a bakterház, Az utolsó mohikán, böngészte ki a címeket. Otthon Margit nagyon megörült a könyveknek, esze ágában sem volt eltüzelni, olvasásra biztatta az urát, de az szabadkozott, nem tudja ő azt még. Ezért Margit hangosan kezdte olvasni az egyiket, és ez így ment ezután minden este, később, ahogy a férfi belejött az olvasásba, már felváltva olvastak fel egymásnak, és a még otthon lévő fiataloknak, bár azokat nem nagyon érdekelte az irodalom. Margit és férje viszonylagos nyugalomban éltek a kis házban, még mindig a konyha sarkában, egy ágyban a gyerekkel. Margit egyre többször keveredett összetűzésbe a fiatalokkal, kivel a csavargás, kivel a lopás miatt, anyósa nem értette, miért nem hagyja őket békén, és ahogy a kisfiuk nőtt, Margit úgy aggódott egyre jobban a gyerek jövője miatt, főleg, mert megint baba készülődött a világra.

Egy újabb csetepaté után Margit úgy érezte, soha nem lesz nyugalmuk, a férje testvérei és rokonsága rossz irányba terelheti a gyerekek életét, ezért azt javasolta a férjének, költözzenek vissza az ő falujába, ott nyugalmasabban élhetnek. Férje hallani sem akart erről, kerek-perec elutasította az ötletet, és semmilyen kérés nem hatott rá. Margit nehéz döntést hozott. Összepakolta a gyerekek néhány ruháját, felült a vonatra és hazautazott. Nem volt már pénze buszra, a vasútállomásról gyalog indult szülei tanyájára, bőröndjét az állomásfőnök irodájában hagyva. Késő este kopogott be és sírva magyarázta szüleinek a döntését, akik megértőek voltak, és örültek a sosem látott unokáiknak.

Margit újra a földeken dolgozott, a gyerekekre az anyja vigyázott. Egy hónap telt el. Egy este kopogtak. Margit férje érkezett. Nem birt meglenni a felesége és a gyerekei nélkül. Mindent újrakezdtek. A tanyán nem volt ugyan sok hely, mégis lényegesen kényelmesebben élhettek, és amikor a nagyobb gyerek óvodáskorba lépett, Margit apja némi pénzt adott nekik, hogy a faluban egy kis parasztházat vegyenek. A ház kicsi volt és lepusztult, de Margit indult már ennél rosszabb helyzetből is, vidáman vetette bele magát a felújításba. A kert végébe csirkefarmot telepített, és amíg a férje a városba járt dolgozni, addig ő a baromfi-tartással keresett pénzt. Tavasszal bérbe vette a szomszédos üres telket, ahol uborkát termel ma is. A gyerekek iskolába járnak, Margit szigorúan számon kéri a tanulást, mert szeretné, ha a gyerekei könnyebben élhetnének, mint ők.

Ma is ő a család feje, nem ismer ellentmondást, ha a férje részegen megy haza, vagy veszekszik, ma is előfordul, hogy Margit keze eljár, de a férje sose ütné meg, egyrészt, mert Margit sokkal erősebb, másrészt meg tisztában van azzal, hogy felesége még ma is forrón és rajongva szereti őt. "Csak kicsit lobbanékony" - szokta mondani.