Lali

Lali aranyos, kedves gyerek volt, mindenki kedvence, mindig jópofa dolgokat mondott, a felnőttek nevettek. Ő meg produkálta magát. Leginkább az apján lógott, anyja a lányokat babusgatta, de nem volt ezzel semmi baja, szeretett az apjával mászkálni, aki délutánonként fusiban megjavított ezt-azt a környékbelieknek, utána betértek valamelyik közeli presszóba, ahol apja sört és konyakot fogyasztott, Lali pedig pisingert vagy őznyelvet. Együtt jártak locsolkodni is, és Lali alig múlt 10 éves, amikor egy ilyen alkalommal ő is megkóstolta az alkoholt. Valami császárkörte nevű italt adtak neki, jó íze volt, Lali egy húzásra bevágta, a férfiak nevettek, lekörözöd apádat, mondogatták, ő meg büszke volt, hogy a felnőttek így vélekednek. Alig volt 12 éves, amikor apja befogta, együtt jártak dolgozni, Lali megtanult menetet vágni és kócot tekerni. Szerette ezt csinálni, főleg, hogy apja a munka után a kezébe nyomott egy tizest, ráadásul a kocsmában is megvendégelte. Ahogy nőtt, a süteményt és az üdítőt felváltotta a fröccs és a kevert, 14 éves korára Lali már szemrebbenés nélkül fogyasztott bármilyen alkoholt. A szakmunkásképzőben nem teljesített valami jól, csak a szakmai tárgyakból nem állt bukásra, végül megemberelte magát, mert félt, ha nem lesz szakmája, nem dolgozhat és nem lesz pénze. Tizenhét éves korára már ez a két dolog volt a legfontosabb az életében, a munka és az ital, amit elejében ezért fogyasztott, hogy befogadják a férfiak, később pedig azért, mert megszokta ezt az életet a kocsmában, és ahhoz hozzátartozott az ital, és a hatás, amit keltett, a felszabadult lebegés, amikor úgy tűnik minden lehetséges. Tizenkilenc éves volt, mikor meghalt az apja. Lali megrogyott, hiszen anyjával szinte semmi kapcsolata nem volt, nem értette, a család többi tagja miért viseli olyan könnyen ezt a tragédiát. A feszültség oldására vett egy üveg konyakot, amit két nap alatt megivott. Aztán vett még egyet. A temetésen csak kábán ácsorgott, az emberek furcsán méregették. Este aztán kitört otthon a veszekedés. Olyan vagy, mint apád, süvített felé anyja hangja. Az is mindent tönkretett az örökös részegségével. Lali csak bámult. Az ő apja??? Hiszen csak jókedvű volt, és viccelődött, ő mindig olyan jókat nevetett. Igaz, néha neki kellett támogatnia, de ezen is csak röhögtek. Úgy érezte, "a nők" eltúlozzák ezt a dolgot, és haragudott rájuk, amiért nem szerették eléggé az ő nagyszerű apját. El is ment a kocsmába, ahol az emberek barátságosan fogadták, szomorúan veregették a vállát és dicsérték apját, aztán fizettek neki egy felest, vagy egy sört, ahogy jött. Aznap éjjel Lali nem talált haza. Hajnalban egy idegen ház lépcsőjén ébredt, idősebb ember ébresztgette, menjen haza, fiam, mert megfázik, és aludja ki magát. Lali valahogy hazatámolygott, otthon a wc-ben hányt, aztán lefeküdt és estig aludt. Este a nővérei rátámadtak, amiért állítólag összerondította a WC-t. Lali emlékezett valamire, de mégis méltánytalannak érezte, hogy így rátámadnak, újabb nagy veszekedés támadt. Anyja és a lányok egyre azt hangoztatták, hogy elegük van már a részeg férfiakból, apjukat muszáj volt elviselni, elvégre ez az ő háza is volt, de Lali hülyeségeit nem kötelesek. Le is út - fel is út, el lehet menni, és akkor úgy élhet, ahogy akar, de ide részegen többé be ne tegye a lábát. Lali megsértődött, összepakolta a ruháit, vonatra ült és a városba költözött. Egy gyárban, a TMK-ban kapott munkát, szállón lakott és egész jól feltalálta magát. Dolgozni mindig tudott és szeretett is, és a munkaidő alatt nem is volt baj. Reggel ugyan bevágott egy "kétdekást", de nap közben nem ivott, minden rábízott feladatot meg tudott oldani, a munkatársak jól meg voltak vele. Csak délután kezdődött a baj. Lali betért az első kocsmába, ahol azonnal legurított egy sört, mert már annyira kívánta. De ezt a helyet nem szerette, úgyhogy tovább ment, és a közeli téren található sörözőben bedobott egy felest. Így megalapozva a jókedvet, ment tovább, és törzshelyén, a szálló közelében, a Vak Egérnek csúfolt kisvendéglőben ért véget a túra. Itt újabb söröket rendelt, megvacsorázott egy adag tarhonyát vagy főzeléket szafttal, hazament a szállóra és reggelre kialudta magát. Így ment ez napról napra, élt egyik fizetéstől a másikig, még ha hónap végén nem is maradt pénze kajára, mindig volt valaki, aki meghívta egy sörre, vagy fröccsre. Egy évig ment ez így, aztán a sorozatos részegség, és az ezzel járó galibák miatt kitették a szállóról. Albérletet keresett, egyik ivócimborája szerzett neki egy ágyat egy tömegszálláson, ott senki se foglalkozott azzal, hogy tisztálkodik-e vagy sem, részeg-e vagy józan. Fél évig élt így, aztán elvitték katonának. A seregben ugyan nagy volt a fegyelem, de a lehetőség is az ivásra, és Lali ivott is rendesen. Amikor másfél év múlva leszerelt, már igazi nagyivó volt. Visszament a munkahelyére dolgozni, ahol, mint régi ismerőst és munkatársat, mindenki üdvözölte, a lányok, akik ismerték, puszit nyomtak az arcára, nevetgéltek. Ekkor látta meg Lali a lányt. Nem ismerte, de arcára mutatva tőle is kérte a puszit. Ki kell azt érdemelni, nevetett a lány. Lali csak bámulta. Senki nem volt még rá ilyen hatással. A lány szép volt ugyan, de nem az a lélegzet-elállító szépség, mégis, Lali úgy érezte, örökké tudná nézni. Minden nap többször a lány gépe felé ment, csak, hogy láthassa, az meg kedvesen intett neki, de az összes meghívását visszautasította. Lalit már majd megette a fene utána, újra és újra próbálkozott, de a lány egyre hidegebben utasította el. Lali nem értette, mi lehet emögött, hiszen elejében úgy érezte, tetszik a lánynak, az ő érzelmei meg már az egeket verik, mégsem halad a kapcsolatuk sehova.

Aztán egy nap a munkaidő előtt összeakadtak a buszmegállóban. Lali kihasználta az alkalmat, megkérdezte a lányt, miért utasítja el? A lány egy kirakat felé fordította. Nézd meg magad, mondta. Lali nézte, de nem látott semmit. A lány lemondóan rázta a fejét, akkor hagyjuk is, mondta. Úgyse értenéd. Lali az öltözőben belenézett a tükörbe, ugyan mit kellett volna látnia. Munkatársai röhögve kérdezgették, mit les annyira, ő meg bánatosan elmesélte a reggeli párbeszédet.

Délután a sörözőben egy idősebb munkatárs állt meg mellette. Ácsorogtak már jó néhány perce, mikor az idős kolléga csendesen azt mondta Lalinak, fiam, hagyd békén azt a lányt, főleg, ha szereted. Már hogy hagynám, értetlenkedett Lali, majd megdöglök érte. Az egy jó lány, többet érdemel, mondta a kolléga, gyere, mutatok valamit. Azzal ő is az üvegfal felé fordította Lalit, ő meg már elég dühösen méregette a tükörképét. Először nem látott semmit. Aztán tüzetesebben végig nézett magán. A férfi a kabátjára bökött. Jó, hát a kabátja van már vagy 4-5 éves, de az nem olyan nagy baj, a cipője is elég viseltes, és nadrágja se valami tiszta, hajat se mosott már vagy két hete, de ezek olyan apróságok, amelyeket azonnal korrigál, ha ez kell. Nem ez a fő gond, mondta a kolléga, hanem, hogy piszkos vagy, elhanyagolt és éjjel-nappal bűzlesz a piától. Az a lány okos és szép, lehet, hogy szeret is téged, de soha az életben nem enged közel magához, ha nem változtatsz. Lali a dühtől sápadtan ment haza. Aznap már nem is ivott semmit, reggel megmosakodott egy zöld tusfürdővel, amit a polcon talált, hajat is mosott. Amikor kinyitotta szekrényét, megcsapta a piszkos ruhák szaga és elszégyellte magát.

Aznap reggel nem vette meg a boltban a szokásos két deci töményt, és igyekezett hamar a lány közelébe kerülni. Megváltozok, mondta neki. Mától nem iszok. Rendbe hozom azt, amit eddig elrontottam. Meglátjuk, válaszolta a lány komolyan, de nem elutasítóan.

Délután Lali egyenesen haza ment. Egy doboz tojást és fél kiló kenyeret vett a boltban, nehogy a vendéglőben kisértésbe essen. Egyik cigarettát szívta a másik után, keze remegett, legyen már este, hogy alhassak, fohászkodott, félt, hogy nem tudja megállni és mégis átmegy a kocsmába. Megsütötte a rántottát, megette egy részét, de gyomra remegett, a kaja kifelé kívánkozott. Aztán hazaértek a lakótársai és sört hoztak. Egy üveggel Lali kezébe nyomtak, és ő nem tudott ellenállni. Másnap leverten dolgozott, az idős kolléga kérdezte, mi baja. Lali bánatosan mondta el, hogy kudarcot vallott. Nem vagy te ott jó helyen, csóválta a fejét az öreg. Olyan hely kellene neked, ahol el tudod foglalni magad. Miért nem fusizol inkább délutánonként, azzal pénzt is keresnél, és a piától is távol tudnál maradni. Igaz, de hol van ilyen hely, lógatta a fejét Lali. Hát keress, biztatta az öreg. Délután Lali már a hirdetéseket böngészte. "Kertes házban szoba olcsón kiadó, kölcsönös segítség jeligére", olvasta az egyiket. Aztán "udvari melléképületben szoba kiadó, kerti munka beszámít", Mindkettőre válaszolt, és még néhányra a következő hetekben. Amíg a válaszokra várt, igyekezett józan maradni, így amikor lakásnézőbe kellett menni, már egészen helyes fiatalember benyomását keltette. Végül egy idős férfinél vett ki szobát, aki nem győzte már egyedül a kertművelést. A szoba kicsit régimódi volt ugyan, de kis tusolófülke is tartozott hozzá, és volt meleg víz, kimoshatta rendesen a ruháját. Kicsit korábban kellett kelni, hogy beérjen dolgozni, de megérte. Délutánonként a kertben dolgozgatott, meg a környékbelieknek javítgatott ezt-azt, és a munka elterelte a figyelmét az italról. A lány is kezdett megenyhülni, egy vállalati buliban még táncoltak is. Már fél éve tartott a józan időszak, kisebb visszaesésekkel, és bár Lali majd meghalt egy kis italért, keményen tartotta magát. Nagyon készült a szilveszteri bulira, hallotta, hogy a lány is egyedül jön, új inget és cipőt vásárolt.

A buli egészen a tervei szerint sikerült, a lánnyal összesimulva táncoltak, éjfélkor csókot váltottak, hajnalban Lali haza kísérhette, a lány behívta egy kávéra. A konyhában ültek és az asztal felett csókolóztak, amikor megjelentek a szülők álmosan, de kedvesen, és Lali az egész napot a családdal töltötte. Apósa az ebédhez pezsgőt bontott, Lali nem akarta visszautasítani, koccintottak. Az a kevés alkohol elég volt ahhoz, hogy Lali kínjai újra kezdődjenek. Őrülten kívánta az italt, alig várta, hogy asztalt bontsanak, mindenki meglepetésére elköszönt és hiába tartóztatta a lány, haza indult. A lány a buszig kisérte, megcsókolta, reggel találkozunk, mondta, de Lali alig figyelt, már a nyálát kellett nyelnie, annyira vágyott az italra. Az első kocsmánál leugrott a buszról és konyakot kért. Remegő kézzel hajtotta fel, és aztán még egyet. Késő este botladozott haza, beesett az ágyba. Reggel kiszáradt szájjal, fejfájással és őrült lelkiismeret furdalással ébredt. Hosszan tusolt, fogat mosott, úgy indult dolgozni. Az utolsó pillanatban esett be, de ez jó is volt, mert időre volt szüksége, hogy megszabaduljon a másnaposság jeleitől. Elkerülte azt az üzemcsarnokot, ahol a lány dolgozott, délelőtt megivott vagy öt kávét, ebédre fokhagymás sültet evett és sok vizet ivott. Délutánra úgy érezte, már a lány szeme elé kerülhet, remélte, nem fogja észrevenni a kisiklást. Félóránként megfogadta, hogy soha többé nem kerül ilyen helyzetbe. A munkaidő végén a portánál várta a lányt, aki mosolyogva, bizalommal futott hozzá, és ő boldogan ölelte meg. Kézen fogva mentek hazafelé, Lali a buszig kisérte a lányt, aztán sietett haza, mert délutánra munkát vállalt.

Szép hetek, hónapok következtek, a lány odaadóan szerette Lalit, ő meg büszke volt és szerelmes, kényeztette a lányt, elhalmozta ajándékokkal, míg a lány azt nem mondta, inkább spóroljon, hátha még másra kell az a pénz. Lali ezután a pénzét bankba tette, és megkérte a lány kezét, aki azonnal igent mondott. Kitűzték az eljegyzést, Lali "Jugóba" ment gyűrűért, metszett aranyat választott és hozzá fonott kisérőt, apósának konyakot, anyósának rizses csokit hozott. Boldogan tervezték az esküvőt, új albérletet kerestek, ahol kettesben is elférnek.

Menyasszonya és édesanyja csodálatos esküvőt szerveztek, nem volt nagy felhajtás, de minden nagyon szép és bensőséges volt, illett hozzájuk. A lány gyönyörű volt a menyasszonyi ruhájában, Lali szeme könnyes volt, amikor kimondták az igent, úgy érezte, mindene meg van, semmire sincs már szüksége. Harmóniában éltek, dolgoztak a gyárban, együtt mentek - együtt jöttek, és két év múlva vettek egy két szobás lakást. Lalinak szinte semmi sem hiányzott a boldogsághoz. Csak időnként hatalmába kerítette az ital utáni vágy, és néhányszor nem tudott ellenállni. Ilyenkor reggel a felesége kisírt szemét látva mindig megfogadta, hogy ez volt az utolsó, de aztán, ahogy telt az idő, a fogadalom elhalványodott, és újra megtörtént. Nem gyakran, de éppen elég alkalommal ahhoz, hogy a felesége érezze, tenni kell valamit, mert a férjének ez a gyengesége tönkre teheti a családi életüket. Ezért azt tanácsolta, vegyenek autót. Lalinak tetszett az ötlet, beiratkoztak kresz tanfolyamra, megtanultak vezetni és fél év múlva megvették első használt autójukat. Ezzel egy időben derült ki, hogy felesége gyereket vár. Lalival madarat lehetett volna fogatni, feleségét gyengéd gondoskodással vette körül, újra fusizni kezdett, kellett a pénz, hogy felesége gyesre mehessen. Amikor a kislány megszületett, Lali úgy érezte, teljes az élete. Semmi sem hiányzik. Csak az ital. De az rettenetesen. Amíg a felesége a kórházban volt, két nap is nagyon berúgott, a lányát ünnepelte. A kocsmában a pultos nő a gratuláció során szájon csókolta, ő meg nevetett, ilyen is régen történt vele.

Amikor a feleségét és a gyereket hazavitte a kórházból, Lali hetekig nem vállalt délutáni munkát. A gyárból egyenesen hazasietett, játszott a kislányával, segített a vacsoránál, a fürdetésnél, jó volt látni felesége boldog arcát, érezni a szerelmét. De az ital továbbra is őrülten hiányzott. Szilveszterkor újra elbukott, pedig csak csendesen akartak ünnepelni a gyerek miatt. De éjfélkor beállítottak a szomszédok, pezsgőt hoztak, aztán még mások is jöttek és Lali képtelen volt ellenállni. Felesége most könnyebben túltette magát a botláson, elvégre szilveszter volt, ilyenkor belefér, mondta, de komolyan beszélniük kellene a mértékletességről. Nem jó, hogy nem tud megállni egy vagy két pohár ital után. Miért kell vedelni? Lali nem tudott erre válaszolni. Ezután nyugalmas időszakok váltakoztak a visszaesés időszakaival. Lali hónapokig nem ivott egy kortyot se, példás családapaként viselkedett, aztán egyszer csak, minden előzmény nélkül, mértéktelenül inni kezdett, a gyárból egyenesen a kocsmába ment, a cimborákkal baromkodtak, ittak, a pultos nő mindig kapható volt egy kis ölelgetésre, évődésre. Lali ilyenkor felszabadultnak érezte magát. Ez az időszak addig tartott, amíg a felesége ki nem borult, és választás elé nem állította. Vagy elmegy elvonóra, vagy ő hazaköltözik a gyerekkel a szüleihez. Lali mindent megigért, és tényleg elvonóra ment. Megegyeztek, hogy ezután autóval közlekedik, mert akkor nem ihat, és ezzel az indokkal visszautasíthatja, ha valaki alkohollal kínálná. Ez működött is vagy két évig, aztán Lali megszegte a szabályokat, piásan is vezetett. Ekkor a felesége nem engedte tovább vezetni, félt, hogy egyszer balesetet okoz. Lalit ez megint észhez térítette, hónapokig nem ivott egy kortyot se, játszott a gyerekkel, aki már óvodába járt, békés estéket töltöttek együtt, felesége úgy érezte, talán most már nem kell aggódnia, benőtt a feje lágya.

Aztán megtörtént a baj. Egy napon, amikor Lali ment a kislányért az óvodába, felesége arra ért haza, hogy a lakás ajtaja előtt egész csődület van, és a kislány hisztérikusan zokog a sötét lakásban. Próbált bemenni, de az ajtó belülről be volt zárva. Az asszony a levélnyíláson keresztül megnyugtatta a kislányt, menj be a szobádba, csukd be az ajtót, nagy dörömbölés lesz, de ne ijedj meg, mindjárt ott leszek, mondta. Két férfi betörte az ajtót, és Lali ott aludt a szoba közepén alkoholmámorban, még az ajtó betörésére sem ébredt fel. Az asszony felkapta a kislányt, aki az átélt rémülettől, hogy az apja nem mozdul, és a lakásban egyre sötétebb lesz, anya meg sehol, teljesen sokkos állapotban volt. Összekapkodott néhány ruhadarabot és azonnal a szüleihez költözött.

Lali hajnalban ébredt, megrémült, amikor látta a betört ajtót és a családja nem volt sehol. Megivott egy liter ásványvizet és egy nagy adag kávét, aztán próbálta kitalálni, mi történhetett. Semmire sem emlékezett. Vagyis dehogynem. Hazafelé menet bementek a gyerekkel a közeli presszóba, ahol a kislány kólát ivott, ő meg egy konyakot. Mivel nagyon megkívánta az italt, az ABC-ben a kenyér mellé vett egy üveg vodkát is. Körülnézett a lakásban, és meglátta az üveget. Üresen. A padlószőnyegen, ahol eddig feküdt, nagy vizeletfolt éktelenkedett. Lali sírva fakadt. Itt a vége, gondolta. De még mindig nem tudta, mit csinálhatott, miért van betörve az ajtó, és hol van a családja. Lakatost hívott, az ajtót úgy-ahogy megjavították, aztán a gyárba ment, de a felesége nem ment be, szabadságot vett ki. Lali a szülőkhöz ment. Az asszony be sem engedte csak a kapuig jött, a rácson keresztül beszélt vele. Ezt nem lehet megmagyarázni és nem tudom megbocsátani, mondta. A gyerek az éjjel csak nyugtatóval tudott aludni, és így is óránként sikítva ébredt. A félelemtől összekarmolta a karját. De hát mi történt? -kérdezte kétségbe esve Lali, és az asszony elmesélte. Lali összeomlott. Felesége részvétlenül nézte, már nem akarta megmenteni a házasságát. Menj el, és hagyj békén bennünket, kérte a felesége. Vagy változz meg, és ezt bizonyítsd is. Hozd rendbe, amit elrontottál. Kapsz fél évet. Addig ne is keress. És a gyereket se, most nagyon fél tőled.

Lali hazament. Nagy lendülettel látott neki, hogy a hibáját rendbe hozza. Kicseréltette a bejárati ajtót, felszedette a szőnyegpadlót és parkettát rakatott le, a felesége mindig azt szeretett volna. De a fél év nagyon hosszú idő. Egy hónapig se birta ital nélkül, és mivel nem kellett a lebukástól tartani, egyre többször töltötte az idejét a kocsmában, ahol nem kellett senkinek megfelelni. Élvezte az ital okozta gátlástalanságot. Hiányzott a felesége, de az engedékeny pultos nő csillapította a test vágyait, ráadásul nem követelt semmit. Még három hónap sem telt el, Lali összepakolta személyes dolgait és a pultosnőhöz költözött. Először meghökkent a komfort nélküli, dohos, udvari lakás láttán, de egy-két feles után már nem érdekelte. Lakásuk kulcsait egy borítékba tette és bedobta apósáék postaládájába. Éljen benne boldogan a kislánya és a felesége, akiket hiába szeret annyira, hogy majd belehal, nem tud olyan lenni, amilyet megérdemelnek.

Többé nem is kereste őket. Ha sokat ivott, néha keservesen sírt utánuk, de képtelen volt az alkohol nélkül létezni. Munkahelyét elvesztette, néha maszekolt, hogy legyen egy kis pénze, de egyre ritkábban hívták, senki sem szeretett egy alkoholtól bűzlő embert beengedni a lakásába. Gyakorlatilag a nő tartotta el, aki szintén ivott, de vigyázott, hogy a munkáját ne veszítse el. Lali gyakorlatilag délig aludt, aztán magára rángatott valami göncöt, és bement a kocsmába az élettársához, aki hol egy tányér levessel, hol egy szendviccsel megetette, megkapta az összeöntögetett maradék piákat, amiből még haza is vittek, aztán az ivást ott folytatták. A nő elejében élvezte Lali társaságát, mindig tetszett neki a magas, izmos pasas, akit egyszer, mint férfit, ki is próbált, ezért is fogta meg magának, amikor látta rá a lehetőséget. De ahogy Lali egyre jobban épült le az ital hatására, vonzereje is csökkent, amikor pedig már pénzt sem keresett, a nő egyre ingerültebb lett. De kidobni még sem akarta, ha már "elcsábította", gondolta, arra jó, hogy a testi szükségleteit kielégítse.

Egy idő után Lali azt tapasztalta, hogy lefogyott, a ruhái lötyögnek rajta, néha a gyomor táján enyhe fájdalmat érzett. Nem nagyon foglalkozott vele. Az alkoholizmus már annyira a hatalmába kerítette, hogy fel sem fogta, valami nagy baj lehet. Csak amikor egy nap a fájdalom annyira erősödött, hogy nyöszörögve görnyedt össze, akkor gondolt arra, orvoshoz kellene menni. De aztán a kocsmában bedobott egy felest és úgy érezte, a fájdalom csökkent. Ekkor élete már csak arról szólt, hogy mikor, miből, mit és mennyit ihat. A kukákban sörös dobozokat, üvegeket gyűjtött, a tescoban beváltotta, kenyeret és kannás bort vett belőle. Az alkohol megfosztotta a férfiasságától is, és az élettársa nem tolerálta az impotenciáját, egy nap másik férfival jött haza, Lalit pedig rövid úton kitették a lakásból. Pár napig az utcán aludt, vacogott a hajnali hidegben, aztán egy sorstársa magával vitte a Máltaihoz, ahol kapott hálózsákot és egy hátizsákban néhány konzervet. Az új ismerős a város széli kiserdőbe vitte, ahol szabályos sátorváros bújt meg a csalitosban. Szerezz fóliát, mondták neki, meg matracot a lomtalanításkor, mert megfagysz a télen. Télen? Télen ő már nem lesz itt, mondta Lali, mire az összes hajléktalan hatalmas röhögésben tört ki. Pont úgy nézel ki, mint aki kimászik ebből. Így hát Lali megfogadta a tanácsot, és a társak útmutatásával "mezőgazdasági fóliát" szerzett, és kezdett berendezkedni.

Egy napon, amikor a lakótelepi kis piac mellett üldögélt a hulladékokra várva, egy idős nő állt meg előtte, és kezét a szájára szorítva nézte. Anya? - kérdezte Lali. Kisfiam... mit csináltál magaddal? Lali csak ült a fejét lógatva, nem tudott választ adni. Hazamehetnék? - kérdezte reménykedve. Nincs már meg a ház, mondta az anyja, eladtuk vagy 10 éve. Én idősek otthonában élek, a nővéreid Pestre költöztek. De a részed meg van. A bankban. Mi? - kérdezte Lali felélénkülve. Van pénzem? Van hát, mondta az anyja, holnap elhozom, de vigyázz rá, mert több nem lesz. Mégis, mennyi, kérdezte Lali. Hétszázezer, mondta az anyja. Lali gondolkodott, aztán azt mondta, ne hozd el. Csak elinnám. Vegyünk belőle egy jó kis sátrat, a többit vidd el a kislányomnak. Anyja szóhoz sem jutott. Azt se tudta, hogy unokája van. Hány éves? - kérdezte. Lalinak számolnia kellett. Tizenhárom, mondta. Kilenc éve nem láttam.

Másnap sátrat vettek. Anyja segített kivinni a kiserdőbe, ahol felállították. A többiek elismerően nézték. Alja is van. Tegyél alá hungarocellt. Ez egy főnyeremény, nem nedvesednek át a cuccaid. Kellene egy viharlámpa. Az be is melegítene. Szerezz egy heverőt meg asztalt. Tiszta komfort. Befér ide egy szekrény is. A tetejére is kell hungarocell télire. Szőnyeg kell az oldalára belülről. Jöttek a tanácsok mindenfelől. Lali végül anyja segítségével berendezkedett. Mindig a piac mellett találkoztak. Anyja lángossal és teával várta. Beszélgettek, anyja felvette a kapcsolatot az unokájával és a menyével. Még mindig ugyan abban a lakásban laktak, amit Lalival közösen vettek. Anyja mesélt a kislányról, fényképeket mutatott. Találkozz vele, unszolta Lalit, de ő nem akart. Szégyellte azt, amivé vált. De a fényképet a belső zsebében hordta. Aztán egy nap az anyja nem jött. Másnap sem. Lali napokig várta, aztán az otthonhoz ment, ahol megtudta, anyja meghalt egyik éjjel. Tegnap el is temették. Nem tudták, hogy fia is van. Lali szó nélkül ment el. Hát az utolsó kapcsolata is megszünt, ami még az emberekhez kötötte. Csak néhány hónapot kapott a sorstól, amit anyjával tölthetett. Ezután már semmi sem tartotta vissza. Elmerült az alkohol okozta kábulatban. Egy nap a többi hajléktalan észrevette, hogy Lali nem jött ki a sátrából. Amikor benéztek, az ágyon feküdt összegörnyedve, arca és az ágy csupa vér. Valaki mentőért szaladt, de Lali erről már semmit sem tudott. Az intenzív osztályon tért magához. Gyomorvérzés, mondták neki. Nagy műtét volt. Néhány nap múlva levitték az osztályra. Az orvos egyszerű szavakkal mondta el a tényeket. Odavan a gyomra, a mája, a tüdeje. Lali közönyösen vette tudomásul, hogy nem sok van már hátra az életéből. Értesítsünk valakit? - kérdezte az orvos. Senkit. Egész nap csak evett, ivott és aludt. Kizsigerelt szervezete próbálta pótolni az energiákat. Egyszer, amikor felébredt, egy kamaszlányt látott az ajtó felé sietni. Betegtársai azt állították, hozzá jött, az ő ágyánál állt egy ideig. A lányom! - hasított bele a felismerés. Az ablakhoz támolygott, lenézett az utcára. Felesége állt ott, a lány hozzáfutott, sírva magyarázott, az asszony átölelte, aztán autóba ültek és elmentek. Hát még ez sem sikerült, gondolta, hogy még egyszer lássam az egyetlen gyermekemet. Az ágyra zuhant, és újra álomba merült. Ebédosztáskor vette észre a nővér, hogy már nem él.