Katácsoyi történetek - A magányos

Karácsonyi történetek

A magányos

Már december 23-án délelőtt megérkezett a szállodába. Nem volt véletlen. Nehogy valakinek eszébe jusson, és "neked úgy sincs családod" indokkal berángassák a kórházba. Egyenesen a szobájába ment, oda kérte az ebédet és a vacsorát, a wellness részlegre ügyet sem vetett. Ruháit gyorsan a szekrénybe akasztotta, beleült a kádba és hosszan áztatta magát, talán meg is szunnyadt néhány percre... Elbágyadva vette magára a puha fürdőköpenyt, és bekapcsolta a laptopját, zenét keresett. Huszonnégy óráig ki sem mozdult, csak evett, aludt és zenét hallgatott. Nem akart találkozni senkivel, csak pihenni akart végre és semmit se csinálni.

Harminckilenc éves, és teljesen egyedül van a világban, megszokta a magányt. Apja már tizenöt éve meghalt, anyja pedig egy éve. Testvére nincs. Barátai se. És társa se. Életében egyetlen férfit szeretett, még egyetemista korában, jártak is egy évig, de szülei ellenezték a kapcsolatot, ő pedig nem volt elég erős, hogy szembe szálljon a szülői nyomással. A fiú egy idő után feladta és sértődötten elhagyta. Még ma is szinte minden nap látja, hiszen egy városban laknak, egy kórházban dolgoznak. Alig kapta meg a diplomáját, amikor apja megbetegedett, gondosan ápolták anyjával, de a betegség nem kegyelmezett. Apja halála után anyja teljesen összeomlott, ezért nem tudta tervét megvalósítani, hogy elköltözik a városból. Így végig kellett néznie, ahogyan régi szerelme megházasodik, majd gyerekei születnek, míg ő magányosan tengődik és anyjában próbálja tartani a lelket, mert bármit is tett, nem tudott haragudni rá. Csak a szive szakadt meg. Azóta nem engedett férfit az életébe, és ezen nem is szándékozott változtatni. Anyját sokszor kínozta a lelkiismeret, amiért ő ilyen magányos, próbálta felhívni a figyelmét különböző férfiakra, de ő nem volt vevő ezekre. Néha, amikor már elege volt az ilyen akciókból, rátámadt és a fejére olvasta, hogy miatta ilyen magányos, mert gyerekkora óta elszigetelték az emberektől a túlzott féltéssel, erőszakosan alakították az életét és nem hagyták, hogy meghozza a saját döntéseit. Három éve anyjánál rákot diagnosztizáltak, őt is ápolta a betegsége alatt, mellette volt akkor is, amikor meghalt. Nem érzett fájdalmat, csak végtelen fáradtságot. Csak később tudatosult benne, hogy teljesen egyedül áll a világban, még egy barátnője sincs, és az ember 38 évesen már nehezen köt barátságokat. Így hát a munkába temetkezett, ami nem volt nehéz, a folyamatos orvoshiány miatt sokat ügyelt, néha besegített az SBO-n. Kollégái szerették, a nővérek respektálták, ennyi elég is volt. Csak aludni járt haza a három szobás belvárosi lakásba, ahol még nem nyúlt semmihez, anyja ruhái ott lógtak a szekrényben, gyógyszerei az adagolóban. Aztán a nyáron úgy érezte, hogy a lakás agyonnyomja. Elege volt a régi bútorokból, az elavult fürdőszobából, a korszerűtlen konyhából, a lehangoló burkolatokból és a divatjamúlt tapétából. De egyszerűen nem volt ideje semmire, csak dolgozott látástól vakulásig. Azért jött el ide, hogy életében először legyen egy nyugodt karácsonya, amikor senki sem mondja meg mit tegyen és mit ne, amikor senkinek sem kell megfelelnie.

Elég volt ebből, dorgálta magát, a laptopján rockot keresett, bekapcsolta a kis műfenyőn az izzókat, elhúzta a függönyöket és elé tárult az éjszakai fényben fürdő gyönyörű kis város. Jó kedve lett, megivott egy kis üveg pezsgőt és ágyba bújt.

Másnap reggel kipihenten ébredt. Most van itt az ideje, hogy kipróbálja a wellnesst, határozta el. Úszott, szaunázott, de hamar elunta, és az élménymedencében játszó gyerekekhez csatlakozott. Vidáman nevetett és hancúrozott velük, kellemesen elfáradt. Már kedvet érzett ahhoz, hogy lemenjen ebédelni. Két korabeli házaspárral ült egy asztalnál, a hatodik hely üresen maradt. Délután újra aludt, szervezete most pótolta az elmúlt években elmulasztott pihenést. A vacsorához elegáns, visszafogott ruhát vett fel, haját megmosta és beszárította, sminkelni nem volt kedve. Nézte magát a tükörben. Vékony, kissé csontos test, jellegtelen arc, nem csúnya, csak nem is szép. A szeme alatti karikák sem tüntek el teljesen. Rendszeresebben kellene enni és kevesebbet dolgozni.

Az asztalnál vele egyidős férfi ült az eddig üres helyen. A bemutatkozásnál nem értette a nevét, de nem is érdekelte. Felületes társalgást folytattak nemzetek ételeiről és szokásairól, és más semleges témákról. Az ízletes vacsora után a szálloda dolgozói mikulás sapkában vicces kis ajándékcsomagokat osztogattak, neki nagy művirággal díszített hajpánt jutott, a fejére illesztette és szempilláit rebegtetve műkacérsággal nézett a társaságra. Ekkor hallotta a férfit először szívből nevetni. A vacsorához elfogyasztott bor elálmosította, hamar elköszönt, visszavonult és békésen aludt. Reggel jókedvűen ébredt, hideg, de napsütéses idő volt, sétára vágyott. Melegen öltözött, apró fényképezőgépét zsebre vágta és vaktában elindult. Talán fél órát bandukolt, amikor összefutott asztaltársával. A férfi vidáman üdvözölte, beszélgetve indultak a belváros felé. A férfi spéci gépével egyik képet készítette a másik után, majd a város híres cukrászdája felé irányította. Melegedjünk fel egy kicsit, javasolta. A kávé és a sütemény isteni volt, egymásra mosolyogtak.

Ebéd után újra a városban kóboroltak, és ő egyre jobban érezte magát a férfi társaságában, ezért úgy döntött, a szobájában vacsorázik, jobb nem játszani a tűzzel. Szabadidő ruhát vett fel, kényelembe helyezte magát, a vacsorához a bárszekrényben talált borból ivott egy pohárral, amikor csengett a szobatelefon. A férfi volt. Meghívta egy italra, de neki nem volt kedve kimozdulni. Igyuk meg nálam, javasolta és férfinak nem volt ellenvetése. Egy ideig üldögéltek a kényelmetlen fotelekben, aztán átköltöztek a franciaágyra, hátukat a párnáknak támasztották, és csak beszéltek, beszéltek. Ahogy a bor fogyott, egyre vidámabb történetek repkedtek, féktelenül nevettek, mint két rossz gyerek. A férfi az órájára nézett, már majdnem éjfél van, mondta, megyek. Az ajtóhoz kisérte, a férfi puszit nyomott az arcára, és benne fellobbantak a régen elfojtott érzések. Ő kezdeményezett, de a férfinak sem kellett sok biztatás. Gyengéden szeretkeztek, aztán egymásba gabalyodva aludtak el. Reggel simogatásra ébredt. Megyek, súgta a férfi, ő meg csak bólogatott, még a szemét sem nyitotta ki. Kissé szorongva gondolt az éjszakára, aztán vállat vont. Mit törődik vele, mit gondol róla ez a férfi, úgysem találkoznak többé. Szép volt, jó volt, ennyi volt. Mindketten felnőttek, nem kell ebből nagy ügyet csinálni. Korán leszaladt reggelizni, hátha elkerüli a férfit, nehogy azt higgye, hogy rá akar akaszkodni. Már a kávét itta, amikor megjelent a férfi. Mosolyogva ült le az asztalhoz, szia, köszönt, kipihented magad? Ki, bólintott, és próbált fapofát vágni. Mikor indulsz? Reggeli után, válaszolt a férfi. Én még sétálok egyet, mondta, miközben felállt az asztaltól. Jó utat!

Lassan bandukolt a tegnap megismert utcákon, készített néhány képet. Hát ez is elmúlt. Holnap már dolgozni kell, minden megy tovább. Nem akart a férfira gondolni, mégis körülötte forogtak a gondolatai. Mennyit nevettek, és milyen jókat beszélgettek. Sok mindenben hasonlítanak, és legalább annyira különböznek. Miért nincs az ő környezetében egy ilyen pasi? Milyen igazságtalan az élet, hogy csak ennyit engedélyezett... De legalább megtörtént, megtapasztalta, hogy létezik az érzés.

Másnap testben és lélekben kipihenten ment dolgozni. Megnyugodott az ismerős emberek között, egyik nap ment a másik után. Mesterekkel egyeztetett, lakberendezési áruházakban bámészkodott, érezte a változást, amit ez a karácsonyi két nap hozott az életébe. Mintha életre kelt volna. Szilveszter éjjel ügyeletben volt, már minden elcsendesedett, amikor az orvosi szoba keskeny heverőjén ülve bekapcsolta a laptopját. A közösségi oldalán azonnal észrevette a jelölést. A férfi volt. Még levegőt venni is elfelejtett, keze egy percig lebegett az egérpad felett, aztán a "megerősítés" jelzésre kattintott.

Egy perc sem telt el, amikor meglátta a jelzést.

"Szia! Örülök, hogy megtaláltalak!" - olvasta a messengeren.

"Szia! Megy már a buli?" - kérdezett vissza. Ez nem volt valami szellemes, gondolta, de ez jutott eszébe hirtelen.

"Egyedül vagyok. Te mulatsz?" -

"Ügyelek." - válaszolta. Hátradőlt és mosolyogva, szívdobogva várta a választ...