Karácsonyi történetek

A leányanya

Az óra tizenkettőt mutatott. Még két óra, aztán két nap pihenés. Sietve tolta ki a kenyeres állványt, aztán a kemencékhez futott, kiszedte a péksüteményt, és állványra pakolta. Újra az órára nézett. Még másfél óra, lassan telik ma az idő, a gyereket most először hagyta egyedül a lakásban, ideges volt. Kitolta a péksüteményeket is. Az ajtónál a targoncás srácnak ütközött. Téged kereslek, mondta a fiú. Már megint kezdi... gondolta, miért képtelenek a férfiak megérteni a NEM szó jelentését? Nem érek rá, vetette oda. Programod van? - trappolt utána a fiú. Igen, válaszolta menet közben, nem érek rá se ma, se holnap, se holnap után. Találkozóm van az ággyal és a távkapcsolóval. Végre letelt a munkaidő. Miközben átöltözött, gyorsan átgondolta, mit kell még vennie, hogy a két szabadnapján ne legyen fennakadás. A kosarába dobott még két joghurtot, aztán egy kis zacskó szaloncukrot, kicsekkolt és a buszmegálló felé iramodott. Elvigyelek? - kanyarodott mellé a targoncás. Úgy tett, mint aki nem hallja, éppen elérte a beálló buszt. A lakótelepi piacnál leszállt. Ma már karácsony előestéje van, szent este, megpróbál venni egy fát, hátha már olcsóbban adják. Pufidzsekibe és füles sapkába öltözött férfi bokázott a hidegben, körülötte még rengeteg fenyő. Kiválasztott egy kis erdei fenyőt, az legalább nem hullik le és olcsó, ráadásul van némi illata is. Mennyit kér ezért? - kérdezte. Kétezer, mondta a férfi szemrebbenés nélkül, de egy csókért elengedem a felét. Harsányan nevetett, távolabb a felesége is jóízűen kacagott. Eredj már, jóember, az ilyen szép fiatalasszonyok nincsenek rászorulva, hogy téged csókolgassanak. Neki is jó kedve lett. Hát, ha ez így megy, akkor nagyobbat keresek, tréfálkozott. Már majdnem kifizette, mikor eszébe jutott, hogy nincs karácsonyfa-talp, fel se tudja állítani. Van nekünk az is, a párom bele is faragja magácskának, biztatta az asszony, ötezerből kijön. Nincs annyi pénzem, lábadt könnybe a szeme. Na, ne sírjon kedves, vigasztalta az asszony. Ááá, nem vagyok sírós, vett nagy levegőt, csak... a kisfiam már tizenegy éves, de még sose volt karácsonyfája. Azt hittem majd az idén, de hát... addig nyújtózkodj... szóval nincs ennyi pénzem, meg haza se tudnám vinni... A házaspár összenézett. Hát mennyit tudna rászánni fiatalasszony? - kérdezték. Úgy kétezret, mondta bátortalanul. Na, majd megoldjuk okosba', viccelt a férfi, aztán a fák között keresgélt. Ez lesz az, mondta, a földhöz ütögetve egy formás kis ezüstfenyőt. Volt itt egy talp is valahol, kicsit csálé, azért pénzt el nem kérhetek, ugye, de kitart pár évig, bele is faragom magának meg a kisfiának. Meghatottan állt ott, míg a férfi a talpába illesztette a fácskát, megölelte őket, boldog karácsonyt, szipogta. Vagy tízszer megállt, míg hazacipelte a tizedik emeleti kis garzonba. Még jó, hogy működik a lift, gondolta, miközben kinyitotta a bejárati ajtót. Itt vagyok! - kiáltotta. Kisfia a levegőbe bokszolt az örömtől, amikor a fát meglátta. Megölelték egymást. Még elszaladok egy fél órára, aztán két napig csak lustálkodunk, nevetett a fiúra. Hova akarsz menni, Anyu? - kérdezte a gyerek. Hát díszeket kell venni a fára, ha már megszereztem, kérkedett vidáman. Én is megyek, szaladt a kabátjáért a gyerek. A szupermarketbe futottak, jaj be ne zárjon, éppen az utolsó pillanatban estek be. Komolyan fontolgatták, mit vegyenek. Végül egy doboz piros gömb és két csomag pattogatni való kukorica mellett döntöttek. Már sötét volt mire hazaértek. Érzed, Anya, állt meg a gyerek a pici előszobában, és boldogan vigyorgott rá. Karácsonyi szag van... Rámosolygott, ő is érezte a fenyő illatát. A gyerek izgatottan futkosott a fa és a mikró között. Nagy tűvel fűzte fel a hófehér kukoricát, gondosan helyezte el a díszeket, míg ő a vacsorát és a másnapra szánt ételeket készítette. Gyümölcsleves, halrudacskák és franciasaláta a mai szent estére, májgombóc leves és töltött káposzta karácsony két napjára, és persze sütemény. Eddig nem volt alkalma a sütésre, hát a kolléganőjétől tanult bögrés sütit készítette el, a tetejét dióval szórta meg. Hát, ha az íze is olyan jó, mint az illata, akkor nincs nagy baj, gondolta. Mindketten elhelyezték az ajándékokat a fa alatt és megvacsoráztak a földön ülve a kis dohányzóasztalnál. Jövőre már asztalunk is lesz székekkel, biztatta a fiút. Kibontották az ajándékokat. A gyerek zajosan örvendezett a kis tabletnek, ő pedig meghatottan szagolgatta az ajándék habfürdőt és az illatgyertyát. Azonnal ki is próbálta. Csukott szemmel pihent a kádban, aztán az ágyból nézte a tévét. A gyerekre pillantott, már mélyen aludt. Mosolyogva vette ki a kezéből a tabletet, betakarta, lekapcsolta az ágya feletti kis lámpát. A pici főzőfülkében ivott egy pohár tejet, megnézte, minden a helyén van-e. Megállt a szoba ajtajában. A gyereksarokban kis íróasztal, a máltaitól kapta, és a szőnyeget is. A kis komódot a jófogáson találta. A függönyt és az ágyneműt a turkálóból szerezte be, a franciaágyat egy kolléganőjétől vásárolta igen jutányos áron. A tévé részleteit még mindig fizeti. Más bútor nincs is a lakásban, de majd változik ez. Gondolatai elkalandoztak. A múltban járt. Intézet és nevelőszülők sora, szökés és csövezés, majd a fiú, aki elcsavarta a fejét. Alkohol, verések és megcsalások, üres hűtő, síró gyerek és kifizetetlen számlák. Menekülés a nyomorból és a félelem elől az ország másik felébe, anyaotthon, alul fizetett munkák kocsmákban és vendéglőkben, aztán végre rendes munka egy új szupermarketben, és végre idén nyáron ki tudta bérelni ezt a kis garzont. Jó lett volna a gyereknek egy külön kis kuckó, de sem megfizetni, sem fenntartani nem tudná. Ez az életük első igazi otthona. Magára húzta a takarót, becsukta a szemét. Csend és béke volt körülötte, még a máskor megszokott utcai zajok se hallatszottak. Csak a gyerek szuszogott. Mintha valahol az ég és a föld között lebegne a város felett. Életében először érezte, hogy minden tökéletes. Kinyújtózott és nyugodt álomba merült.

Reggel arra ébredt, hogy a gyerek bemászik mellé az ágyba. Ráigazította a takarót és aludtak tovább. Későn keltek, reggeliztek, aztán semmi dolguk nem volt. A gyerek új játékot talált a tabletjén, szörfözött a neten, izgatottan olvasta fel a várható időjárást, anya azt írják itt, hogy lesz hó! Ebéd után elsétáltak a közeli parkba, kicsit hintáztak, aztán egy könnyű takaró alatt tévézett és szunyókált, a gyerek érintésére ébredt. Gyere, mutatok valamit, súgta csillogó szemekkel. Az ablaknál állva nézték a szállingózó hópelyheket, alattuk a város lassan fehérre változott. Látod anya, ugye ilyen az igazi karácsony, könyökölt a fia az ablakpárkányra, ő pedig békés lélekkel bólintott, igen, kisfiam, pont ilyen.