Karácsonyi történetek

Az utazó

Haladjon kétszáz métert, és forduljon jobbra...megérkezett úticéljához, hallotta a GPS hangját. Beállt a parkolóba, felnézett a szálloda díszes homlokzatára. Egy fiú szaladt ki, udvariasan köszöntötte, bőröndjeit a recepcióhoz gurította. Bejelentkezett. Érdeklődött a wellness szolgáltatások felől, könnyű ebédet és kávét rendelt a szobájába és felment. A szoba a harmadik emeleten volt, kilátással a hangulatos kisvárosra. Szép volt. Méretes franciaágy, az ablakfülkében két fotel, inkább dizájnos mint kényelmes, a komódon feldíszített kis műfenyő, a hűtőben ásványvíz, üdítők, pálinka, sör és viszki, meg egy közeli szőlészet tájjellegű bora. Életének 40 éve alatt sem ivott meg ennyi alkoholt. A falon nagy képernyős tévé. Kicsit feljebb csavarta fűtést, szerette a meleget. Mire letusolt és átöltözött, megérkezett az ebéd. Erőleves, tésztasaláta, gyümölcspite. Mégsem ment a wellnessbe. Kabátot vett és a térkép alapján tájékozódva a belváros felé indult. Nem járt még ebben a városban sose. Takaros, utcák, szépen karbantartott épületek, hatalmas öreg fák, a kis patakon átvezető szép fahidacska. Kényelmesen sétált, fotókat készített, de a múzeumhoz nem érzett kedvet. Már majd' egy órája sétált a nyirkos hidegben, amikor az országos hírű cukrászdához ért. Az ablakhoz ült. Csinos fiatal lány érkezett. Mit parancsol? - kérdezte mosolyogva - németül... Úgy látszik fel sem merült benne, hogy ide magyar vendég is betéved. Megkóstolnám a híres kávét és a tortát, adta le a rendelést mosolyogva. Kényelmesen kávézott, eszegette a süteményt. Visszafelé gyorsabban haladt. Mégis lemegy a wellnessbe, határozta el. A recepciós lány kedvesen köszöntötte, felvitetünk a szobájába egy kis uzsonnát, tájékoztatta, a vacsora kilenckor lesz, buzgólkodott, aranyozott szélű táblácskát adott át, egyik oldalán a vacsoraasztal száma, ahol ülni fog, a másik oldalán a felszolgálandó ételek. Gyalog ment fel a harmadik emeletre. Az órára nézett. Még csak négy óra. Levette a búrát a tálcáról. Lazacos szendvics, forró tea. Elfogyasztotta, kicsit nézte a tévét, aztán fürdőköpenyt vett fel és lement a wellnessbe. Úszott két hosszt, többre nem volt kedve, beült a szaunába, majd a jakuzziba. Csak néhányan voltak lent, többnyire nők. Nem volt kedve ismerkedni, pedig éppen azért jött, hogy ne legyen egyedül. Egy óra múlva megelégelte és felment a szobájába. Bekapcsolta a tévét, lefeküdt az ágyra, elszunnyadt. Hét óra körül ébredt. Kipihentnek és energikusnak érezte magát. Megnézte a híradót, ölébe vette a laptopját, bogarászott a neten, aztán lassan készülődni kezdett. Kényelmes gyapjú nadrágot, márkás inget és zakót vett fel. Nyakkendőt nem kötött. Lesétált az étterembe, még csak lézengtek az emberek. A bárpultnál megivott egy vodka-tonikot. A helyiség lassan benépesült. Az asztalánál már mindenki ott ült. Láthatóan két pár, és egy nő. Mindig ez van. A szálloda "összepárosítja" az egyedülállókat. A bemutatkozást lazára vette, nem fogott kezet a férfiakkal, és nem csókolt kezet a nőknek, csak a nevét mondta és meghajolt. Karácsonyi dalok szóltak halkan, a hangulat kedélyes volt, de kicsit kényszeredett. Néhány szót váltott a mellette ülő, mérsékelten csinos nővel, aki barátságosan válaszolt, de nem nyomult, ez kellemesen érintette. Francia halleves és halászlé között lehetett választani. Maradok a halászlénél, mondták szinte egyszerre a pincérnek, aztán összenevettek. Magyar konyha? - kérdezte. Mikor-hogy, válaszolta a nő, én mindent szeretek. Nemzetek ételeiről beszélgettek, lassan a többi asztaltárs is bekapcsolódott, már gyerekek szaladgáltak az asztalok között, az ételek finomak voltak, a helyiséget kellemes zsongás, fel-felhangzó nevetés töltötte be. A vacsora végén télapó-lányok jelentek meg zsákokkal és ajándékokat osztogattak a vendégeknek. Kacagás hangzott fel egyre több helyen a rózsaszín szemüvegek, műanyag fejdíszek és egyéb bóvlik láttán. A nő a hajába tűzte a hatalmas műrózsát és szempillája rezegtetésével megnevettette. Már majdnem éjfél volt, amikor a társaság szedelőzködni kezdett és mindenki a szobájába vonult.

Jól aludt, de korán ébredt. Lement, hogy ússzon pár hosszt, még senki sem volt a medencében. Nyolc körül reggelizett, szintén egyedül, csak egy három fős nőtársaság volt ott, a város térképét nézegetve. Ő is nyakába vette a várost, jobb idő volt, mint előző nap, a jegesedő patakról és a deres, napfényben csillogó fákról gyönyörű képeket lőtt. A főtér szoborcsoportját fotózta, amikor tegnap esti asztaltársa közeledett. Mosolyogva köszöntötte, néhány szót váltottak. Merre megy? - kérdezte, a nő megvonta a vállát, még semmit sem láttam a városból, mondta, csak most indultam. Lassan ballagtak egymás mellett. El kellene köszönni, gondolta, de hát azért jött, hogy ne legyen egyedül, emlékeztette magát újra meg újra. Ez a nő itt kellemes társaság, semmi erőltetettség vagy megjátszás nincs benne, okos és jó a humora. Holnap ebéd után hazamegy, soha többé nem találkoznak, miért ne éreznék jól magukat ebben a 24 órában? Együtt tértek vissza a szállodába, kellemesen megebédeltek majd újra városi sétára indultak. Betértek a gyönyörű cukrászdába, forró csokit ittak, beszélgettek. A nőről kiderült, hogy orvos, anyjával élt, aki a nyáron meghalt. Nincs és nem is volt kapcsolata férfival az egyetem elvégzése óta. Akkor a diákkori szerelme visszaköltözött a Bánátba, de ő nem követte, úgy érezte, nem hagyhatja magára beteges édesanyját. A fiúhoz foghatót nem talált, kevesebbel meg nem érte be. Inkább egyedül maradt. Ő is beszélt magáról, bár ez nem volt rá jellemző. Mesélt elfoglalt szüleiről, a válásukról, amikor apja a fiatal szeretőjét választotta a családja helyett, az anyjáról, aki évekig úgy kezelte őt, mintha nem a gyereke, hanem inkább az apja lenne, rá támaszkodott mindenben, nem élhette a gyerekek gondtalan életét. Aztán anyja férjhez ment egy ügyvédhez, és ő lassan kikopott az életéből. Először kollégiumba költözött, aztán albérletbe, végül, már sikeres mérnökként megteremtette saját életét. Volt pénze, egzisztenciája, sokat utazik, imád fotózni. Beesteledett, visszamentek a szállodába. Karácsony este van. Az étteremben már mentek cd-ről a karácsonyi dalok, ál-karácsonyi hangulatot imitálva. Semmi kedve sem volt idegenekkel jópofizni, azon gondolkodott, hogy menthetné ki magát, amikor a nő megszólalt. Azt hiszem, én ma nem megyek le vacsorázni. Inkább a szobában eszem. Megkönnyebbülten kérte ő is a szobájába a vacsorát. Üldögélt a kényelmetlen fotelban és az esti fényben fürdő várost nézte. A házitelefon után nyúlt. A nő szinte azonnal felvette. Nincs kedve meginni velem egy pohár bort? - kérdezte. Milyen bor? - kérdezte a nő. Nem tudom, én nemigen iszok alkoholt, mentegetőzött. Akkor igyuk azt, ami nálam van, javasolta a nő, ezt már felbontottam, és határozottan jó. A nő szobája egy emelettel feljebb volt és szinte megegyezett az övével. A fotelekből hamar az ágyra költöztek, párnáknak támaszkodva beszélgettek semmiségekről, de most jó volt csak úgy együtt lenni egy idegennel. Ahogy a bor fogyott, úgy emelkedett a hangulat, nevettek minden semmiségen, régi, vicces történeteket osztottak meg egymással. Elmúlt éjfél, amikor indulni készült. Köszönöm az estét, mondta, és egy puszit nyomott a lány arcára. Jó illata volt. Álltak. Szeretkeznél velem? - kérdezte a nő bátran a szemébe nézve, de elvörösödve saját merészségétől. Mit lehet erre válaszolni? - gondolta és átölelte. Hajnalban ébredt. A nő békésen aludt. Tényleg nagyon tapasztalatlan, gondolta, de nagyon aranyos. Óvatosan felkelt, felöltözött, nem akart gyáván elosonni, mellé ült, kezével végig simított a hátán. Megyek, súgta. Ühüm... dünnyögte a lány, és aludt tovább. A szobájába érve letusolt, gondolataiba mélyedve állt az ablaknál, aztán összecsomagolta a bőröndjét és leszaladt reggelizni. Elmegy, mielőtt a lány felébred, biztosan szégyellné magát, ha újra találkoznának, vagy elvárásai lennének, ami még rosszabb. De a lány már lent ült, mosolyogva intett, mikor meglátta. Leült az asztalhoz, kávét töltött magának. Mikor indulsz? - kérdezte a lány. Reggeli után azonnal, mondta. Én még sétálok egyet, mondta a lány, ráérek. Most mindjárt elkezdi, hogy tartsuk a kapcsolatot, gondolta, ezt nagyon utálta. De a lány nem célozgatott, nem kérte el a telefonszámát, befejezte a reggelit, elköszönt és már ott sem volt. Megkönnyebbült. Rendezte a számlát, egy fiatalember a parkolóba gurította a bőröndjeit, a hátsó ülésre dobta bőrdzsekijét és hazaindult. Út közben beszélt az anyjával, ez is le van tudva, sóhajtott. Kora délután már otthon is volt. Készített egy kávét, bekapcsolta a laptopját, elolvasta a híreket, megnézte a leveleit. Hamar lefeküdt, megpróbált a másnapi teendőkre gondolni.

Egyedül volt az irodában, minden munkatársa családi körben töltötte a karácsonytól újévig tartó időszakot. Zene szólt. Beugrott egy kép: a lány a szálloda franciaágyán térdel és léggitározik, haja a szemébe lóg, ő meg nevet. Hazafelé menet a kereszteződésnél maga előtt látta a lány piros orrát, és álmélkodó szemét, amint őt hallgatja. Egyre többször kellett gondolatait erővel elterelni erről a nőről. Ilyen még nem volt. Pedig randizott ő fiatal és szexi lányokkal, még egy színésznővel is... Két nap telt már el, amikor este a közösségi oldalon beütötte a lány nevét a keresőbe. Szinte azonnal megtalálta. Ott nevetett sztetoszkóppal a nyakában. Habozott még néhány percig, aztán kattintott: "ismerősnek jelölöm"...