Karácsony - az első

Már várta! Gyerekkora óta tervezgette, hogy milyen lesz majd. A tévében látott filmek alapján próbálta elképzelni, színezgette a képet, és most végre eljött! Amikor novemberben megjelentek az üzletekben az első karácsonyi dekorációk, boldogan sétált közöttük.

Alig várta a fizetésnapot, lelkiismeretesen számolgatott, ennyi a rezsi, ennyi kell kajára, egy kis pénzt félretett, ez már a karácsonyra megy! Az ő első karácsonyára.

A lakással is kellene kezdeni valamit, mert egyáltalán nem hasonlít azokra, amiket a magazinokban és a filmekben látott. Mindössze egy felfújható matrac van benne és a hálózsákja. Csak fogalma sem volt róla, hol is kezdje, így hát halogatta. Pedig kapott az alapítványtól százezer forintot, lassan el kellene számolni vele, ő meg még hozzá se nyúlt. Lakás- és konyhafelszerelésekre költheti, ez van a megállapodásban.

Mikor belépett a lakásába és becsukta az ajtót maga után, nyugalom szállta meg, mint mindig. Nagyot sóhajtott, hosszan kifújta a levegőt, merev izmai ellazultak.

Nehezen tud leszokni róla, hogy ne járjon mindig ugrásra és védekezésre készen. Pedig már hónapok teltek el, hogy senki sem ordít rá, senki se szorítja a sarokba, hogy szexet vagy pénzt követeljen, esetleg valamelyik ruhadarabját. Itt nem ismeri senki. Egy a sok ember között. Biztonságban van. Amióta erőt vett magán, és segítséget mert kérni, szépen alakulnak a dolgok. És ő vigyázni fog, hogy el ne csessze megint.

De most nem akart ezzel foglalkozni. Nemsokára itt a karácsony. Az első ünnep, ami csak az övé. Amikor nem kell senki mögött állnia. Mióta megérkezett ebbe az idegen városba, birtokba vette 18 m2-es kis otthonát, és dolgozott, valamiféle elégedettség költözött a lelkébe. A lakás eredetileg egy lomkamra volt, amit lakássá alakítottak. A bejárat egyik oldalán apró tusoló-WC, jobb oldalán beépített szekrény, és a lakótér, ahol egy kis minikonyha is helyet kapott. Ablaka a kertre nézett. Az első perctől szerette ezt a kis menedéket.

November van. Ha belehúz, mindennel elkészülhet. Bútorboltokban nézelődött. Egy ágyat tud venni a pénzéből? Erre nem számított. Lábasokat és fazekakat nézegetett. Indukciós főzőlaphoz? - kérdezte az eladó, és egymás után rakosgatta ki az edényeket. Kettőt vett. Végül talált egy ágyat, ami még belefért a költségvetésébe, ezzel a pénze el is fogyott. De nem érdekelte! Jön a karácsony! Az ő karácsonya!

Munka után a bevásárló központba ment. Boldog izgalommal sétált a karácsonyi díszek között. Fényfűzérek, girlandok, gömbök és harangok, gyertyák és karácsonyi terítők... Mindent megnézett.

Ha vesz karácsonyfára való gömböket, azzal nem nagyon nyúlhat mellé, gondolta. És ha két-három nap nem reggelizik, akkor belefér a költségvetésébe.

Ha nem is vesz karácsonyfát, a gömböket felakaszthatja valahova, vagy egy tálba rakhatja, és mindjárt kész az asztaldísz, bár asztala sincsen, csak a kis minikonyhát a "szobától" elválasztó pult. De milyet válasszon? Több kicsit, vagy néhány nagyot? Pirosat? Aranyat, vagy ezüstöt?

Ezt át kell gondolni.

Másnap szórakozottan tette a dolgát. Munkatársnője ránevetett. Mi van? Tán szerelmes vagy?

Ja, nem, mondta nevetve, csak a karácsonyon jár az eszem. Annyi minden kellene, és nekem semmim sincs hozzá. Az asszony mosolygott, aztán gyerekkori karácsonyokról beszélt, amikor pattogatott kukoricából készítettek fűzért, és színes papírokból vágtak ki csillagokat és sziveket, azzal díszítették a fát. Ez az ötlet tetszett. Hazafelé menet a papírboltban néhány forintért arany és piros színű fényes lapokat vásárolt.

Otthon rádöbbent, hogy nincs ollója és kellene valami fonal is, amit akasztónak használhat.

Megvette ezeket is, és úgy döntött, ebben a hónapban nem reggelizik.

Hogy haladsz a karácsonyi bevásárlással? - kérdezte munkatársa egyik nap. Nem is tudom, mondta. Már vannak díszek, de a fa nagyon drága. Menj a százforintos boltba, vegyél egy kis műfenyőt, javasolta az asszony. Vagy a kínaiba, ott is sok mindent be lehet szerezni. Rakhatsz karácsonyi dekorációt az asztalra, bútorokra is. Bólintott, és nem mondta meg neki, hogy nincs asztala, bútora, csak egy ágya van.

Alig várta a fizetést. Szombaton elment a "kínaiba". Csak kapkodta a fejét. Volt ott minden. Vett egy kis fonott kosárkát, meg egy tarka díszpárnát. A puha plédeket megsimogatta. Ó, ha tudta volna, hogy itt ilyeneket is árulnak... A csupasz ágyra gondolt, és a hálózsákra. Fizetéskor vesz magának ilyen szép takarót, attól is szebb a karácsony!

Boldogan vitte haza a kincseket. A fonott kosarat a konyhasarkot elválasztó pultra rakta. Ebbe kerülnek majd a gömbök. Aranyszínűt fog venni, döntötte el, és a kis műfenyőre a piros és arany papírból kivágott virágokat, szíveket és csillagokat aggatja. Készít még rá pattogatott kukorica fűzéreket.

Mit főzöl az ünnepekre? - kérdezte a munkatársnője. Még nem tudom, mondta és rájött, erről megfeledkezett. Három napra való kaja kellene, hiszen nem lesznek nyitva üzletek. Főzni még csak tudna, az egyik nevelőcsaládnál tanult ezt-azt, és van tűzhely a beépített minikonyhában, meg már két edénye, viszont nincs hűtője. De erről sem beszélt. Majd megoldja.

Eljött a fizetésnap, mindenki kézhez kapta a bérlapját, az asszonyok örvendeztek. Ez jókor jött, mondogatták, és ő nem értette.

Te mennyit kaptál? - kérdezte meg a közvetlen munkatársa. Mit? - csodálkozott. Hát karácsonyi pénzt! Döbbenten nézett a papírra. Tényleg több volt a végösszeg, mint szokott lenni. A nő belekukkantott a papírjába. Jaj, hát Te azért kaptál ilyen keveset, mondta, mert még a próbaidőt sem dolgoztad le teljesen. De örülhetsz, mert ez a kis pénz azt jelenti, hogy továbbra is számolnak veled.

Kevés pénz? - gondolta. De hát ez egy egész vagyon! Ebből meg tudja venni a kis műfenyőt, és azt a gyönyörű puha plédet, ami olyan meleg-barna színű, mint az őszi avar. És még marad is. Az üzletben hosszan bámészkodott. Mégsem a legkisebb fát vette meg. Hiszen ez majd évekig jó lesz. A pénztár előtti állványon ablakmatricákat talált, egy másik polcon karácsonyi terítőket.

Egész héten a kis fát díszítette. A fénylő papírdíszek minden légmozgásra meglebbentek, csillogtak-villogtak, a pattogatottkukorica-fűzérek hófehéren ragyogtak, a kis kosárba aranyszínű gömböket helyezett és a karácsonyi terítővel letakart konyhapultra helyezte. A plédet az ágyra terítette és elégedetten nézte.

Már csak azt kell eldönteni, mit is egyen az ünnep három napján.

Sétált a szupermarketben, fonott kalácsot mindenképpen vesz, és margarint. Ez lesz a reggeli. Kitart három napig. Tud készíteni sajtos makarónit, az jó lesz egyik napra. A tészták mellett zacskós mártásporokat látott. Olvasgatta a rajta lévő recepteket. Bolognai spagetti, carbonara, chilis bab. Gulyás leves. Levett néhányat, meg két csomag tésztát. A bolognaihoz kell még 30 deka darált hús, de azt csak az utolsó napon veszi meg.

Este az új plédje alatt arra gondolt, milyen jó lenne teázni! A teának jó illata van, illik a karácsonyhoz. De se teafőzője, se teás csészéje... Még egy tányérja sincs, döbbent rá, vagy egy kanala, villája! Vagy egy kése... Nem lesz karácsony. Ugyanazt fogja enni, amit minden szombat-vasárnap. Előre csomagolt péksüteményeket. Magára húzta az új takarót és szeméből kigördült az első könnycsepp. Egész éjjel sírt. Másnap a munkatársa gyanakodva nézte. Neked mi bajod? Nem birta tovább, a sírás újra kitört belőle. A nő ijedten terelgette a mellékhelyiség felé. Történt valami? Bántottak? Ő meg csak a fejét rázta, aztán próbálta elmagyarázni a helyzetét. Szóval semmid sincs? A nő hangja hitetlenkedve csengett. De hát miért nem szóltál? Ismerek minden helyet, ahol olcsón lehet vásárolni. Hát engem sem vet fel a pénz! Na, majd elmegyek én veled szombaton, aztán szétnézünk. Újjá éledő reménnyel várta a hét végét.

És mentek. Sose gondolta volna, hogy kettesben vásárolgatni mennyivel mulatságosabb, mint egyedül. A nő egyenesen a használtcikk piacra tartott. És ő vásárolt. Egy-két száz forintért gyönyörű üvegtálat, tányérokat, néhány szép formájú kanalat és villát, zöld és aranyszínben csillogó girlandokat, végül egy porcelán teáscsészét a hozzávaló kistányérral. Kést nem itt kell venni, azt majd a százforintosban! Mi hiányzik még? Teafőző! Vegyél inkább egy vízforralót, az praktikusabb, készíthetsz vele kapucsínót, vagy forrócsokit is.

Te mit főzöl karácsonykor? - kérdezte, amikor már a buszon hazafelé tartottak. És az asszony sorolta, ő meg ámult! Muszáj, nevetett a nő, a gyerekek olyanok, mint a sáskák, mindent felfalnak. Én nem nagyon tudok mit főzni, mondta, nincs hűtőm.

A nő meghökkenve nézett rá. Hát vegyél részletre, mondta, és neki fogalma sem volt róla, miről beszél, de bólintott. Másnap a műszaki cikkek között bámészkodott. Tévék, laptopok, hűtők, mosógépek... Nem kellene kézzel mosnia. Este filmeket nézhetne. Böngészte a feliratokat, 0 %-os THM - olvasta. Vajon mi lehet az?

Vékony fiú lépett hozzá, miben segíthetek? - kérdezte. Kedvesnek találta, hát megkérdezett ezt-azt, és a fiú készségesen válaszolgatott. Végül megvette a vízforralót, a százforintos boltban teafüvet és a hozzávalókat, instant kapucsínót és egy nagy illatgyertyát.

Jókedvűen dolgozott egész nap. Mielőtt haza indultak, munkatársa egy meghatározhatatlan formájú kis csomagot nyomott a kezébe. Ezt tedd a fa alá, mondta. Ajándék tőlem és a gyerekektől. Meghatódott, azt se tudta, mit mondhatna. Óvatosan vitte haza, a kis fa alá tette. A lakásban határozottan karácsonyi hangulat volt. Az ablaküvegen a hópehely alakú ablakmatricák. A falakon aranyszínű girlandok, fényes papírból kivágott szivek és csillagok, a konyhapulton a gyönyörűen feldíszített fa, a karácsonyi terítő közepén a kosárka az arany gömbökkel. Tele volt várakozással, és valami könnyű érzéssel.

Szenteste napján már nem dolgoztak. Reggel elszaladt a szupermarketbe, vett darált húst, sajtot, majd némi gondolkodás után két csirkecombot. Ezt megsüti, csinál hozzá tésztát.

Jókedvűen bóklászott a tömegben, leste mások kosarait, aztán a zöldséges részlegen narancsot válogatott. Felpakolva ért haza. A két csirkecombot megsózta, a kis lábasba rakta, öntött alá egy kis olajat, és az egyszer sem használt sütőbe rakta. A kis fazékban zacskós levest főzött. Jó illatok szálltak. Sürgött-forgott, a narancsokat a szép üvegtálban a konyhapultra helyezte. Milyen jó lenne, ha zene szólna, gondolta, és dudorászni kezdett. Karácsonyi dalokat énekelt csendesen, miközben megterített.

Jóízűen evett a pult mellett állva, finomnak találta a csirkecombokat, a szaftját kenyérrel törölte ki. A levest megeszi vacsorára, holnap lesz bolognai, aztán sajtos tészta.

Ebéd után sétálni indult. Az utcák kihaltak voltak, az emberek a szeretteikkel ünnepeltek. Kicsit elszomorodott. Neki senkije sincs. De egyszer majd biztosan lesz gyereke, párja... Vagy egy cicája legalább...

Haza ballagott. Amint belépett az étel- és narancsillatú apró lakásba, elszálltak a borús gondolatok.

Besötétedett, de nem kapcsolta fel a villanyt, csak a gyertyát gyújtotta meg, aztán kibontotta a csomagot. Egy plüss elefánt volt benne és egy romantikus regény. Meghatódott, magához ölelte a játékot, beleolvasott a könyvbe, tetszett a történet. Be fogja osztani, hogy kitartson az ünnepek alatt. Megvacsorázott, evett egy narancsot. Felkészült az éjszakára, az ágyára kuporodott, magára terítette a puha plédjét, kezébe fogta a teáscsészét, nézte a kis karácsonyfát, a csillogó díszeket, minden olyan volt, amilyennek elképzelte. Vagy majdnem.

Boldogan tervezgetett. A linóleumra nézett. Itt majd lesz egy szép nagy szőnyeg, meg egy asztalka. De előbb vesz egy széket, hogy a konyhapultnál tudjon rendesen enni. Kell egy olvasólámpa is. Meg a hűtő! És mosógép! A mennyezeten lógó csupasz villanykörtére nézett. Csillárt fog vásárolni! Olyat, amin kristályok csillognak. Meg egy szekrénykét, és fölé egy tükröt. Vagy egy fésülködőasztalt. Más már nem is fér be ebbe a pici lakásba.

Kinézett az ablakon a sötét kertre, és szinte abban a pillanatban fények gyúltak. Valaki az udvaron álló tujára színes égőket szerelt, a fények megvilágították az otthonát. Valahonnan karácsonyi dalok hallatszottak. Bevackolódott a takarója alá, mintha egy meleg buborék ölelte volna körül, nyugodt volt és elégedett, szeme lecsukódott. Holnap nem kell korán kelni, gondolta.

Karácsony van.