Judit

Judit szülei kereskedők voltak egy alföldi községben, egyszerű életet éltek, de a gyerekeiknek igyekeztek mindent megadni. Juditnak egy testvére volt, egy bátyja, aki néhány évvel idősebb volt nála, jó eszű, tehetséges fiú, akinek a tanulás nem okozott nehézséget, jól boldogult, szabadidejében zenét tanult, kedvvel és könnyedén végezte a ház körüli fizikai munkát is. Agráregyetemet végzett, aztán hazaköltözött és a szülők által vásárolt kis gazdaságban dolgozott, mellette barátaival lakodalmakban és egyéb rendezvényeken zenéltek. Elvette fiatalkori szerelmét, családot alapított. Elégedett és népszerű ember volt a lakóhelyén.

Juditot, mint törékeny kislányt, szülei a széltől is óvták, elkényeztették, dolgoznia nem kellett. Az iskolában sem teljesített olyan jól, mint azt várták, de szülei mindig találtak számára mentséget. Judit szép, dekoratív lánnyá fejlődött, derékig érő fényes, fekete haja, porcelán bőre és csodás alakja mindenkinek Hófehérkét juttatta eszébe. A férfiak már kiskamasz korában bolondultak érte, de Judit senkivel sem állt szóba. Tanulni nem nagyon szeretett, ezért a továbbtanulás nagy fejtörést okozott a szüleinek, végül közgazdasági szakközépiskolába íratták, de már az első félévben bajok támadtak, mivel folyamatosan elbliccelte a tanulást, az iskolából félévkor eltanácsolták, így a következő félévet otthon töltötte. Későn kelt, az édesanyja által kiszabott feladatokat csak tessék-lássék végezte el, a felét "elfelejtette", inkább szerelmes regényeket olvasott és romantikus filmeket nézett. Egyre inkább egy álomvilágba ringatta magát, családja már aggodalommal figyelte. A következő évben, leginkább szülői nyomásra, újra próbálkozott a továbbtanulással, varrónőnek jelentkezett, fel is vették, és a tananyaggal is meg tudott birkózni, sikerült levizsgáznia.

Judit utálta a községet, ahol élt, ezért addig gyakorolt nyomást a szüleire, amíg azok végül finanszírozták, így tizenhét évesen Judit a nagyvárosba költözött és egy varrodában helyezkedett el. Albérletben lakott, ahol a lakást két másik lánnyal osztotta meg, elég nehezen alkalmazkodott a helyzethez. A munkahelyén a normát soha nem teljesítette, főnökei folyamatosan noszogatták, sürgették, igazából csak a szépsége miatt nem küldték el, és ezt ő is tudta. Már az első hónap után utálta az egész életét, a zsúfolt albérletet, a munkát, és irigykedve nézte az irodában dolgozó lányokat, akik szép ruhákban, festett körmökkel és sminkben dolgozhattak. Ősszel jelentkezett a város legnevesebb gimnáziumának esti tagozatára és éjjel-nappal tanult, életében először nagy kitartással. Huszonegy éves korára leérettségizett, és azonnal új munkahely után nézett. Az iskola neve eleve jól csengett, Judit elegáns volt és gyönyörű, így hamar talált munkahelyet, a követelményeket azonban itt is nehezére esett teljesíteni, nem szerette ezt a munkát sem.

A következő feladat a megfelelő férj kiválasztása volt, mivel Judit a házasságban látta a felemelkedés lehetőségét. Nagy körültekintéssel fogott hozzá, szép, márkás ruhákat vásárolt, megtanult sminkelni, hajat ápolni. Munkahelyén kiválasztott egy diplomás, nem túl jóképű fiút és megengedte neki, hogy szórakozni vigye. Színházba, hangversenyre vitette magát és a város legdrágább szórakozóhelyein jelentek meg. A férfi segítségével újabb ismeretségeket kötött, majd dobta őt, és az újabb fiúja már jobb megjelenésű, magasabban kvalifikált volt. Így araszolgatott felfelé a társadalmi elit világában, vigyázva arra, hogy ne túl gyakran váltogassa a partnerét, mivel meg kívánta óvni a jó hírét.

Huszonöt éves korára találta meg a megfelelő férfit, aki ugyan eljegyzett vőlegény volt, de Judit szerint, amíg nem házas valaki, addig nem bűn elcsábítani. A férfi egy vállalat gazdasági részlegének vezetője volt, de már utolsó évét végezte a jogi karon is, tehát várhatóan nagy karrier várt rá, volt saját lakása, autója, pénze. Azon kívül Judit azt sem hagyta figyelmen kívül, hogy a férfi édesapja egy nagyvállalat vezetőségi tagjaként, anyja szemészorvosként évtizedek óta magas jövedelemmel rendelkezett, a családnak nyaralója volt a Balatonon és a Dunakanyarban.

Juditnak nem került nagy erőfeszítésébe, hogy a férfit az ujja köré csavarja. Bájosan mosolygott, jól játszotta a félénk, de feltörekvő falusi kislány szerepét. A férfi úgy érezte, megütötte a főnyereményt. Fél év múlva megtörtént a lánykérés és az év vége felé megtartották a pompás esküvőt is, Judit beköltözött a férfi lakásába. Az első év a szórakozásé és az utazásé volt. Judit megszerezte a jogosítványt, igaz csak a negyedik nekirugaszkodásra sikerült, de hát úgyse kérdezi azt senki. A második év a lakáscseréről szólt, Judit ábrándosan sóhajtozott, hogy menyire szeretné a férjét egy gyerekkel megajándékozni, de a kis 50 m2-es lakásban nem tudnák a gyereket rendesen elhelyezni. A férfi kicsit húzódozott a lakáscserétől, hiszen nem volt még elég pénzük, de aztán beadta a derekát, és ráállt, hogy új lakásba költözzenek. Judit vette kezébe a lakáskeresés gondját, egy belvárosi, nagy polgári lakást választott ki hatalmas terasszal, szép kilátással. A férfi először meghökkent, hiszen azt gondolta, hogy csak egy félszobával nagyobb lakásra van szükségük, de Judit szeme könnyben úszott, azt hajtogatta, hogy ő csak jót akart, és soha nem lesz még egyszer ilyen szerencséjük, hogy egy ilyen lakást találjanak. Ezzel a férfi is egyetértett, csak az anyagiak hiánya aggasztotta. Némi fejtörés után úgy érezte, hogy egy kis spórolással, átmenetileg szerényebb életvitellel kompenzálhatók lesznek a megnövekedett költségek. Felesége csillogó szemekkel igérte meg, hogy minden fillérnek meg fogja nézni a helyét, és párját azon az éjszakán páratlan élményben részesítette. A férfi napokig az átszerelmeskedett éjszaka hatása alatt állt, talán ezért nem tünt fel neki, hogy Judit gyakorlatilag szétveri a lakást és újraépíti azt. Szólni nem akart miatta, hiszen a felesége csak úgy szikrázott az örömtől, éjjelenként forrón szerette, és szavakkal is kifejezte, hogy milyen csodálatosnak tartja őt. A lakás felújításához újabb kölcsönt kellett felvenni, a férj számításokat végzett, hogy tudnának ebből minél jobban kijönni, és úgy érezte, jobban fizető állás után kell néznie. Az új munkahelyen főleg a jogi végzettségét kamatoztatta és kettőjük fizetése végül is elég volt a megélhetéshez és a hitelek fizetéséhez. A beköltözés után néhány hónappal Judit teherbe esett, holott úgy beszélték meg, hogy várnak, míg legalább az egyik hitelt vissza nem fizetik. De Judit remegő hangja megtette a hatását, a férj boldogan ölelgette, és a szülők is a zsebükbe nyúltak, így mire a kisfiú megszületett, szépen berendezett gyerekszoba, márkás babakocsi, gyerekruhák és játékok várták.

Judit GYED-re ment, de a gyerek ellátása mellett nehezen tudott időt szakítani a háztartásra, így kisírta, hogy a férje háztartási alkalmazottat kerítsen, aki elvégezte helyette a mosást, vasalást, takarítást. A kiesett jövedelem és a megnövekedett költségek miatt a férj úgy döntött, hogy gazdasági szakemberként másodállást vállal, ezzel a családi költségvetés megint egyensúlyba jött.

Ahogy a gyerek nőtt, a kiadások megint növekedni kezdtek, de Juditnak nem volt kedve vissza menni dolgozni, a gyerekre hivatkozott. Ha a férje takarékosságra intette, Judit sértetten hallgatott és a férjét a szex megvonásával büntette. A férfi, hogy a veszekedéseket elkerülje, újabb munkát keresett, kisebb magánvállalkozásoknál látott el jogászi teendőket. Szabadideje gyakorlatilag nem volt, hajnalban ment és este ért haza. Judit nem hiányolta különösebben a férjét, napjai jól teltek. Reggel későn kelt, délelőtt a gyereket sétáltatta a közeli parkokban és játszótereken, mire hazaért, a házimunka el volt végezve, amíg a gyerek aludt, elkészítette az ebédet, ami egyúttal a vacsora is volt, délután a gyerek rajzfilmeket nézett, Judit magazinokat olvasott, manikűrözött, szóval magával foglalkozott. Amikor a kisfiú kétéves lett, félnapos bölcsődébe íratta, így a délelőttjei szabadok lettek. Ilyenkor beült egy cukrászdába, vagy vásárolgatott, mert nem akart hazamenni, hogy ne zavarja a háztartási alkalmazottat a munkájában. Férje persze nehezményezte ezt, ami újabb feszültségeket generált, de Judit nem volt hajlandó változtatni a hozzáállásán, sőt a férfit vádolta, aki szerinte elhanyagolja őt, alig jár haza, örüljön, hogy elfoglalja magát és nem nyafog. Az egyre sűrűsödő szóváltásokat napokig tartó mosolyszünetek követték.

A kisfiú három éves lett, Judit közölte a férjével, hogy nem akar visszamenni a munkahelyére, mert akkor semmire sem lenne ideje, valami más munkát keres. A férje nem értette, hogy miért kellene a jó munkahelyet eldobni, de Judit hamar talált egy részmunkaidős állást egy butikban, ahol csak napi 4 órát kellett dolgoznia. A férj már nem akart vitatkozni, örült, hogy van elfoglaltsága, és mégis csak lesz valami jövedelme. Néhány hónap elteltével azonban azzal kellett szembesülnie, hogy ez a jövedelem teljes egészében elmegy ruhákra, étteremben fogyasztott ebédekre és a kocsi fenntartására, amivel Judit munkába járt. Amikor ezt szóvá tette, Judit megint jelenetet rendezett, nem értette, miért éppen neki kellene a tömegközlekedést használni, járjon a férfi villamossal, ha akar. A férj emlékeztette, hogy a gyereket ő viszi és hozza, azon kívül több munkahely között kell navigálnia. Újabb veszekedés támadt, majd újabb jeges hallgatás, és aztán ez a helyzet valahogy állandósult. Hallgattak reggel, hallgattak este, hallgattak hét végén, vagy felszínes beszélgetést folytattak. A férfi egyre később járt haza, már nem foglalkozott azzal, hogy Judit mit csinál, vagy mennyit költ, szó nélkül fizette ki a számlákat. Judit úgy érezte, hogy győzött, a férje behódolt, pedig csak boldogtalan volt és utálta ezt az életet.

Aztán a férfi egy péntek este azzal jött haza, hogy a hét végére a kisfiút a szüleinél hagyta, mert nekik beszélniük kell. A beszélgetés megdöbbentette a nőt. A férfi ugyanis ultimátumot adott. Vagy változtat a hozzáállásán és a magatartásán, vagy elválnak. Judit azt mondta, ne vicceljen, de a férfi kemény feltételeket szabott: közölte, hogy az ő jövedelme mostantól egy másik számlára megy, amihez Juditnak nem ad hozzáférést. A saját kiadásait magának kell fedeznie, ebbe beletartozik a kocsi fenntartása, a fodrász, kozmetikus, ruházkodás, stb. Kap pénzt a háztartási kiadásokra, de abból semmit nem költhet magára, és ne is álmodjon arról, hogy hónap közepén újabb összeget kérhet, mert nem lesz miből, ugyanis feladta a mellékfoglalkozásait, nem fog tovább robotolni a semmiért. A hitelek már ki vannak fizetve, ebből a pénzből jól meg lehet élni, ha okosan osztják be. Judit kikérte magának, közölte, hogy esze ágában sincs feladni az eddigi életvitelét, nem azért ment férjhez, hogy megszakadjon a munkában, ő teljesítette a kötelességét, szült a férjének egy fiút. Hülyének nevezte a férfit, amiért az feladta a jövedelmező munkáit. Miután nem tudtak megegyezni, a férfi összepakolta a holmiját és elköltözött.

Judit egyedül maradt a nagy lakásban a gyerekkel. Az első napokban egész jól érezte magát, aztán egyszer csak arra ért haza, hogy a lakásban minden úgy van, ahogy reggel otthagyta. Az ágy rendetlen, a fürdőszobában tornyosult a szennyes, a konyhában ott vannak az előző esti és a reggeli mosatlan edények. Dühösen hívta a háztartási alkalmazottat, aki kajánul közölte vele, hogy már nem dolgozik nála, férje felmondott neki. Judit elhűlve hallgatta, aztán kénytelen volt nekifogni a háztartási munkáknak. Egy hét múlva elfogyott a pénze, az anyjától kért kölcsön, aki furcsán nézett rá, de végül is adott, és nem kérdezett semmit. Mire ez a pénz is elfogyott, a számlájára megérkezett egy nagyobb összeg. A férje telefonon közölte, hogy ez a gyerektartás és a lakás rezsijének a fele, mivel azt ezután is fizetni fogja, elvégre az övé is. Judit sértődötten csapta le a telefont. A pénz megint hamarabb fogyott el, mint ahogy a fizetést kapta, így Judit bevitt a butikba egy-két ruhát és bizsut, amit eladott. Vagy három hónap küszködés után megjelent a férje, és megismételte az ajánlatát, de Judit nem volt hajlandó ésszerű kompromisszumra. A férfi letörten ment el, de nem engedett a követeléseiből. A következő hónapokban nem jelentkezett, csak a gyerekkel tartotta a kapcsolatot, délutánonként érte ment az óvodába, onnan játszótérre, játszóházba mentek, majd a kapuig kisérte, és figyelte, amint belép a lakásajtón. Juditot kerülte.

Újabb fél év telt el, amikor a férfi ügyvédje megküldte Juditnak a válási papírokat. Judit is ügyvédet fogadott, akit szintén sikerült elbűvölnie, az minden szavát elhitte, teljes lendülettel próbálta védeni a gyönyörű asszonyt. Judit megpróbálta a férjét rossz színben feltüntetni, de a tények ellene szóltak, és az ügyvédje a végén azt a tanácsot adta Juditnak, hogy próbáljon kiegyezni a férjével, mert a végén üres kézzel fog kilépni a házasságból és még a gyereket is a volt férjének itélik. Judit haragudott az ügyvédre, a szüleihez fordult, akik - bár nem nagyon hittek már neki - vállalták, hogy segítenek, hogy a férjétől megvásárolhassa a lakás felét, azonban kiderült, hogy az nem fog menni, mivel a lakásnak csak egy jelentéktelen hányada a Judité, hiszen a lakást a férj előző lakásának az árából, valamint a férj keresetéből vették, a házasság alatt Juditnak szinte alig volt jövedelme, de a bíró is férfi volt, és őt is meghatotta a gyönyörű, szomorú asszony, akit olyan "szívtelenül elhagyott a férje", így a lakás harmadát neki itélte. A férj keserűen nevetett, de aztán egyezséget ajánlott: írassák a lakást teljes egészében a gyerek nevére, annak a szülőnek a használati jogával, aki a gyereket neveli, akkor lemond a tulajdonjogról. Judit sietett elfogadni az ajánlatot, így gyakorlatilag ingyen jutott a gyönyörű, nagy lakáshoz, mivel a gyerek felügyeleti jogát ő kapta. Azt hitte győzelmet aratott, de egyedül maradt a hatalmas lakás költségeinek fizetésével. Néhány hónap küszködés és újabb ruhák, ékszerek eladása, valamint a szülőktől kikönyörgött újabb kölcsönök után már nem volt hova fordulnia, mivel bátyja keményen lépett fel, közölte Judittal, hogy a szülei spórolt pénze gyakorlatilag elfogyott, hagyja őket békén, oldja meg a gondjait egyedül.

Judit végre kénytelen volt szembe nézni a valósággal, és egy évvel a válás után "véletlen találkozást" szervezett meg a volt férjével. Meghívta ebédre, elvégre a gyerek miatt jó lenne egy normális kapcsolat kiépítése - mondta, de a férfi elzárkózott, találkozik a gyerekével minden nap, azt az időt inkább kettesben szeretné vele tölteni, amúgy meg éppen most költözött össze az új barátnőjével. Judit sértődötten visszakozott. Azonban a pénzügyi helyzete egyre tarthatatlanabbá vált, képtelen volt a számlákat fizetni és a megszokott életszínvonalat is fenntartani. Egyre-másra adogatta el az értékeket. A gyerek is nőtt, az iskoláztatása, öltöztetése egyre nehezebb feladatnak bizonyult, és eljött az idő, amikor a butik tulajdonosa megtiltotta Juditnak a hitelre történő vásárlást, és visszatartotta Judit teljes fizetését. Judit helyzete egyre kétségbe ejtőbb lett, ezért a lakás egyik szobájába albérlőt fogadott, ez pillanatnyi lélegzethez juttatta, persze nem jelenthetett végleges megoldást. Néhány hónap után a gyerekszobát is feláldozta, fiát a saját szobájába költöztette és oda is albérlők költöztek. A gyerek nehezen viselte az anyjával közös szobát, az idegen emberek jelenlétét, és elpanaszolta az apjának. A férfi méregbe gurult a fejleményektől, felhívta Juditot, és követelte, hogy azonnal távolítsa el az albérlőket, keressen normális munkát, ellenkező esetben pert indít a gyerekelhelyezés megváltoztatására. Judit nem változtatott, mert nem hitte el, hogy a helyzet idáig fajulhat, ezért nem vette komolyan a férfi figyelmeztetését, amíg meg nem kapta a bírósági idézést. A tárgyalásra úgy készült, hogy megpróbálja a helyzetet a maga javára fordítani és a férjét visszaszerezve újra anyagi biztonságba kerülni. Újra a szépségével és elesettségével akart győzelmet aratni, de a bíró ezúttal nő volt, és lepergett róla Judit praktikája, aki remegő hangon adta elő, hogy a gyerek érdekében hajlandó lenne "visszaállítani az életközösséget" a volt férjével, elvégre ők mindig szerették egymást és a "félreértéseket" biztosan tisztázni lehetne... A bírónő a volt férjhez fordult, aki egyértelműen kijelentette, hogy nem akar Judittal élni. A bírónő a papírokat lapozgatva azt mondta, hogy ezt meg tudja érteni, "már csak az újszülöttre való tekintettel" is. Ilyen megalázó módon szerzett tudomást Judit arról, hogy a férfinak már új családja van. Végül a bíróság Judit rémületére a gyereket az apjánál helyezte el, mert mint az indokolásban elhangzott, az anyjánál nincs biztosítva sem a testi, sem a szellemi fejlődése, és ezzel a döntéssel az is biztosítva lesz, hogy a testvérek egy családban nőjenek fel. Juditnak el kell hagynia a lakást és tartásdíjat kell fizetnie.

Judit kis híján összeomlott, mindenkire haragudott, a gyereket is okolta, amiért az panaszkodott az apjának, de nem volt mit tenni, így aztán eladta az autóját, a lakásból néhány értékesebb festményt és bútordarabot magához véve egy bérelt garzonba költözött, amit egy évre előre kifizetett. Ennyi időt adott magának arra, hogy az életét rendbe tegye. Fényképes önéletrajzot készített, amivel felkereste a legmenőbb üzleteket, butikokat és cégeket. Tudta, ha eljut a személyes interjúig, nyert ügye van. Így is lett. Több üzlet is visszajelzett, hogy alkalmazná, és Judit egy márkás férfiruhákat árusító üzlet mellett döntött. Azonnal munkába állt, és nagy odaadással, de visszafogottan szolgálta ki a férfiakat. Rövid idő alatt a pasik kedvence lett, visszatérő vevői voltak. Judit nyitott szemmel járt, így már a második hónapban kiszúrt magának egy idősebb, de elég jó megjelenésű urat, aki megrögzött agglegény volt, és ez egyik kórház vezető sebésze. A férfinak először két inget adott el, de visszahívta a hozzá illő nyakkendőért, mert, mint mondta, most nincs az egyéniségéhez illő darab, de azonnal megrendeli. A férfi vissza is jött, Judit látható örömmel szolgálta ki, a nyakkendőt saját kezűleg kötötte meg, a doktor el volt bűvölve. Néhány nap múlva Judit "véletlenül" találkozott a férfival a kórházban. Kedvesen üdvözölte, ami láthatóan hízelgett a férfinak. Aztán a színházban futottak össze szintén "véletlenül", ahol a doktor a szünetben meghívta őt egy italra. A második felvonásra be sem mentek, a büfénél álldogálva beszélgettek, Judit nagy érdeklődéssel hallgatta a férfi beszámolóját a kórházi munkáról. A következő héten a férfi egy öltönyt szeretett volna vásárolni egy orvos bálra, és természetesen Judithoz fordult ezügyben, aki lelkesen hordta neki a márkás ruhadarabokat, igazgatta a gallért, simította a nyakkendőt, övet ajánlott, mert mint mondta, ki kell emelni a férfi kitűnő alakját, megsúgta, hogy egy másik butikban látott az öltönyhöz illőt, és a férfi kérésére természetesen elkisérte munka után, és segített a választásban. A vásárlás után beültek egy kávézóba, és a férfi meghívta a nőt, hogy legyen a kisérője a bálon. Judit hosszan hallgatott, majd fájdalmas hangon közölte, hogy sajnos, nincs megfelelő ruhája, ő egy szegény elvált nő, akitől elvették az otthonát, a gyerekét, mivel nem volt pénze menő ügyvédre, mint a jómódú férjének. A doktor megrendülve hallgatta és felajánlotta, hogy vásárol neki ruhát. Judit nem akarta elfogadni, de azt mondta, vele megy, ha a férfi nem szégyelli őt egyszerű ruhájában, ezzel persze teljesen levette a lábáról.

A bál napján a doktor elment Juditért a bérelt lakásba. Döbbenten nézte a lepusztult garzont, a divatjamúlt berendezést és a lakásban mindenhol jól láthatóan elhelyezett gyerekjátékokat és fényképeket. A nő egyszerű, de nagyon csinos ruhába öltözött, a férfi dicsérte, büszkén mutatta be kollégáinak, barátainak. A vacsora után Judit szemérmesen megsúgta a férfinak, hogy évek óta nem táncolt. Természetesen a férfi azonnal felkérte, Judit a tánc alatt a férfihoz simult, a nyakát átölelte, fejét a vállára hajtotta.

Mielőtt a lakás előre kifizetett bérlete letelt, Judit a doktor gyönyörű kertvárosi házába költözött, egy év múlva hozzá ment feleségül, így végre megszerezte az annyira áhított anyagi biztonságot. A gyerekével a kapcsolata egyre lazult, bár a doktor egyáltalán nem tiltotta, sőt szorgalmazta a találkozásokat, de Judit sóhajtozva panaszkodott, hogy már nem találják az utat egymáshoz, mert a gyereket teljesen elidegenítették tőle.

Ezzel a laza kapcsolattal Judit teljes mértékben meg van elégedve, nem hiányzik neki sem a gyereke, sem a kiszipolyozott és magára hagyott szülei, sem a testvére. Minden gondolatával és tettével arra törekszik, hogy megtartsa magának a doktort, aki nem veti szemére a hibáit, nem követeli, hogy dolgozzon, csak annyit vár el tőle, hogy mindig a rendelkezésére álljon, és mindig gyönyörű legyen.

Judit boldogságát egyetlen dolog árnyékolja be: hogy már közeledik a negyvenhez, férje körül pedig egyre sokasodnak a szép, fiatal és okos nők, akik némelyikében mintha a saját fiatalkori énjét ismerné fel, és ez félelemmel tölti el.