Eszter

Eszter laza csaj volt, már az általános iskolában is hol megbotránkoztatott, hol megnevettetett mindenkit meghökkentő, de mindig kitűnő ötleteivel, egyedi és célravezető megoldásaival. Például, mikor úttörő nyakkendőben ment hittanra, mert az iskolában már kétszer szóltak, hogy ne felejtse otthon. Ő tehát még reggel felkötötte, aztán egész nap úgy mászkált, hittanra is így esett be, a plébános úr komoly fejmosásban részesítette anyukáját, aki mérgelődött, édesapja meg a hasát fogta nevettében. Eszter szeretett mindent megnézni, megtapasztalni, emiatt folyamatosan bajba került vagy megsérült, de őt ez sem tartotta vissza. Nyolc évesen felmászott Az iskolai kazánház kéményére, mert kíváncsi volt, meddig lehet onnan ellátni, fák hegyében hintázott, és valószínűleg ő volt az első lány az osztályban, aki megnézte egy fiú fütyijét.

Amikor középiskolába került, még elég soványka volt, összekarcolt térdével, itt-ott kék foltos karjával és sípcsontjával, rövidre vágott, kócos hajával sokszor fiúnak nézték. Állandóan farmerben és pólóban járt, bár néha kénytelen volt szoknyát húzni, olyankor cefetül érezte magát, úgy gondolta, mindenki a vékony lábát és a levert térdét bámulja. Az első gimnáziumi évben minden lány életébe beköszöntött a diákszerelem, csak Eszternek nem akadt fiúja. Őt mindenki havernak tekintette, fiúk, lányok egyaránt szívesen mentek vele koncertre, vagy csak lógni a belvárosba, mert Eszter mellett garantálva volt valami rendkívüli élmény, de szerelem csak nem akart kialakulni, barátnői folyton újabb fiúk felé próbálták terelgetni, ami egy idő után már kifejezetten zavarta. Jó eredménnyel zárta a tanévet és megkönnyebbült, hogy egy darabig nem kell foglalkozni a fiú-témával.

Nyaralni a Balatonra mentek a családdal, vállalati üdülőbe. Eszter már az első napon leégett, orra, válla vörösen fénylett, anyja beparancsolta az árnyékba, ott unatkozott, aztán megismerkedett két fiúval, akik kis úti-sakkal játszottak. Eszter fagyiban fogadott velük, és vagy tízszer győzött. Másnap fájt a torka és lázas volt. Szülei dühöngtek, elrontja a nyaralást a felelőtlen viselkedésével, hát miért nem tud normálisan gondolkodni? Eszter bűnbánóan ígérte meg, hogy ezután vigyázni fog, menjenek csak el a hajókirándulásra, ahogy tervezték, ő majd itthon marad, és kúrálja magát. Az ablakpárkányon üldögélve unatkozott, de nemsokára megjelentek a tegnapi fiúk, egyik bemászott Eszterhez, szépeket mondott, tetszett neki Eszter piros orra, égnek álló haja, átölelte és ügyetlen csókok estek. Eszter ezután minden idejét a fiúval töltötte, nappal a szülei tudtával a vízben beszélgettek a gumimatrac két oldalán könyökölve, miközben a fiú a víz alatt a lábával simogatta Eszter combját, este a lány dobogó szívvel lopakodott ki, hogy aztán a kert végében vagy a parton csókolózzanak. Eszter élvezte a fiú társaságát, szerette a csókjait, tetszeni akart, ezért a sétány bazárjában pántos mini ruhát vett, anyja nem tudott hova lenni a csodálkozástól. A fiú pár nap múlva elutazott, Eszter egy teljes napig búsult utána, aztán újabb ismeretséget kötött, és az új fiú még izgalmasabban csókolt és simogatott, Eszter csak úgy vibrált, szülei kissé aggódva figyelték, de örültek is, hogy végre lányként viselkedik. A két hét eltelt, a család hazautazott. Eszter az izgalmas élmények hatására hatalmas változáson ment keresztül, haját kicsit megnövesztette, divatosra vágatta, lányos ruhákat vásárolt.

Az évnyitóra magabiztosan érkezett, mindenki meghökkent, ez már egy másik Eszter volt, a fiúk azonnal észrevették a kisugárzását, látták szemeiben az érdeklődést, rövid idő alatt körülötte tipródtak. Így lett Eszter az iskola vezéralakja. Nem hajtott a fiúkra, de már meglátta bennük a férfit, izgalmas volt a tudat, hogy ismeri a titkot, és készült, hogy még mélyebben megismerje. A suli-bulin jött el a pillanat, amikor egy fiú táncolni hívta, és úgy ölelte, hogy mindketten kimelegedtek, a tánc után a parkban sétáltak, csókolóztak. A téli-tavaszi hónapok az új szerelem bűvöletében teltek, Eszternek az érzések különös módon a tanulásban is szárnyakat adtak, úgy érezte ő a legszebb, legokosabb nő a földön. Amikor eljött a nyár, a fiúval a folyóra jártak úszni, és a belvárosban csavarogtak, este beültek egy moziba, de nem a filmre figyeltek. Már augusztusban jártak, amikor a fiú szüleinek lakásán Eszter elvesztette a szüzességét. A fiú elég ügyetlen volt, nagy fájdalmat okozott, és Eszter rémült is volt, mert nem védekeztek, de másnap már újra kívánta a fiút, bár volt annyi esze, hogy kikösse, védekezés nélkül többé nem történhet meg a dolog. A srác kicsit duzzogott, de aztán beszerzett néhány óvszert. Mikor kiderült, hogy Eszter nem esett teherbe, mindketten megkönnyebbültek. Eszter szerette a szexet, fiatal koruk ellenére kielégítő szexuális kapcsolatot folytattak, bár - érdekes módon - az óvszer használata nem a fiút, hanem inkább Esztert zavarta, ezért amikor betöltötte a 17. évét, fogamzásgátlót szerzett. Kapcsolatuk egészen az érettségiig tartott, aztán a fiút elvitték katonának, Eszter egyetemre ment, a kapcsolat néhány hónap alatt elsorvadt. Ebben az időben történt, hogy szülei elváltak. Apja elvette fiatal szeretőjét, német származású anyja visszaköltözött Lipcsébe, így Eszter szinte teljesen egyedül maradt. Kollégiumba költözött és próbált élni alkalmi munkák segítségével, ahogy tudott.

Az egyetemi évek alatt Eszter nem járt senkivel, de egy-egy jóképű fiút időnként becsalt az ágyába. A diploma megszerzése után tudásának és temperamentumának köszönhetően jó állást sikerült találnia, a munkatársak között népszerű volt, mindenki kereste a társaságát, jó mondásai, kisebb balesetei mindig megnevettették a kollégákat. Eszter az ilyesmit jó humorral viselte, amit főnöke is értékelt, tetszett neki a talpraesett, vidám lány, hamarosan közvetlen munkatársnak választotta. Eszter igyekezett tőle minden, munkával összefüggő gyakorlati trükköt megtanulni és hamarosan titkos viszonyba is keveredtek. Nem volt ez kizárólag érdeken alapuló kapcsolat, Eszternek tetszett a jó karban lévő negyvenes férfi, aki nemcsak a munka, de a szex területén is tudott újat mutatni a lánynak, aki addig csak hasonló korú, fiatal és kevés tapasztalattal rendelkező fiúkkal találkozott. A viszony addig tartott, amíg Esztert egy fejvadász el nem csábította egy pesti céghez, ahol magasabb beosztásban, lényegesen több fizetésért, érdekesebb munkát kínáltak. Eszter minden szívfájdalom nélkül szakított szeretőjével, aki sajnálta ugyan, de különösebb megrázkódtatás nem érte, jöhetett a következő feltörekvő fiatal.

Az új munkahely anyagilag és egzisztenciálisan nagyon bejött, de nyoma sem volt az előző helyen megszokott barátias légkörnek. A dolgozók némán siettek a folyosókon, nem volt terefere a kávégép körül, mindenki csendben tette a dolgát. A főnök soha nem találkozott négyszemközt egyik beosztottjával sem, a titkárnő folyton ott ült és jegyzeteket készített minden beszélgetésről. Eszter dolgozott szorgalmasan, várva az alkalmat, hogy előbbre léphessen, magánélete szinte nem is volt. Már több mint egy év telt el munkával és tapasztalatszerzéssel, amikor egyik este, amikor azt hitte egyedül van az irodában, és kigombolt blúzban, nyitott szoknyaderékkal, lerúgott cipővel és összegumizott hajjal próbált megoldani egy kivételesen nehéz feladatot, benyitott a nagyfőnök, akit addig csak két-három alkalommal látott. Mindketten zavarba jöttek, Eszter kapkodva szedte rendbe magát, lépett bele a cipőjébe, aztán elnevette magát, a férfi is mosolygott, szeme zavarba ejtőn tapadt a lányra. Látta a világosságot az ajtó alatt, mondta, azt hitte valaki égve felejtette a villanyt. Nem szabadna ilyen sokáig dolgozni, menjen inkább haza. Eszter bólogatott, elszaladt az idő, védekezett. A férfi elment, Eszter kikapcsolta a számítógépet, összeszedte a holmiját és hazaindult. A villamosmegállóban állt, amikor lefékezett mellette a férfi és szó nélkül kinyitotta előtte az ajtót, Eszter beszállt. A férfi hazavitte, felment vele a lakásba. Már az előszobában egymásnak estek, aztán a férfi elment.

Eszter néhány napig minden ajtónyitásra felkapta a fejét, de nem találkoztak, aztán szombat reggel a férfi csöngetett Eszter ajtaján. Együtt töltöttek egy szenvedélyes napot és éjszakát, szinte egy szót sem szóltak, csak ölelték egymást. Aztán a férfi az ajtóban hosszú, gyengéd csókkal búcsúzott, elment és nem telefonált. Eszter utálta érte, közben vonzódott is hozzá, ami dühvel töltötte el. A hétfői megbeszélésen a férfi csak egy futó pillantást vetett rá, Eszternek elállt a lélegzete a haragtól, rá sem nézett többé a férfira, az értekezlet végén összekapkodta az iratokat és azonnal a szobájába sietett. Már javában dolgozott, amikor a többiek visszaértek. Nem értette sem a férfit, sem magát. Ahogy teltek a napok, Eszter belenyugodott, hogy ez ennyi volt, és azzal is szembenézett végre, hogy a cégnél uralkodó légkör nem neki való. Eddig is érezte ezt, a férfi durva viselkedése csak segített meghozni a döntést.

Felkeresett egy fejvadász céget, és elfogadta egy alakuló művészeti társaság kreatív igazgatói állását. Lelkesen tette a dolgát, szemei újra villogtak az életörömtől, újra kis balesetek estek meg vele, de ő csak nevetett, ötletei nagyszerűnek bizonyultak, munkatársai, beosztottjai imádták, kuncogva emlegették a kitört cipősarkat, a felfeslett szoknyát, a kiömlött kávét.

Amikor betöltötte a harmincadik évét, kezdte úgy érezni, hogy valami hiányzik az életéből. Bár szerette a munkáját, vágyott valakire, akit szerethet, és aki szereti őt. Elhessegette ezeket a gondolatokat, de újra és újra hatalmukba kerítették. A diákkori szerelem óta nem volt tartós kapcsolata, igazából nem is kereste a férfiak társaságát. Most megpróbált nyitni, de meg kellett állapítania, hogy a korabeli férfiak már nősek, és csak szeretőt akarnak, vagy fiatal lányok után kajtatnak.

Harminckét éves volt, amikor elhatározta, hogy családot alapít - férfi nélkül. Mesterséges megtermékenyítés útján szül el egy gyereket, vagy örökbe fogad, majd ahogy alakul, gondolta. Újra energikusnak érezte magát, azonnal lépéseket is tett, hogy divatos belvárosi garzonját nagyobbra cserélje, nem tartotta titokban terveit, környezete kíváncsian várta a fejleményeket.

Éppen egy bútorüzletben nézelődött, amikor meglátta volt főnökét. Kínosnak érezte volna, ha összefut vele, elfordult és megpróbált észrevétlenül elsurranni, de a férfi már észrevette, hozzá sietett. Eszter kényszeredetten fogadta a köszönését, néhány szót váltottak, a férfi meghívta egy kávéra, Eszter a fejét rázta, siet, mondta, dolga van, a férfi felajánlotta, hogy hazaviszi, Eszter szeme dühösen szikrázott, de udvariasan hárította el az ajánlatot, köszöni, kocsival van, indulni szeretett volna, nem akart tőle semmit, csak minél hamarabb megszabadulni ebből a helyzetből. Gyors búcsúzás után sarkon fordult, és elrohant. A kocsijában ülve nem értette, miért zaklatta fel annyira a találkozás, hiszen nem történt semmi. Senki nem ítélhetné el azért, ami köztük volt. Ő mégis szégyellte magát, hiszen a férfi annak idején olyan szenvtelenül szakította meg a kapcsolatukat, ami azóta is fájt. Napok teltek el, mire valamennyire megnyugodott, és folytatni tudta megszokott életét. Egy este csengettek, az ajtóban a férfi állt, mindenképpen beszélni akart vele. Eszter megpróbálta elküldeni, de a férfi határozottan befelé indult, ő meg nem akart dulakodni, hát becsukta utána az ajtót és nekitámaszkodva megállt, nem akarta, hogy a lakásban kedélyesen beszélgessenek, mondja el itt az előszobában, amit akar, aztán menjen el.

A férfi láthatóan kényelmetlenül érezte magát, de belátja, nem is számíthat másra, mondta, bocsánatot akar kérni. Akkor, hat éve, ő egy kihűlő házasságban élt, elbűvölte Eszter vitalitása, a belőle áradó életöröm, sajnálja, hogy megbántotta, azóta is sokszor töprengett rajta, mi történhetett a lánnyal, örül, hogy jól van. Eszter megenyhült, igyunk egy kávét, mondta békülékenyen, a férfi megkönnyebbülten követte. A beszélgetés nehezen indult, végül kiderült, hogy a férfi még mindig a feleségével él, miután Eszter kilépett az életéből, nem volt miért változtatni. Nem én léptem ki, Te ejtettél, de már mindegy, nincs harag, pontosított Eszter, a férfi megkönnyebbülten csókolt kezet. Megbékélve búcsúztak el. Másnap a férfi felhívta Esztert, megkérdezte, hogy aludt, Eszter örült a hívásnak, néhány szót váltottak, aztán a hívás másnap is megismétlődött, és néhány hét után szinte naponta beszéltek, mindig ugyanabban az időpontban, reggel, míg a hivatalban az első kávéjukat itták. Vagy két hónap telt el így, beszéltek Eszter lakáscseréjéről, a munkájukról, az autójavításról, a tévéhíradóról, de nem találkoztak.

Egyik reggel Eszter izgatottan újságolta, hogy megtalálta álmai lakását, a férfi szerette volna látni, megbeszélték, hogy ott találkoznak. A lakás nem volt igazán nagy, de két világos kis hálószobájával, tágas lakóterével és hatalmas teraszával, amelyről gyönyörű kilátás nyílt a városra, már üresen is otthonos benyomást keltett. A férfi sóvár tekintettel nézte az ide-oda cikázó nőt, aki lelkesen magyarázott. Nem tudta megállni, átölelte és megcsókolta. Aztán már nem volt megállás. Az érzések újra fellobbantak, sietősen szerették egymást, aztán zavartan, kapkodva öltöztek és szótlanul álltak a liftben. Napokig nem merték keresni egymást, aztán újra a férfi közeledett, e-mailben kért találkozót, de Eszter nem akarta látni, össze volt zavarodva. Két hét telt el, Eszter konstatálta, hogy teherbe esett, teljesen magába zuhant. Igaz, hogy gyereket akart, de nem így. Nem akart senkit akarata ellenére apává tenni, főleg nem ezt a férfit, de hogy a gyereket elvetesse, arra gondolni sem akart. Az idő sürgette, azonnal beszélnie kellett a férfival, akinek fogalma sem volt, hogy mi vár rá, de Eszter nem kertelt, rögtön a tárgyra tért. A férfi döbbenten hallgatott. Eszter kérte, gondolja át a dolgot. Ő nagyon szeretné ezt a gyereket, de nem akarja a férfit belekényszeríteni az apaságba. Döntse el ő, mi legyen, elvetesse vagy megtartsa? Ha megtarthatja, a férfinak nem kell részt vennie a nevelésében, nem kell, hogy a nevére vegye, nem kell gyerektartás, semmi se kell, de ha azt akarja, hogy a gyerek meg se szülessen, akkor egy héten belül meg kell lennie az abortusznak, mert ha kötődni kezd a magzathoz, képtelen lesz lemondani róla. A férfi sápadtan ült, majd másnapra igért választ, ami e-mailben érkezett. Kérte Esztert, hogy szülje meg a gyereket, aki ezt boldogan vette tudomásul, azonnal orvoshoz futott, ahol megkapta a terhes-kiskönyvet. Ettől a naptól Eszter anyukának érezte magát.

A férfi nem jelentkezett. Eszter megkezdte a gyerekkel közös otthonuk berendezését. Egyszerű, kényelmes bútorokat vásárolt, célszerű, jól felszerelt konyhát alakított ki, a teraszra dézsában virágok és kerti bútorok kerültek. Közben lelkesen dolgozott a munkahelyén is, kollégái, beosztottjai próbálták óvni, kényeztették, ami nagyon jól esett neki, néha el is pityeredett miatta, de ezt a hormonokra fogta. Már a negyedik hónap elején járt, amikor a férfi először felkereste. Esztert meglepte a férfi állapota. Arca gyűrött volt, hajában ősz szálak, le is fogyott. Rendezni kellett a dolgait, mondta. Eszter elhűlve hallgatta. Húsz éve házas, feleségének az első házasságából volt már egy gyereke, ő ezt nem bánta, de mindig szeretett volna egy saját gyereket is, azonban az csak nem fogant meg. Felesége mindig azt mondta, nem tehet róla, ő egészséges, hiszen már szült. A férfi egy idő után feladta, elfogadta, hogy magtalan. Ezt erősítette néhány futó kalandja is, egyikből sem született gyerek, az Eszterrel való kapcsolatból sem. Eddig. Most derült ki számára, hogy húsz évig orránál fogva vezették, felesége nem akart gyereket. Most a házasságát lezárta, szeretne részt venni a kisbaba életében. Eszter elhűlve hallgatta, de nem támasztott akadályt, egy gyerek felnőhet apa nélkül, de mégis teljesebb lehet az élete egy szerető apával. Így aztán a férfi szinte mindennapos vendég lett, segített, ahol tudott, szúnyoghálót szerelt fel, összeállította a gyerekágyat és a bölcsőt, gyümölcsöt és sajtot vásárolt a kismamának, elkisérte a vizsgálatokra, de kapcsolatuk megmaradt a laza barátságnál. A negyedik hónap végén az orvos közölte, hogy kisfiút várnak. A férfi büszkén vigyorgott, Eszter nevetett rajta. A következő hónapban az ultrahangot készítő orvos azt mondta, ez bizony határozottan kislány. Eszter vigyorgott, a férfi arca kissé megnyúlt, de hősiesen vette tudomásul, hogy lányos apa lesz. Ahogy a szülés közeledett, a férfi egyre több időt töltött Eszter lakásában, közösen készítettek vacsorát, segített a porszívózásban, este a tévé előtt a megdagadt lábát masszírozta.

A szülés előtti napokban a férfi Eszter nappalijában aludt, hogy kéznél legyen, ha menni kell, aztán mégis egyik délelőtt a munkahelyén érte a hívás, hogy Eszter úton van a kórház felé. Azonnal kocsiba vágta magát, és alig pár perccel később már Eszter kezét fogta a szülőszobán. A kislány késő este született meg, pici volt és lila, de mindketten boldogan nézegették, a férfi Eszter kezét csókolgatta, a bába nevetve szólt rá, hogy csókolja meg rendesen, attól könnyebben megindul a tej. A férfi óvatos gyengédséggel csókolta meg Eszter száját, akit meghatott a férfi öröme.

Néhány nap múlva hazavitték a kislányt, és megkezdődtek a hétköznapok. A férfi napközben dolgozott, este rohant Eszterhez, aki kimerülten vonszolta magát, a gyerek éjjel sírt, nappal aludt, vagy nagy szemeivel nézelődött, aztán újra sírt, csak anyja karjában nyugodott meg. Két hét sem telt el, Eszter sírva fogadta a férfit, aki ezért úgy döntött, átköltözik hozzá, hogy minél többet segíthessen. A nappali kanapéja azonban kényelmetlen volt, hát beköltözött a hálószobába. Éjjel, amikor a gyerek felsírt, felvette és sétált vele, míg megnyugodott. Aztán újra bebújt Eszter mellé az ágyba, hogy egy félóra múlva újra a gyerek sírására ébredjenek. Ekkor Eszter kelt fel, és férfi aludt egy kicsit. Hajnal felé már mindketten szédelegtek a kialvatlanságtól. Így ment ez napokig, amikor egy hajnalon a fáradtságtól vacogó férfi a gyerekkel együtt visszabújt az ágyba, ahol csodák csodájára a gyerek azonnal megnyugodott és mély álomba merült. A szülők meghatottan nézték a gyönyörű babát, kezük észrevétlenül talált egymásra, így aludtak el. Kipihenten ébredtek a gyerek nyöszörgésére, anyja tisztába tette, aztán visszafeküdt az ágyba és ott szoptatta meg. Ezután már az első sírás után maguk közé vették a kislányt, és reggelig aludtak. Életük kezdett kialakulni. A gyerek szépen fejlődött, boldogan gőgicsélt, anyját, apját széles mosollyal üdvözölte, már egész éjjel aludt a kiságyában, de a férfi végleg Eszter ágyában felejtette magát.

A kislány 3 hónapos volt, amikor Eszter betöltötte a harmincnegyedik évét. A férfi egy szál virággal és finom tortával köszöntötte. Este, amikor - mint az öreg házasok, illedelmes pizsamában - az ágyban jó éjszakát kívántak egymásnak, a férfi egy gyűrűt csúsztatott Eszter kezébe, és azt kérdezte, hozzám jön-e a gyerekem anyja feleségül? A hajnal a pizsamákat az ágy mellett találta, Eszter a férfihoz bújva ébredt, aki azt súgta neki, egész életében erről a reggelről álmodott.