Erzsike

Erzsike története

Erzsike élete nem indult jól. Mire eszmélni kezdett, apja már nem volt sehol, igaz a testvéreié se, mert ahányan voltak, annyi apától származtak. Anyja jókedélyű, nevető asszony volt, aki nem sokat foglalkozott a gyerekei gondjaival. Egy gyárban dolgozott három műszakban a szalag mellett, munka után előszeretettel kereste fel a környék italboltjait. Kell neki a kikapcsolódás, hiszen ő keresi a pénzt, megdolgozik érte mondta, mikor szomszédok, ismerősök azzal támadták, hogy elhanyagolja a gyereknevelést. Mindig van mit enni, és a ruha se szakadt még le egyikről se, próbálta igazolni magát, mert szíve mélyén érezte azért, hogy ez így nem helyes. De hát olyan nagy volt a csábítás... A presszóban a férfiak kedvence volt, incselkedtek vele, kicsit körbetapogatták, ő meg jókorákat húzott a kezükre, nem vette komolyan, jól esett az izgalom és a fröccsök okozta bódulat, még az is, amikor az épület mögötti parkban egy-egy férfi időnként magáévá tette. Ilyenkor el is hitte, hogy ő a világ közepe, de az érzés elmúlt, amikor késő este hazafelé kocogott, cekkerében a kenyérrel, tejjel és májkrémmel vagy margarinnal.

Erzsike 6 hónapos korától bölcsődében majd óvodában nevelkedett, idősebb, alig 12 éves nővérére bízva, hogy hazavigye és vigyázzon rá úgy-ahogy, és aki rendszeresen megverte, elejében mindig valami okkal, de ahogy telt az idő, már nem keresett indokot, ütötte-verte, mert miatta nem mehetett a többiekkel fiúzni és bulizni. Hát ez lett a szórakozása. A fiúk nem bántották, azok nem törődtek semmivel, csak az este vetette haza őket. Négy éves lehetett, amikor a tűzhelyről magára rántott egy fazék a forró vizet, mindkét karja és lábfeje csúnyán megégett, hetekig kórházban volt. A nővérek lelkiismeretesen ápolták, de családja alig látogatta. Amikor végre hazavitték, idegenkedve nézte a kopár, lepusztult lakást, a többi gyerek undorodva nézte égési sérüléseit, fúj, milyen ronda, mondogatták.

Erzsike ennek következtében szótlan, félénk, szorongó gyerekké vált, még 6 éves korában is bepisilt éjszakánként, amiért aztán mindenki megverte.

Mikor már iskolába került, kicsit javult a helyzet, a napköziből egyedül ment haza, otthon igyekezett láthatatlanná válni, így elkerülhette a veréseket. Az elhanyagoltság meglátszott rajta, alacsony volt, sovány, csak ült a helyén, és amikor felszólították, sarkán hintázva hallgatott. A fiatal tanítónő elejében ingerülten ültette le, és írta be a fekete pontokat és a rossz jegyeket, de aztán a családlátogatás során megvilágosodtak előtte a körülmények. Behívatta Erzsike anyját, aki mosolyogva, csinosan, illatosan jelent meg, magabiztosan jelentette ki, hogy otthon minden rendben van, hazudik, aki mást állít. A tanítónő észrevételeit mintha nem is hallotta volna, nem kell finomkodni, mondta bizalmaskodva, ha a gyerek nem viselkedik jól, nyugodtan lekeverhet neki egy-két pofont, nem tört attól csontja senkinek még.

A tanítónő ettől kezdve jobban figyelt Erzsikére, és hamarosan észrevette, hogy érzelmileg sivár, nehezen megközelíthető, a tanulás iránt érdektelen, ugyanakkor mindentől és mindenkitől retteg. Kezeit folyamatosan a ruha ujjába húzza, így próbálja leplezni sérüléseit. Erőfeszítéseket tett a helyzet megváltoztatására, de tanártársai csak legyintettek, reménytelen a család, a nagyok is bukdácsolnak, kerülik az iskolát, nem lehet velük mit kezdeni. Ő azonban nem hagyta annyiban a dolgot, egy alkalommal, amikor Erzsike megint csak unottan nézett maga elé, ráparancsolt, hogy maradjon bent tanítás után az osztályban. Erzsike ezt is rezzenéstelenül vette tudomásul, türelmesen várta a tanítás végén a teremben. A tanítónő leült vele és kedvesen kérdezgette, hány testvére van, szereti-e őket, anyukája mit szokott főzni, de ő szinte hangtalanul válaszolgatta: nem tudom... A fiatal nő megsajnálta a szorongó gyereket, megsimogatta a haját, mire Erzsike mozdulatlanná dermedt a rémülettől, azt hitte meg akarja ütni. A tanítónő kitartó szorgalommal próbálta az érdeklődését felkelteni a tanulás iránt, és egyik délután az ő különfoglalkozásuk során Erzsike egyszer csak felélénkült az olvasmány hatására, nekünk is van egy nagy sárga macskánk, mondta felcsillanó szemmel, és aztán egyre gyakrabban fordult figyelme az órán is a tananyagra, néha izegve-mozogva szeretett volna jelentkezni, de még mindig visszatartotta a félelem, míg egyszer a megrebbenő kezét picit megemelte, és a felszólításra halkan, de jól válaszolt, a dicséretre félszegen mosolygott, a füzetébe ragasztott matricát gyönyörködve nézegette. Hamar ledolgozta a kezdeti lemaradást, év végére jó eredményt ért el, és ez kitartott egészen a negyedik osztály végéig. Felső tagozatban megint elveszettnek érezte magát, de nem romlottak le a jegyei, tanult, hogy a jó jegyek ürügyén felkereshesse régi tanítónőjét.

A családban eközben hatalmas változások történtek, a fiúk megnősültek, nővére, aki gyerekkorában állandó rettegésben tartotta, Pestre költözött, Erzsike egyedül maradt az anyjával, aki ezután sem törődött a lányával, szinte megkönnyebbült, hogy már lassan ez is kirepül.

Erzsike 13 éves volt, amikor anyja "nyári munkára" egy közeli tanyára vitte, ahol egy morózus embert kellett kiszolgálnia. Nem rég egyedül maradt, meghalt a felesége, magyarázta az anyja, nem ért a házimunkához, jó dolgod lesz, ehetsz-ihatsz, és még pénzt is keresel. Az ember gyanakodva méregette a kislányt, mit akarsz ezzel a vakarccsal, fordult az anyjához, a seprűt se birja el, szánakozott, de aztán mégis felfogadta. Erzsike szótlanul vette tudomásul, hogy anyja szép összeget zsebel be a szünidő végén. A gazda a hátsó szobában szállásolta el, vessen ágyat, rendezkedjen be, aztán lásson munkához. Erzsike tanácstalanul állt. Mi lesz a dolgom, kérdezte, hát főzés, mosás meg a ház körüli munkák, válaszolta a férfi ingerülten. Mit nem lehet tudni ezen? Mit főzzek, kérdezte, de a gazda ekkor már mérgesen legyintett, ez a Te dolgod, délre ebéd legyen, mondta és elcsörtetett a dolgára.

Hát jó, gondolta Erzsike, akkor az lesz, amit találok. A kamrában néhány befőtt árválkodott, egy kaskában krumplit, egy koszos tálban hagymát talált, egy rúdról kolbász lógott, hát paprikás krumplit főzött, hozzá uborkasalátát a kertben szedett uborkából. Délben a gazda gyanakodva kóstolta meg az ételt, aztán az arca felderült, hát főzni tudsz, te lány, dicsérte és Erzsike mindjárt jobban érezte magát. Délután kicsit berendezkedett a szobában, felhúzta az ágyneműt, virágot tett a vázába, aztán kis gondolkodás után a gazda szobájába is. Felseperte az udvart, meglocsolta a kertben a növényeket, vacsorára szalonnás tojást sütött, mellé befőttet bontott. Este az ember rosszallóan csóválta a fejét. Nem etetted meg a baromfit, zsörtölődött a gazda, víz sincs előttük. És hol a tehén? Erzsike csak bámult. Milyen tehén? Ott van kipányvázva a tanya mögött. Be kellett volna vezetni, de előtte az istállót kiganézni, aztán megetetni, megitatni. Erzsike sírva fakadt. Még tehenet se látott közelről sose. Az nincs a városban. Azt se tudja mit eszik, és mi az, hogy ganézni? Ő ezeket nem tudja, és kertjük se volt sose. A gazda bután nézett, aztán nagyot nevetett, na ez a rafinált anyád jól megvezetett engem, csóválta a fejét, most mit csináljak veled? Holnap hazaviszlek, döntötte el, de Erzsike maradni akart. Jól érezte magát ez alatt rövid idő alatt. Csend és nyugalom volt körülötte, ha kiállt az udvarra, messzire látott, az égen gyönyörű felhők bodorodtak, nem akart visszamenni a városba. Hát maradhatsz éppen, töprengett a gazda, de mit tudsz valójában. Erzsike felsorolt vagy három ételt, amit el tudott készíteni, tudott ágyazni és takarítani. Hát ez nem sok, mondta az ember, de a semminél több. Van itt egy szakácskönyv, abból kinézhetsz ezt-azt, van egy fagyasztószekrény is, abban vannak húsok, a többit meg majd megmutatom. Így kezdődött Erzsike tanyasi élete. A gazda lépésről-lépésre tanította, és Erzsikének tetszett ez az élet. Pár nap múlva egy ócska autóval a városszéli bevásárlóközpontba mentek, ahol fűszereket és tartós élelmiszert válogattak, Erzsike élvezte a bevásárlást, az anyjával ilyesmiben nem volt része. Az ember egy hűtőtáskába jégkrémet is pakolt, este a vacsorát ezzel zárták.

Hamar eltelt a két hónap, Erzsike bánatosan pakolászott, az ember is lógatta a fejét, megszokta már a kislány jelenlétét, de hát kezdődött az iskola, nem volt mit tenni. Anyja virgoncan érkezett, mohón vágta zsebre a bérét, Erzsike szomorúan nézte, neki semmi sem jut megint, gondolta, de a gazda búcsúzáskor egy kis pénzt nyomott a kezébe, ez a prémium a virágokért, amiket a vázába tettél, mondta, meg ne tudjam, hogy anyádnak adtad, emelte fel a hangját, és szemével az asszony felé vágott. De jóba lettetek, jegyezte meg hazafelé menet, de a pénzt nem merte elkérni. Ez volt Erzsike első keresete. Hetekig őrizgette, alig mert belőle költeni, végül egy nadrágot vett, a régit kinőtte.

Novemberben eljött a pályaválasztás ideje, Erzsike, anyja megdöbbenésére, és minden nyomás ellenére mezőgazdasági szakközépiskolába jelentkezett, és amikor anyja nem akarta aláírni a jelentkezési lapot, régi tanítónőjéhez fordult támogatásért.

A középiskolában Erzsike csupa falusi gyerek közé került, megint ő lett a kakukktojás, de konfliktustűrő természete átsegítette a kezdeti nehézségeken. Ahogy telt az idő, egyre jobban beilleszkedett és az év végére még barátságot is kötött egyik osztálytársával, aki meghívta az otthonába, a falusi búcsúba. Erzsike boldogan ment, még sose volt ilyenben része. A család kedvesen fogadta, ebédre előkerült a lány bátyja is, magas, karcsú fiatalember, kócos hajjal, meztelen felsőtesttel ült az asztalhoz, anyja hajánál fogva rángatta el, nevettek. Erzsike két perc alatt beleszeretett. Róla álmodozott, utána vágyakozott, de ránézni is alig mert.

Amikor eljött a nyár, Erzsike a nyári gyakorlat után felkereste a régi munkaadóját, mert egy kis pénzt szeretett volna keresni. Az ember látható örömmel fogadta, igaz, van már "házvezetője" kacsintott a lányra, de szivesen látja, megnézi mit tanult az iskolában. Erzsike újra a hátsó szobában rendezkedett be, és nappal a gazdaságban dolgozott. Hol a baromfitelepen, hol a földeken. Szivesen dolgozott a gazdával, jókat beszélgettek, mint régen, csak esténként volt kicsit magányos. Ült a ház előtt, nézte a csillagokat és a fiúra gondolt. A hónap végén a gazda korrekt fizetést adott, Erzsike boldog volt, ruhát, cipőt, divatos táskát akart vásárolni és hajat vágatni, ám anyja elvette a pénzét, kell a beiskolázásra, majd vesznek ruhát az októberi fizetéséből, abban mehet a barátnőjével a falusi szüreti bálba, mondta lenézően. Erzsike szó nélkül adta oda a nehezen megkeresett forintjait, vidáman ment iskolába, barátnőjével megbeszélték a nyári eseményeket, és a lány elmondta, tesója most szakított a barátnőjével, alig lehet hozzá szólni, csap-vág. Erzsike szive majd kiugrott a hírre. Ahogy közeledett a bál napja, egyre többször kérdezgette anyját, mi lesz a ruhával, cipővel, de az csak halogatta, a végén dühösen kijelentette, hogy nem lesz semmiféle vásárlás, éppen ideje volt, hogy ő is keressen egy kis pénzt a háztartásba. Erzsike, életében először, kiabált az anyjával, a pénzét követelte, de a nő dühösen pofon vágta, amíg az én kenyeremet eszed, addig a pénzről én döntök, visította. Erzsikéből kirobbant az évek alatt elfojtott indulat, hát nem eszem többet, mondta és magára csukta az ajtót. Anyja kis lelkiismeret furdalással indult szokásos pubjába egy kis lazításra, bele se gondolva, hogy abból a pénzből, amit ott elkölt, megvehetné lányának az áhított ruhát.

Erzsike reggel - mintha iskolába indulna - sporttáskába rakva néhány ruháját és iskolakönyveit, neki indult a világnak. Barátnőjét várta az iskola előtt, sírva búcsúzott, de a lány azt mondta, ne legyél hülye, úgyis visszavisznek, intézetbe kerülsz iskolakerülés miatt, gyere hozzánk pár napra, aztán majd kibékültök. De Erzsikét egész héten nem kereste az anyja, nem tünt fel neki, hogy a lány napok óta nem járt a lakásban. Eközben Erzsike a barátnőjétől járt iskolába, és boldog volt, mert így naponta láthatta a fiút. Az nem nagy figyelmet szentelt a lánynak, jött-ment, csapta az ajtókat, éjjel részegen tántorgott haza, nem tudta megemészteni, hogy a barátnője elhagyta. Néhány nap után a konyhában futottak össze, Erzsike köntösben, a fiú néhány pohár sör elfogyasztása után, hajnalig beszélgettek. Milyen klassz csaj vagy te, mondta a fiú a vacogó lánynak, menj feküdj le, mert beléd fagy a lélek. Ezután a kapcsolatuk barátivá vált, Erzsike boldog volt, már nem kerülte a fiút, aki, ha kicsit ivott, bement a lányok szobájába is, kihúzta Erzsikét az ágyból és csak beszélt, beszélt neki összefüggéstelenül, hol szidta volt szerelmét, hol sírt utána, aztán egy este az ölébe húzta Erzsikét és megcsókolta. Te jó vagy, mondta neki, te nem okoznál nekem fájdalmat, ugye? Erzsike szédülten rázta a fejét, dehogy okozna ő bánatot. A fiú a szobájába vezette és Erzsike szerelmesen követte. Boldogan adta oda magát, és az első éjszakát még több követte, de néhány hét után lebuktak. A szülők felháborodva azonnal kidobták Erzsikét, a fiú csak sunnyogott, nem védte meg. Erzsike sírva ment haza, nem volt más választása. Anyja szóra se méltatta, éltek tovább egymás mellett, de mikor kiderült, hogy Erzsiket terhes, csak az anyjának tudta elmondani a problémáját, aki először kegyetlenül felpofozta, aztán magával rángatta a fiú szüleihez, erőszakosan követelte, hogy a fiú vegye feleségül a lányt, ha már megrontotta, különben meg sem állnak a rendőrségig, hiszen a lány még 16 éves sincs. Erzsike rémülten hallgatott, a fiú szülei gyűlölködve őt hibáztatták, de nem akarták a fiukat börtönbe juttatni, így kénytelenek voltak beleegyezni a házasságba. Erzsike kimaradt az iskolából, a fiú hozzájuk költözött, és úgy tünt tetszik neki a városi élet, de a feleségéről szinte tudomást sem vett. Hiába lehetett volna már nyiltan összebújni, meg sem érintette Erzsikét, és ahogy pénzhez jutott, egyre többször tért haza ittasan, ha szóltak neki, agresszívan válaszolt, tört-zúzott a lakásban, Erzsikét megütötte, a segítségére siető anyját is jól elverte. Másnap elnézést kért, de az eset újra és újra megismétlődött, és már anyja sem védte, félt a fiútól. Erzsike már a második trimeszter végén járt, amikor egy részeg duhajkodás után a fiú ellökte, aztán még bele is rúgott, és éjjel a lány elvetélt. Mentő vitte kórházba, ahol azt hazudta, hogy a lépcsőn esett el. A megrettent fiú ezután egy darabig békén hagyta, de aztán újra kezdődött minden. Jött a vádaskodás "minden miattad van", a "gyűlöllek, mert belekényszerítettél", a "minden a te hibád" és végül, a "nem foglak eltartani, menjél és keressél munkát".

Így aztán Erzsike alig két héttel a vetélés után munkát keresett. Minden lehetőséget megnézett, de vagy a fiatal kora, vagy a végzettség hiánya miatt sehol sem alkalmazták. Már nem tudott hova fordulni, anyja utálta, hogy a fiú ott lakik és nem fizet rezsit, ezért Erzsikét szekálta, a fiú kínozta, ahol tudta, anyósáéktól mást sem hallott - ha egyáltalán szóba álltak vele - mint hogy ő az oka az egésznek, és elrontotta az életüket, mert nem tudott vigyázni magára, kihasználta őket is.

Egy nap aztán, amikor már elege volt mindenből és mindenkiből, elhatározta, hogy bárhogyan is, pénzt fog keresni, hogy anyjától és férjétől is független legyen végre. Egyetlen ember jutott eszébe, akitől munkát remélhetett. Gyalog indult a tanyára. Még fél úton se járt, amikor eleredt az eső, átázott ruhában érkezett meg, az ajtó zárva volt, sehol senki. Erzsike úgy érezte megfagy, de már ezt se bánta. Csak ült a tornácon, várt. A gazda késő este érkezett meg, addigra Erzsikét már a hideg rázta, alig volt magánál. A házban hideg volt és rendetlenség, de Erzsike ezt nem érzékelte. A gazda ágyba dugta, aztán orvost hívott. Órák múlva érkezett meg az ügyelet, gyógyszert írt fel, kimerültség és megfázás, hallotta Erzsike félálomban. Másnap reggel a gazda autóba ültette és hazafuvarozta. Senki sem várta, biztosan dolgoznak, mentegette őket Erzsike. Jól van, mondta az ember, ha meggyógyultál, telefonálj, aztán megbeszéljük azt a munkát. Erzsike megnyugodva aludt el, lázálmában a fiú szerelmesen ölelte, de amikor felébredt csak a hideg lakás vette körül. Senki sem törődött vele, még a gyógyszerét sem váltották ki. Amikor este szemrehányást tett az anyjának, az azzal rázta le, hogy nincs pénze, aztán elment. A férje késő éjjel ért haza, és a szelíd szemrehányásra agresszíven válaszolt, agyba-főbe verte a beteg feleségét. Erzsikének már alig volt jártányi ereje, amikor néhány nap múlva csengettek. Az ajtóban a gazda állt. Döbbenten nézte a csont és bőr lányt, aki ingatagon állt ott, és mintha meg sem ismerné őt. Besegítette az ágyba és üldögélt a konyhában, amíg az anyja haza nem ért. Felelősségre vonta az asszonyt, aki azt kiabálta, semmi köze hozzá, ne avatkozzon bele. Az ember berángatta a szobába, ahol Erzsike az öntudatlanság határán szendergett, megmutatta a véraláfutásokat az arcán, a karján, az orra alá dugta a kiváltatlan recepteket. Ő itt a maga lánya, ordította. Hogy hagyhatta, hogy ilyen állapotba kerüljön. Hát anya maga? Az asszony, mintha most fogta volna fel a dolgokat, szájára szorított kézzel állt a lánya ágyánál, amikor megérkezett a fiú. Ki ez a fószer, kérdezte az asszonyt és mit akar a szobámban. A te szobádban? - visított a nő, ez az én lakásom, meg a lányomé. Ki nem szarja le, vont vállat a fiú a részegek indokolatlan haragjával, ez menjen innen, le akarok feküdni, mutatott a gazdára, akinek erre elborult az agya, és visszakézből úgy vágta pofon, hogy a földre zuhant. Aztán felnyalábolta a félig ájult lányt, tünés innen, kiabálta és nem mertek az útjába állni.

A gazda a sürgősségire vitte Erzsikét, ahol ellátták a sebeit, csillapították a lázát, infúzióra kötötték. Mi történt vele, kérdezte az orvos a gazdát, de ő sem tudta. Elrepedt két bordája, az egész teste véraláfutásos, tele van zúzódásokkal, vészesen alultáplált és ki van száradva, sorolta az orvos. Én csak egy ismerős vagyok, mondta a gazda, így találtam rá. Éjjel kap gyógyszereket, reggel érte jöhet, addig menjen haza, javasolta az orvos, van hova vinnie? Igen, mondta a gazda, minden rendben lesz. Elvihetném a leleteit? Hát nem teljesen szabályos, mondta az orvos, de vigye.

A gazda hazahajtott. Le-fel járkált a házban, aztán határozott. Újra autóba ült és a késői időpont ellenére felkereste Erzsike anyját és férjét. Az asztalra dobta az orvosi leleteket. Látjátok ezt? Évekre lecsukathatlak benneteket. Mennyit akartok? kérdezte. Mennyi pénz kell ahhoz, hogy egyszer és mindenkorra békén hagyjátok ezt a lányt? Hamar végeztek. A fiú azonnal beleegyezett a válásba, az asszony is boldogan vágta zsebre a pénzt. Ne keressétek, ne háborgassátok, mert ezekkel a leletekkel azonnal a rendőrségre megyek, világos? A fiú gyáván hallgatott, az esti pofon megtette a hatását. A gazda ezután összeszedette Erzsike kevés kis motyóját és bevágta maga után az ajtót. Hazahajtott, befűtötte a házat, ebben az évben először, aztán lefeküdt, hogy aludjon néhány órát.

Amikor Erzsike reggel felébredt, az ágya mellett a gazda állt. Hazaviszlek, mondta a lánynak, aki szomorúan bólogatott. Fásultan ült az autóban, csak akkor élénkült fel, amikor a városközpont helyett a tanyai útra kanyarodtak. Ezután itt fogsz lakni, mondta a gazda, ha felgyógyultál, bentlakásos házvezetőnő leszel. Mi lett a régivel, kérdezte Erzsike. Nem birta a gyűrődést, kacsintott a gazda, és nevettek. Ezen az éjszakán Erzsike úgy aludt, mint a bunda. Reggel a konyhában kávé és reggeli várta. Nincs étvágyam, és elveszed a munkámat, viccelt, aztán mégis evett, mert nem akarta megbántani a gazdát. Ma még nincs munka, mondta ő, és megveregette a lány hátát. Erzsike elgondolkozva ült. Mi lesz, ha értem jönnek - utalt az anyjára és a férjére. A gazda elmesélte az előző napi eseményeket, és Erzsike megnyugodva sóhajtott fel. Már nem vagyok szerelmes, a férjem kiölte belőlem ezt az érzést, árulta el a gazdának, tán soha többé nem is leszek. Hallgattak.

Néhány nap múlva Erzsike "munkába állt". Végezte a házimunkát, főzött, és sütött, még mindig szakácskönyvből, és a nevetéstől fuldokolva kanalazták ki a tepsiből a beleragadt gyümölcspitét. Ahogy erősödött, fokozatosan vette át a jószágok gondozását, tavasszal együtt ástak, vetettek, palántáztak. A nyár forró volt és száraz, locsolni kellett, de Erzsike ezt is szivesen végezte, megerősödött, lebarnult, sose nevetett annyit, mint amióta a tanyán élt. Csak ritkán ment be a városba, hiába biztatta a gazda, hogy keressen a korának megfelelő társaságot, nem volt kedve kimozdulni. Őszre kimondták a válást, és Erzsike már elvált asszonyként érte el a 18. születésnapját, amit igazi tortával ünnepeltek. Csak ekkor vallotta be a gazdának, hogy mindig félt, anyja mégis visszaviszi.

Telt az idő, öt évvel a válásuk után Erzsike volt férje meghalt. Az alkohol tönkretette, öngyilkos lett. Erzsike szép nővé érett, kicsi volt és édes, a férfiak majd megvesztek érte, de ő kerülte őket. Egyetlen férfitől nem félt, a gazdától, aki mindig mellette állt és védte őt. Erős érzelmek kötötték össze őket, lehettek volna apa és lánya, hiszen több mint 25 év volt köztük a korkülönbség. Talán ezért nem gondolt egyikük sem arra, hogy az érzelmeik megváltozhatnak, pedig ez történt. Erzsike már majdnem 10 éve élt a tanyán a férfi mellett, amikor rájött, hogy az ágyát is meg szeretné osztani vele, hiszen az életét már régen megosztotta. Csendes esküvőt tartottak, házasságuk mégsem maradhatott titokban. Az emberek persze pletykáltak. Undorító! Mit eszik azon a vénemberen, suttogták, amikor együtt látták őket. De ők nem törődtek a szóbeszéddel, éltek egymásnak. Gyereket szerettek volna, de Erzsike nem esett teherbe. Az orvosi vizsgálat során a férfi egészségesnek bizonyult, kiderült, hogy Erzsike méhe sérült a vetéléstől és az utána végzett kürettől, ezért kizárt, hogy kihordhat egy gyereket. Erzsikét összetörte a hír, így összes szeretetével a férjét halmozta el.

Egy őszi napon ellátogattak a temetőbe, a férfi első feleségének és édesanyjának a sírjához. Az urnafalnál Erzsike ismerős alakot pillantott meg. A fiú anyja volt. Erzsike odalépett, és egy szál virágot tett a vázába. Az asszony dühösen nézett rá, menj innen, mindennek te vagy az oka, fröcsögte, és akkor Erzsike végre kimondta, amit évtizedek óta érzett. Nem! Mindennek maga az oka. Én annyira szerettem a fiát, hogy bármit megtettem neki, amit csak kért. MAGA volt az, aki elüldözött engem, ezzel magára szabadította az anyámat, és azt az érzést keltette a fiában, hogy rosszat tett. Ha hagyta volna, hogy szeressem, a fia nem okolt volna engem azért, mert a családja eltaszította, és nem rugdosta volna ki belőlem a gyereket, és magának most lenne fia és unokája. Most remélem, jól érzi magát, hogy semmije sincs. Nem engem tett tönkre, hanem a fiát és saját magát. Ahogy megfordult és elindult a férje felé, hallotta az idős nő kitörő sírását, de nem érdekelte. Ki volt ez? kérdezte a férje. Ó, csak egy régi ismerős, felelte Erzsike a férje kezébe kapaszkodva.