Dezső

Próbált elhelyezkedni a hideg betonon, de hiába. Lehűlt a levegő, és az eső egyre jobban esett. A több rétegű kartonpapír, amit maga alá tett, átnedvesedett, szinte sütött, olyan hideg volt, az elvékonyodott pléd és a hőtartó fólia sem tartott elég meleget. És a fájdalom szinte kibírhatatlan volt. Szeretett volna lefeküdni, akkor könnyebb lenne, de még nem lehetett. A lakók ki-be jártak, de mindenki vigyázott, nehogy nyitva maradjon az ajtó, és ő besurranhasson. A fél teste kilógott a keskeny tető alól, egy óra múlva térdig vizes lesz. Ráadásul baromi éhes volt.

Megette a fene az egész életet...

---

Ő volt leghelyesebb kis pasi a nevelőotthonban. Mindenki imádta szöszke haját, csillogó szemeit, de mivel anyja nem mondott le róla, örökbe adni nem lehetett. Dezső nem profitált sokat a szülői ragaszkodásból, életében talán kétszer látta az anyját, aki "kapcsolattartás" címén néha telefonon érdeklődött a gyereke után. Mire pedig végleg felszívódott, Dezső már túlkoros volt, nem kellett senkinek. Tizennégy éves koráig intézetekben, majd egy fővárosi lakásotthonban élt, és ez meglehetősen átformálta a személyiségét. A kis szöszi óvodásból dörzsölt, erőszakos kamasz lett. Kőművesnek tanult. Ő uralta a többi gyereket.

Egy nap a lakásotthonba furcsa új lány került. Sötét bőre, vörös haja, pici orra és nagy, érzéki szája beindította a fiúk fantáziáját. Azt suttogták, már abortusza is volt. Dezső éjjel beosont hozzá, és a lány készségesen ölelte, simogatta, másnap mellé ült a reggelinél. Dezsőt feszélyezte a lány ragaszkodása, menj innen, mordult rá, és ő szótlanul engedelmeskedett, de este megint beengedte a takarója alá.

Kihasználta a lány ragaszkodását, pénzért átengedte másoknak is, sőt volt, amikor többen lefogták, durván kényszerítették ronda dolgokra, míg a lánynak már folytak a könnyei. Néger kurva, emlegették egymás között röhögve. Aztán kiderült, hogy a lány gyereket vár. Abortuszra vitték, nem is került elő többé, nem érdekelte, mi lett vele, már a napokat számolta, amikor elhagyhatja a lakásotthont, és végre úgy élhet, ahogy akar.

Megkapta az "életbeindulási segélyt", és elfoglalta az albérleti szobát, ami ezután az otthona lesz.

A tulajdonos valamit vartyogott a házirendről, közölte a következő lakbérfizetés időpontját, átadta a kulcsokat és elballagott. Dezső végigfeküdt az ágyán, és élvezte, hogy senki sem dumál körülötte. Még soha nem lakott egyedül egy szobában. Nagyon jó érzés volt, de egyben unalmas. Találomra indult neki a városnak, ivott egy sört, de már a szagától rosszul lett, ki is hányta. Csak úgy rázta az undor. Szédelegve ment haza.

Otthon találta a két lakótársát. A fiú tartózkodó volt, de a lány rámosolygott, ezért felbátorodott, és éjjel a szobájába lopózott, de a lány kiabálni kezdett. Mi a fenét csinálsz? - támadt rá a másik fiú, mikor meglátta. Menj a szobádba. Miért? Ki vagy Te? - kapta fel a vizet Dezső. Majd meglátod, ha nem viselkedsz rendesen, mondta nyugodtan a fiú. Aludj csak, fordult a lányhoz. Én majd figyelek erre a suttyóra. Dezsőt majd szétvetette az ideg. Suttyó? Rávetette magát, de a következő pillanatban a fiú a falhoz kente. Ne akard, hogy eltörjem az orrod! - sziszegte. Dezsőben izzott a düh, nehezen aludt el.

Másnap, amikor hazaért, két lakótársa a konyhában ügyködött.

Beszélnünk kell, mondták neki. Tartsd be a szabályokat. Tiszteljük egymást, és takarítunk magunk után. Dezsőnek elege lett. Éhesen feküdt az ágyában. Milyen élet ez? Ő azt hitte, majd bulik lesznek, meg szex. Reggel elaludt. Már nyolc óra is elmúlt mire kiért az építkezésre, az építésvezető a fejét csóválta. Egész nap dolgozott, de nem volt kajája, elfelejtette. Eddig erre nem kellett gondot fordítania. Délután már kopogott a szeme az éhségtől. Egy gyorsétteremben bekapott egy menűt. Nem akart hazamenni. Szembe kellene nézni a lakótársakkal, meg amúgy is, mit csináljon ott? Bement egy plázába, ahol csajok sétálgattak menő cuccokban. Egy butikban tetőtől talpig átöltözött. Az "intézeti" ruháját otthagyta a férfi WC-ben. Ciki lenne, ha cipelné. Beült egy kávézóba, majd a moziba, határozottan jól érezte magát. Mire hazaért, a lakásban már csend és sötét volt.

Lassan kialakult a napirendje. Reggel korán dolgozni ment, délután a plázába, ahol evett valamit, majd lányokkal ismerkedett. Már nagyon vágyott a szexre, egyiküket a mélygarázsba hívta és megpróbálta lehúzni a bugyiját. A lány azonban ellenállt, és amikor keményebben megfogta, sikítani kezdett, a biztonsági őr közeledett, ő meg elfutott. Lassan rájött, hogy nem tud semmit az emberi kapcsolatokról. Ő azt tanulta, hogy el kell venni, amit akar. Az intézeti lányok nem ellenkeztek, tették, amit mondott.

Alig várta a fizetés napját, kinézett magának egy menő telefont, meg jó ruhákat. De a tulajdonos megjelent a lakbérért, alig maradt pénze. Most mit egyen egész hónapban? - gondolkozott. És ha minden hónapban ennyit ki kell fizetni, akkor megette a fene... Még alig, hogy elhagyta az állami gondozást, és már semmi sincs abból a pénzből, amivel elindult. Küszködött egyik hónapról a másikra.

Mit kinlódsz, keress egy lányt, aki befogad, mondta egyik segédmunkás. Legalább lesz, aki mos rád, mert kezd nagyon furcsa szagod lenni. Hát igen... mióta kijött az intézetből nem nagyon mosott. Magával cipelte Dezsőt egy pubba, ahol a pultban két lány állt, és az asztaloknál is ültek néhányan. Dezső nézegette őket, a magasabb pultos tetszett is neki, de a srác rászólt.

Mit akarsz attól? Nem látod a műkörmét és a póthaját? Ez csak magára költ, ettől semmit nem várhatsz. Nézd a kis ducit, az idősebb pasival, aki alighanem az apja. Tele van a hócipője, látszik, ahogy ül ott. Ez elmenne veled akárhova.

Dezső nézte a duci lányt. Vaskos combján, fenekén feszült a farmer, mellei kibuggyantak az olcsó melltartóból, hosszú haja lófarokba kötve. Amikor a lány elindult, Dezső utána ment, beszélgetést kezdeményezett és felszállt vele a buszra.

Meddig utazol? - kérdezte a lány. Ameddig Te, válaszolta Dezső és a lány szemébe nézett. Annak még a szája is elnyilt, úgy bámult rá. Itt lakunk, mondta a lány tétován egy kopott kis előtt. Hát ez elég ramaty, gondolta, de ha már eddig eljött, legyen valami jó is benne. Átkarolta a lányt és megcsókolta. Jó volt csókolni. Ez feltüzelte. Nem hívsz be? - kérdezte, és a lány csak bólintani tudott. A lakásban két gyerek leckét írt a konyhaasztalnál. Anya délutános, mondta a lány. Főznöm kell. Dezső alaposan körülnézett, még soha nem járt igazi lakásban. Hány szobátok van? - kérdezte. Kettő, mondta a lány. Dezső elkedvetlenedett. Megyek, mondta, és míg a lány a kapu felé kisérte, megakadt a szeme egy kis épületen. Ez mi? - kérdezte. Apa műhelye, régebben dolgozott benne.

Dezső fél éjszaka gondolkozott. Az a kis épület lehetne a lakásuk. A lány gondozná őt, a szülők se kellemetlenkednének...

Azért megkörnyékezett még más csajokat is, de valami mindig visszahúzta a lányhoz. Azt gondolta, az a kis épület lehet az oka.

Megnézhetem ezt a műhelyt? - kérdezte egy nap. A lány készségesen nyitotta ki az ajtót. A helyiség elég tágas volt, az ablak alatt konvektor, a sarokban lefalazva WC és kézmosó.

Jó lenne ez lakásnak, töprengett Dezső.

A lehetőség jó hangulatba hozta, csókot nyomott a lány szájára, és mert jól esett, hát nem hagyta abba. Mi folyik itt? - csattant a női hang. A lány ijedten ugrott el. Dezső bevetette a szöszke-gyerek mosolyt, szeretnék járni a lányával, mondta udvariasan és az asszony megenyhült. A konyhában cigarettával kínálta Dezsőt. Köszönöm, nem dohányzok, hárította el. Aztán egy sört rakott elé, Dezső a fejét rázta. Nem iszok, mondta. A szagát se birom. A lány kuncogva súgta, anyut levetted a lábáról. Sokat balhézik apuval a pia és a cigi miatt.

Két hónap se kellett, már házasságról beszéltek. Nekem nincs pénzem, mondta Dezső, de majd albérletbe megyünk, vagy átalakítom az udvari kis műhelyt. A szülőknek tetszett az ötlet. Ha a lány nem költözik el, tud figyelni a kicsikre, megosztják a rezsit, mindenki jól jár. Tavasszal Dezső hozzálátott a lakás kialakításához. Ahogy kész lett, azonnal be is költöztek. Az anya ugyan ágált az elmaradt esküvő miatt, de aztán ez is lekerült a napirendről.

Dezső elégedett volt. A lány kiszolgálta, és szerette. Ő is szerette a lányt a maga módján. Eljátszott telt melleivel, élvezettel simogatta kerek fenekét, csókolta a száját. Nem okozott gondot a szex. Csak ez az egész egy év után már kezdett unalmas lenni. Elmúlt a szerény kis lakás varázsa, a lány hiába szerette, őt már nem érdekelte, szabadulni akart a kötöttségektől.

Külföldre megyek dolgozni, mondta egy nap. Küldök pénzt, és pár év múlva felépítünk itt egy kis házat. A lány felvidult, már esküvőt és gyereket tervezgetett.

Egy nyári napon a Népligetnél szállt fel egy munkásokat szállító kisbuszra és Németországba ment. Keményen dolgozott egy építőipari cégnél, egy tömegszálláson lakott, de végre sok pénzt keresett. Néha küldött haza is, de a javát magára költötte. Drága telefon, kocsi, laptop, márkás ruhák, jó ételek... És nők. Akik befogadták és kiszolgálták.

Félévenként egyszer ment haza. Busszal. Nem kell a családnak mindenről tudni. A lánynak pénzt adott, szerelmeskedtek, aztán két-három nap után indult vissza. A második év végén a lány építkezni kezdett, ő meg élte világát.

Amikor felépült a ház, a lány várta, hogy hazatérjen, Dezső azonban húzta-halasztotta a dolgot, nem volt kedve otthon aprópénzért dolgozni, és nem vonzotta a lánnyal való együttélés sem, pedig ő mindent megtett, hogy a kapcsolat működjön. Öt teljes évig várt, hogy Dezső előkerüljön, aztán ultimátumot adott. Vagy végleg hazajön, vagy többé ne jöjjön. Hazament, de titokban azt tervezte, hogy visszatér.

Míg ő nem volt itthon, a lány kis boltot nyitott, szépen kialakította az életét, amibe most örömmel akarta bevonni Dezsőt is. De ő kívülállónak érezte magát, nem tudott feloldódni. Plázákban ténfergett, tengett-lengett, de a lány szerette, és türelmes volt. Egy ideig. Harminc éves vagyok, mondta, gyereket szeretnék. Dezső nem akart gyereket. Sem most, sem később. Meg is mondta kereken. Akkor miért építettük ezt a házat? - kérdezte a lány sírva. Mit tudom én! - vakkantotta Dezső.

Akkor ennyi volt, mondta a lány, veled nem lehet együtt élni. Neked nem számít senki és semmi! Majd keresek olyan férfit, aki megadja nekem, amire vágyom. Visszaadom a pénzedet. Dezső összepakolta a holmiját és becsapta maga után az ajtót.

Egy munkatársához költözött. Megyek külföldre, mondta. Beszélt egy közvetítővel, tavasszal utazhat, mondták. Alig várta.

És akkor bekövetkezett, amire sose gondolt. Megbillent alatta egy rosszul rögzített palló, és ő lezuhant a második emelet magasságából. A lába esés közben nekicsapódott valaminek, a hátára esett. Látta, amint emberek szaladnak felé, próbált levegőt venni, de elborította a sötétség. Szirénázó mentőben eszmélt, tartson ki, mondta az orvos, mindjárt ott vagyunk.

Egy kórházi ágyon tért magához, körülötte gépek csipogtak. Vannak fájdalmai? - kérdezte egy nővér, ő meg intett, hogy nincs. Értesítsünk valakit? Nincs senkim.

Szerencsésen megúszta, mondta az orvos. A lábát összeraktuk, a feje nem sérült, csak agyrázkódása van. A gondot a gerince okozza. Két csigolyája is eltört, ezért nem érzi a fájdalmat a lábában. De a CT szerint van esély, hogy műtétekkel és utókezelésekkel helyre tudjuk hozni annyira, hogy, ha nem is lesz tökéletes, járni azért tud. Dezső csak bámult. Még hogy szerencsém van, nyögte. Bizony! Ha néhány perccel később ér ki a mentő, már nem élne.

Dezső napokig emésztette az orvos szavait. Sürgette a műtétet. Meg akart gyógyulni.

Azt hitte hamar talpra áll, de hónapok teltek el, és még mindig csak segítséggel tudott járni. Aztán újabb műtét következett, majd utókezelések.

Hazamehet, mondta az orvos egy nap. Nincs hova mennem, mondta. Hát valamit intéznie kell, mert tovább nem maradhat.

Egy albérleti szobába költözött. Újabb hónapok teltek el, és szinte semmi se változott. Úgy volt, ahogy az orvos mondta. Tudott ugyan járni, de nehezen, és csak rövid távolságokat tudott megtenni. Folyton fájdalmai voltak, a pénze fogyott, és a táppénz, amit kapott, éppen, hogy elég volt a lakbérre. Egy év telt el, kilátása sem volt, hogy megint munkaképes lesz, és a megállapított rokkantsági nyugdíj összegén csak nevetni tudott. Ebből ugyan hogy tudna megélni? A lányra gondolt. Ha nem hagyta volna el, most minden rendben lenne. Még küszködött pár hónapig, ingyen konyhákon evett, aztán belátta, mennie kell az albérletből, nem tudja fizetni. Az önkormányzatnál próbált lakáshoz jutni. Az ügyintéző a fejét rázta. Esélytelen. Kisgyerekes házaspárok pályáznak egy szobás lakásokra is! Akkor hova menjek? Erre senki sem tudott válaszolni.

Végül egy átmeneti szálláson kapott helyet egy évre. Négyen laktak egy apró szobában, ahol alkohol, cigaretta és izzadságszag keveredett. Néha már arra gondolt, ő is jól berúg, akkor jobban el tudja viselni. Nem voltak tervei, csak gyűrte egyik napot a másik után. Egy év után mennie kellett a szállóról, az utcán találta magát.

Nappal tereken üldögélt, mindig máshol, hogy ne ismerjék meg az emberek, ne tudják róla, hogy hajléktalan. Éjjel hajléktalanszállón aludt. Fásult volt és céltalan.

Egy nap meglátta, hogy a koldus maffia emberei egy virágárus nőt vernek. Maga sem értette, miért, de közéjük lépett. Nem kérdezett, csak ütött. Az egyik elterült a földön, kérsz te is? - vicsorgott a másikra. A nő szipogva kapkodta fel a virágait, felszállt egy buszra, ő meg utána. A végállomásnál a nő nekiindult az erdőnek. Az úttól távol hulladékból tákolt kalyibák sorakoztak. Mindenhol szemét, bűz, kóborló kutyák, részeg emberek. A nő belökte az egyik fahulladékból tákolt bódé ajtaját, lakhatsz itt, ha akarsz, mondta, és egy halom koszos paplanra mutatott. Dezső viszolyogva rázta a fejét. Inkább meghal, mint hogy idáig süllyedjen.

Éjjel ébren töprengett. Még soha nem védett meg senkit. Sőt, régen, az intézetben sok társát megverte, lányokat kényszerített szexre, alázta őket, a kicsiktől elszedte a pénzüket. Felsorolni se tudná a sok gazságot, amit elkövetett. Senkivel sem bánt tisztességesen. A kedvesére gondolt, hiányzott. Néha azon kapta magát, hogy hozzá igyekszik. Aztán mindig visszafordult. Ne lássa őt így.

De most úgy érezte, látnia kell, bocsánatot kérni. Elindult. Már leszállni készült a buszról, amikor meglátta. Babakocsit tolt, közben telefonált és nevetett. Elkésett.

Már semmije se maradt, és semmi se érdekelte. Aluljárókban aludt, egy vasa sem volt, a nyugdíja sose tartott ki egész hónapban.

A West Endnél próbált kéregetni, de a koldusmaffia verőemberei elkapták. Próbált elfutni. A rendező pályaudvar sínpárjai között botladozott, felkapaszkodott egy tehervonat vagonjába, meglapult a sarokban, nyögött a fájdalomtól és elájult. Arra riadt, hogy a szerelvény megmozdul alatta. Már nem tudott leszállni. Mindegy, gondolta, majd a következő állomáson. Újra elaludt. Az ajtó dörrenésére riadt fel. Rázárták a kocsi ajtaját. Röhögött kínjában. Éhes volt, szomjas, és wc-re is menni kellett volna. Hajnalodott, látta a kelő napot a kis ablakon át, próbálgatta kinyitni az ajtót, de nem birta. Elvégezte a dolgát az egyik sarokban és a legtávolabbiban leült. Fájdalom kínozta. Időnként felriadt. A szomjúságtól iszonyatosan fájt a feje, az éhséget már nem is érezte. Éjjel annyira remegett, hogy aludni sem tudott. Félájultan hevert, amikor a vonat megállt. Aztán újra elindult, majd vissza. Tolatnak, gondolta. Ha félreállítják a vagont, neki befellegzett. Lehet, hogy napokig ki sem nyitják. Meghal itt éhen vagy szomjan. Nem bir ki már több napot, ez lesz az utolsó. Nem tudta, mennyi idő telt el, hangokat hallott, kivágódott az ajtó és egy sisakos férfi megütközve nézett rá. Maga meg hogy kerül ide? Próbált felállni, és az ajtó felé támolygott. Egy másik férfi érkezett, atyám, mondta, milyen szag van itt? Dezső szinte lezuhant a vonatról, imbolyogva várta, hogy az ereje visszatérjen. Szólni kell a biztonságiaknak, mondta az újonnan érkezett férfi. Hagyd már, legyintett a másik, van ennek úgy is elég baja. Aztán megfogta Dezső karját, kicsit megrázta. Figyeljen rám, mondta és az egyik irányba mutatott. Arra menjen a sínek mellett, úgy kétszáz méterre van egy utca balra, aztán az első utcán megint balra, és eléri a hajléktalanszállót. Elindult a megadott irányba. A hajléktalanszálló zárva volt. Leült a lépcsőre. Émelygett és csengett a füle. Egy nő érkezett. Korán jött, mondta. Csak hat órától lehet bejönni. Aztán jobban megnézte. Maga részeg? - kérdezte. Dezső csak a fejét rázta. Rosszul van? Bólintott. Na, jöjjön, beütötte a kódot és bementek. Először tisztálkodjon. Hozok ruhát és szappant.

Engedte magára a langyos vizet, közben nagy kortyokban nyelte. Mire felöltözött, a tudata kitisztult, de a lába reszketett és újra az ájulás környékezte. A nő egy étkezőbe vezette, teát és egy darab vajaskenyeret tett elé. Nincs még itt a kaja, mondta, ez tegnapról maradt. Hány óra van, kérdezte Dezső, amikor megette a kenyeret. Mindjárt öt óra. Melyik városban vagyok? A nő rábámult. Szegeden van, mondta. Honnan cseppent ide? Pestről. Három vagy négy napja nem ettem és nem is ittam. A nő a fejét csóválta, újra töltötte a poharát. Igyon, biztosan kiszáradt. Vannak iratai? Dezső bólintott. Ma kivételt teszek, nem küldöm már el, jöjjön, megmutatom, hol alhat, pihenjen egy órát. Kajaosztás majd csak hat után lesz.

Ahogy letette a fejét, azonnal elaludt. Vizelési ingerre ébredt, de nem tudott. Aztán negyedóra múlva megint. Szomjúság kínozta, majd újra WC-re kellett mennie, végül elájult. Mentő vitte a sürgősségire. Órákon át ült egy tolószékben, rázta a hideg, annyi ereje sem volt, hogy a fejét felemelje. Idős doktornő száguldott felé, menet közben kapta ki a nővér kezéből a felvételi lapot. A fiatal nő már darálta is, negyven éves, hajléktalan férfi, kiszáradás, alultápláltság, vizeletürítési nehézségek, láz. Úgy néz ki, meg is verték pár napja.

A doktornő elvégzett egy gyors vizsgálatot, katéterezés, labor, vérkép, alkohol és drogteszt, folyadékpótlás, kapjon valamit enni, mondta, azzal már ment is tovább.

A nővér végrehajtotta az orvos utasításait, aztán egy ágyakkal teli helyiségbe gurította, lefektette, majd joghurttal és kiflivel tért vissza. Egyen, mondta, aztán pihenhet.

Másnap reggelig aludt, mint akit leütöttek. Már jobban érezte magát, megint jött az idős doktornő, nyomában a nővér. Alkohol és drogteszt negatív, a láza lement, a laboreredmények itt vannak. A doktornő átnézte. Alkohol és drog negatív? Ezt olyan csodálkozva mondta, hogy Dezsőnek nevetnie kellett. Hogy került ilyen állapotba? Dezső megvonta a vállát. Hát jó, mondta a doktornő, elmehet. Írok fel gyógyszert.

Az utcán ránézett a receptre és a kukába dobta. Már megjött ugyan a nyugdíja, de erre biztos nem fogja költeni.

Vaktában indult el, széles sugárútra ért, a sarkon egy önkiszolgáló étterem. Béke-tanszék, olvasta a furcsa feliratot. Bent szinte csak diákok ültek. Olyan éhség fogta el, hogy úgy érezte azonnal kilyukad a gyomra. Beállt a sorba, nézte a választékot. Ragulevest evett és két szelet kenyeret. Az asztalon lévő kancsóból vizet öntött.

Egy parkban ült le, fogalma se volt mit kezdjen magával. Már délután volt, azt se tudta merre keresse a hajléktalanszállót, aztán egy sorstársára figyelt fel, aki nagy műanyag szatyorral ballagott. Követte, és valóban, a férfi odatartott. Dezső megfürdött, megette a vacsorára osztott vajas kenyeret, aztán a cipőjét a feje alá téve, hogy el ne lopják, elaludt.

Egy hétig csavargott a városban, megismerkedett néhány hajléktalannal, megtudta hol juthat ételhez, hol érdemes aludni, ha nem jut hely a szállón, hol lehet munkát találni. Már annak, aki birja a napszámot. De hát ő menni is alig tudott. Valami olcsó albérlet kellene, meg munka, mondta a gondnoknőnek.

A nő a számítógép elé engedte, keressen, hátha... Nem talált semmit. Ha kivesz egy olcsó szobát, nem marad pénze ételre. Hát járt továbbra is a szállóra, ha nem volt hely, akkor a közeli lakótelep házaiba surrant be és a tetőfolyosón, vagy a lépcső alatt húzta meg magát, ha ki nem kergették. Már ő is nagy műanyag szatyorral járt, benne takaró, váltás ruha, és hőtartó fólia, ami az esőtől is védte, ha az utcára kényszerült. Nem akart visszamenni Pestre, itt a hajléktalanok között nem volt az a gyilkos harc, mint ott. És hát úgyis mindegy, hol fog megfagyni. Mert ez lesz az utolsó tele, ebben biztos volt.

Sötétedett, hideg eső szitált. A lába iszonyatosan fájt, képtelen volt a hajléktalanszállóig menni, a lakótelepi házak bejáratai meg zárva voltak. Behúzódott egy panelház hátsó bejáratához, hogy legalább valamennyire védve legyen.

Próbált elhelyezkedni a hideg betonon, de hiába. Fázott, és az eső egyre jobban esett. A több rétegű kartonpapír átnedvesedett, szinte sütött, olyan hideg volt, a régi pléd és a hőtartó fólia sem adott elég meleget, és a fájdalom szinte kibírhatatlan volt. Szeretett volna lefeküdni, akkor könnyebb lenne, de még nem lehetett. A lakók ki-be jártak, de mindenki vigyázott, nehogy nyitva maradjon az ajtó, és ő besurranhasson. A fél teste kilógott a keskeny tető alól, egy óra múlva térdig vizes lesz. Ráadásul baromi éhes volt.

Megette a fene az egész életet...

Egy nő jött ki, a parkoló felé tartott. Utánament. Adj egy kis pénzt, mondta, és érezte, hogy a hangja erőszakosabban cseng, mint ahogy akarta. A nő szembefordult vele. Bátor vagy, mi? - mondta megvetően. Egy nőt támadsz le a sötétben. Nem támadtalak, védekezett. Csak egy kis pénzt kértem. Éhes vagyok.

Gyere! - intett a nő. Ahogy az utcai lámpa fénye ráesett, Dezső megdermedt. Ismerte őt. A "néger" lány volt az intézetből. A nő megtorpant. Dezsi? - kérdezte. Szótlanul nézték egymást, szállj be, mutatott a lány a kopott kis autóra. A közeli bevásárló központ gyors-étkezdéjében rántott húst hozott és kólát. Dezső rávetette magát a kajára. Te nem eszel? A lány a fejét rázta. Majd otthon. A párom főz. Mesélj. Dezső nem akarta, de valahogy mégis kibuktak belőle a szavak. Mindent elmondott. Egy roncs vagyok. A nyugdíjamból vagy enni tudok, vagy lakni. Semmi kilátásom nincs. Dolgozni nem tudok, menni is alig, de hát láttad... A pénzem, amit külföldön kerestem, már régen elfogyott. Mesélt a lányról, aki szerette, a szeme könnybe lábadt. Én is szerettem, csak nem ismertem fel az érzést. De már mindegy is. Neki családja van, én meg... Legyintett. Köszi a vacsorát. A lány szótlanul, elgondolkozva ült.

Menjünk, mondta aztán. Dezső a karja után kapott. Nagyon bánt, amit veled tettünk. De nem tudtuk, hogy mit csinálunk, hidd el.

Tudom, mondta a lány, nem tudtuk, hogy kell emberi módon élni. Hangján hallatszott, hogy komolyan gondolja. A kis autóhoz kisérte. Hát, szia... De a lány intett. Szállj be.

A közeli kertvárosban egy csinos kis ház előtt állt meg. Magas, vékony férfi sietett eléjük. Soká jöttél... A lány rámosolygott. Van még egy kis dolgom, mondta. Elmegyek egy órára, majd utána eszünk, jó? Csak a kulipintyó kulcsáért jöttem. Azzal a házba futott. Dezső zavartan ácsorgott. A férfi megnézte magának, de már jött is a lány, vállán sporttáska. Eljössz velünk? - kérdezte a férfit. Nem, még a sül a hús, mondta a férfi. Sietek! - a lány puszit nyomott a férfi szájára, és indultak.

Megálltak egy kis boltnál, várj, mondta a lány. Amikor kijött, egy szatyrot dobott a hátsó ülésre. Már a város határán kívül jártak, amikor a lány lelassított és kimutatott az ablakon. Itt a buszmegálló, mutatta. Nagy tanyaépületet látott, távolabb lovak legeltek. Bekanyarodtak a mellékútra és a hepehupás úton lassan gurulva haladtak. Az út mentén kopott kerítések, elvadult kertek húzódtak. Vagy két kilométert araszoltak, amikor a lány megállt. Kinyitott egy kaput, bent apró épület állt. A villanyóraszekrényben matatott, kinyitotta az ajtót. A mennyezeti lámpa kis szobát világított meg. Két évet töltöttem itt, mondta a lány. Négy-öt kilométer ide a város. Van itt egy hőtárolós villanykályha, jól használható. Lakhatsz itt, ha megfelel. Nem kell érte fizetni. Csak a villanyszámlát rendezd. Dezső szinte megbénult. Van egy rezsó is, és pár edény, ha főzni akarnál. Ágynemű nincs, de hoztam egy plédet és egy törölközőt, azzal el leszel, és majd szerzel magadnak, ami kell. Ráfér egy takarítás is, mert minden poros. Miközben beszélt, valaki megkocogtatta az ajtót. Gyere! - kiáltott a lány. Töpörödött öregasszony nyitott be. Itt vagy, Aranyom? Tán visszagyünnél? Nem, nevetett a lány, egy barátomnak mutatom meg, hátha szeretne itt lakni. Szóval? Maradsz? Dezső csak bólintani tudott. A lány a kályhához lépett, elmagyarázta a működését, elég, ha egyes fokozaton megy, nehogy megszaladjon, és ne tudd kifizetni. Télen se kapcsold kettesnél feljebb, akkor nem fagysz meg, és biztosan elég lesz rá a pénzed. A nagy lavórban tudsz tisztálkodni és mosni, ivóvizet a városból hozhatsz, vagy a lovastanyáról, ha muszáj, de ne élj vissza vele. Az öregasszony közbeszólt. Nincs az itteni vízzel semmi baj. Mink ezt isszuk mááán' negyven éve, oszt' semmi bajunk nincs. Akkor jó lesz nekem is, mondta Dezső. Reggel átgyüvök, oszt' megmutatom, hogy kell feltölteni a kutat, vigyázz az úton, mondta a lánynak, azzal elment.

Ebben a szatyorban kaja van, mondta a lány. Ezzel kihúzod a nyugdíjig. Ha mégsem maradsz, a kulcsot add be valamelyik szomszédba. Megyek, vár a férjem. Rendes pasinak látszik, mondta Dezső. Gyereketek van? A lány nem nézett rá. Nincs, mondta csendesen. Meddő vagyok. Az ajtó felé indult. Miért segítesz? - kérdezte Dezső. Már majdnem sírt. A lány nyugodtan nézett rá. Miért NE? Se én nem tehetek róla, hogy ott kellett élnem, se Te. Én megtanultam élni. Erre a kis házra nincs már szükségem. Itt, mutatott ki az ajtón, mindenki ilyen, mint mi. Ők is megtanulták, hogy kell túlélni. Segítenek, ha hagyod, és ha akarod.

Téged mikor látlak?

Nem kell nekünk látni egymást. De tudod, hol lakunk.

Dezső nézte amint távolodik, bezárta a kaput és visszaballagott a házikóba. Amikor belépett, már érezte a meleget, ami a kályhából áradt. Szétnézett a kis helyiségben, ami igazából egy panel garázs volt. A hátsó falba pici ablakot vágtak, a garázsajtó helyére egy kiszuperált erkélyajtót építettek be. A kályha közelében egy heverő, rajta a pléd, amit a lány hozott, a szemközti falnál egy kredenc. A kályha másik oldalán kopott fotel, mellette fém asztal, rajta csiptetős lámpa. A betonpadlón elnyűtt szőnyegek. Átöltözött, a nedves ruhákat kiteregette a kredenc ajtajára, az asztalkára, ahova csak tudta. Belenézett a szatyorba. Kenyeret, margarint, szalonnát, teafüvet, cukrot, néhány konzervet és ásványvizet talált benne. Teát főzött, májkrémet kent egy szelet kenyérre, leült a fotelba és évek óta először nyugodtan evett. Hamar lefeküdt, a kályhát kikapcsolta, nem lesz még olyan hideg, betakarózott a pléddel, arra ráterítette a hőtartó fóliát és szinte azonnal elaludt.

Amikor felébredt, eső csapkodta az ajtó üvegét, kint minden szürke volt. Jó érzés töltötte el, hogy nem kell nyirkos ruhában, vizes padokon vacogni. A dzsekijét magára kapta, fejére húzta a kapucnit, megkereste a WC-t. Végigbicegett a kis téglajárdán, aztán vissza. Egész jó idő van a házban, gondolta, és majd beveti ő az építkezéseken meg az utcán tanult ismereteit. Ma biztos nem jön az öregasszony az eső miatt, úgyhogy tisztálkodni nem tud, mert nincs víz, de tegnapelőtt fürdött, kibirja. Majd most már szerezhet ruhákat is, van hol tárolni. Ült a fotelban, evett és a szemerkélő esőt nézte. A kapunál mozgást észlelt, az öregasszony integetett.

Hát te meg mééé' zárkóztál be ennyire? Hoztam egy kis vizet, megmutatom, hogy kell a kutat elindítani. A ház előtt régi fúrt kút állt, az asszony felemelte a kart, vizet öntött a tetején lévő lyukba, na, nyomjad, mondta, és már jött is a víz. Hol van az edényed? Dezső egy fedeles vödröt talált. Tele engedték vízzel. Köszönöm, hálálkodott, és visszaindult a házba. Az öregasszony magától értetődően ment utána. Nincs véletlen egy kis kávéd? - kérdezte. Hát, az nincs, csak tea. Az is jó. Nekem mán' egy hete nincs kávém, a fene majd meg esz érte. Te mikor kapsz nyugdíjat? Három nap múlva, mondta Dezső. Én is. Akkor addig majd teázunk. Bár az nekem is van. Dezső elővette a teafüvet, meg két bögrét, és egyiket az asszony kezébe nyomta. Bóti? - szagolt bele a vendég. Az nagyon drága. De van énnekem kamilla, hársfa, csipkebogyó, citromfű meg csalán is. Ha szereted, adok én belüle, akkor nem köll a drága bótit venni. Míg teázgattak, egy fiatal fiú érkezett. Azt hitte a lány van itt. Kicsit csalódottan, de barátságosan nyújtotta a kezét. Én lakok itt szemben, mami meg pont melletted. De vannak itt mások is, majd megismered őket. Ma nem érdemes kimozdulni, de holnapra már feltisztul. Amikor a vendégek elmentek, Dezső tisztálkodott, újra evett, aztán aludt, majd megint evett és megint aludt.

Reggel úgy érezte, tele van energiával. Bemegy a városba, szerez esőkabátot, gumicsizmát, ágyneműt. A villanykályha kiváltásához szükséges eszközöket csak holnapután tudja megvenni, hacsak nem talál valahol hozzávalókat.

Mire beért a városba, szakadt róla a víz, pedig hideg volt. A rossz lába és a gerince iszonyúan fájt. Leült egy padra, kifújta magát, aztán a szeretetszolgálathoz ment. Ágynemű van, meg huzat is, mondta az önkéntes, gumicsizma nincs, esőkabátot párszáz forintért lehet kapni az OBI-ban. Nekem most annyi sincs, ismerte be Dezső. De kibirom már ezt a pár napot. Vihet ruhákat, tájékoztatta az önkéntes. Ha szüksége van bútorra, háztartási eszközökre, azt írásban kell jelezni. Dezső a hátára vette az ágyneművel, ruhákkal tömött zsákot és visszaindult a házhoz. Útközben többször meg kellett állni, néha már úgy érezte, nem tud tovább menni, de tartotta magát, a kis házban meleg lesz, és étel várja.

Már a földúton vánszorgott, amikor a fiú érte utol. Leugrott a bicikliről, dobd fel a zsákot, mondta és Dezső megkönnyebbülten lépkedett tovább. Szerezz bringát, mondta a srác, nem lehet ide gyalog kijárni. Dezsőnek csak bólintani volt ereje, még beszélni sem tudott, csak rakta egyik lábát a másik után. Végre megérkeztek, a zsákot a padlóra dobta és lihegve elterült az ágyon. Egy perc múlva már aludt is. Kopogtatásra ébredt. Próbált lábra állni, de nem ment. Túlerőltette magát. Gyere, kiáltott ki, és az öregasszony már jött is. Hoztam egy kis hársfa meg citromfű teát, ne kelljen venni. - kezdte, aztán Dezsőre nézett. Mi van veled? Olyan fehér vagy, mint a fal. A lábam... Beszélt a balesetről, azóta ez van, zárta le. Gyógyszer? - kérdezte az asszony. Nincs nekem pénzem gyógyszerre... Na, akkor majd hozok én mindjárt egy kis csalánteát, az jó az ilyen izomfájdalmakra. Csinálj belőle borogatást is, aztán feküdj le. Máskor meg, ha be akarsz menni a városba, szóljál, van biciklim, majd odaadom, még ha visszafelé tolni is kell, jobb, mint cipekedni.

Jól esett a törődés, és amikor az asszony elment, végre talpra tornázta magát. Teát főzött, kenyeret kent a maradék májkrémmel, az étel kitart még holnap is, aztán újra bemegy a városba, hátha a szeretetszolgálatnál lesz valami. Hiszen még borogatást se tud csinálni magának, mert ahhoz kellene valami textil. Jött az öregasszony a csalánteával. De jó meleg van nálad, mondta és a kis csomagot a kredencre dobta. Ebből főzz, idd meg, úgy is hatásos.

Az íze nem volt valami jó, de legalább forró volt. Hogy a teától, vagy a délutáni pihenéstől, de enyhült a fájdalom. Az ágyán fekve gondolkozott, mire is lenne szüksége. Még felírni se tudom, gondolta, mert nincs se papírom, se tollam. Jó lenne valami olvasnivaló, meg egy kis rádió. Ezelőtt 10 évvel még laptopon olvasta a híreket és hallgatott zenét, volt mobiltelefonja, autóval járt és étteremben evett. De a baleset vagy ötven évvel visszadobta az időben. Nem érezte tragikusnak a dolgot. A kis ház megnyugvást adott, a hiányzó dolgok beszerzése feladatokkal látta el. Kitakarított, kipakolta a zsákot. Felhúzta a huzatot a paplanra, párnára, egy vékonyabb tréningruha lesz a pizsamája. A ruhákat a kredenc oldalsó szekrényébe pakolta. Szalonnát sütött, vacsorázott és álomtalan álomba merült. Évek óta először aludt vetett ágyban.

Reggel gyenge napsütésre ébredt, tisztálkodott, kimosta a ruháit a lavórban, és átballagott a szomszédba. Szép kis téglaház volt, de nem lett befejezve. Gyere csak, hallotta az öregasszony hangját. Elővettem az uram kerékpárját. Használhatod, amíg nincs jobb. Majd meg kell törölgetni, mert kicsit poros, bökött egy szutykos biciklire.

Nincs valami rongy, amivel megcsinálhatom? Mert nekem még semmim sincs.

Van itt minden, mint az üres bóóótba' - nevetgélt az asszony.

A házban hideg volt. Nem fázik itt, mama? - kérdezte Dezső.

Nem a fenét. De csak délután gyújtok be, mert a fa drága. Még a hűtőt is kihúzom ilyenkor. Csak nyáron használom.

Dezső körülnézett a kis házban. Alighanem nyaralónak készült, aztán valamiért abbamaradt. Hiányoztak a belső ajtók, a burkolatok. Szétnézhetek? - kérdezte. Hát nem nagyon van ezen mit nézni, nincs már se pénzem, se erőm, hogy csináljam - legyintett.

Ha lezárnák a tetőtéri lépcsőfeljárót, nem szökne fel a meleg, töprengett Dezső. Szőnyegek se ártanának, ne a betonon járjon az asszony. Maga sem értette, honnan jött a váratlan érzés, hogy gondoskodjon róla. Talán, mert ő is segített az első perctől? Először a hideget kellene gyorsan megszüntetni. Ezzel fűt? - kérdezte a sparheltre mutatva. Az asszony bólintott. Majd délután főzök, akkor éjszakára lesz egy kis meleg. Meg ne fagyjak mááán' ha 75 évig birtam! - nevetett.

Szétnézhetnék a fészerben? - kérdezte Dezső. Nézzél csak! De mit keresel?

Egy kisebb tepsit és virágcserepeket. Hát, te tudod... Biztos van ott valahol.

Egy öregember ballagott át az úton. Szótlanul nézte, ahogy keresgél. Tepsit keres! - mondta neki az öregasszony olyan hangsúllyal, mintha egy bolondról beszélne. Meg virágcserepet... A vállukat vonogatva néztek össze. Végre megtalálta, amit keresett. Két nagyobb virágcserepet, meg egy rossz őzgerinc formát. Ez is jó lesz, mondta, míg nincs jobb. Kicsit meglapította, a házba vitte, lerakta a padlóra, elvehetem azt kis gyertyacsonkot? - mutatott az ablakpárkányra. Az edénybe helyezte, meggyújtotta, ráborította a virágcserepet. Na, kész a fűtőtest, mondta. Ad egy kis meleget, míg be nem gyújthat.

Az öreg a felmelegedett virágcserép fölé tartotta a kezét, ami már hőt árasztott. Egy tepsi jobb lenne, mert abba fém tárgyakat is dobhatnánk, azok is felmelegednének, és ez rásegítene a fűtésre. - magyarázta Dezső. De ez is megteszi. Majd holnap bemegyek a városba és hozok mécseseket, meg nagyobb cserepet.

Van nekem egy nagyobbacska fémlemezem, gondolkodott hangosan az öreg. Ha azt kettévágnánk és meghajlítanánk a széleit, az megfelelne tepsi helyett kettőnknek is. Átmentek a szemközti házba. Dezső ekkora rendetlenséget még életében nem látott. Itt még sokkal hidegebb volt, mint az öregasszonynál. Hát, bátyám, maga sem a takarítás bajnoka! Az öreg nevetve vont vállat. Jól van az nekem így is. Nem lesz jó, ha ide teszünk egy tárgyat, ami átforrósodik, tiltakozott Dezső. Még meggyullad tőle valami. Előbb hordjuk ki ezt a sok felesleges kacatot. Hát, kihordhatjuk, hagyta rá az öreg. De előbb keressük meg azt a lemezt, hogy meleget tudjak csinálni, mert fám az nem nagyon van. Még az idén be se gyújtottam.

Dezső helyet csinált a "fűtőtestnek", aztán a fészerbe mentek. Hamar meglett a lemez, kimérték, mekkora legyen, elvágták, felhajlították a széleit, kalapáltak, csiszoltak, az öreg konyhájába helyezték, gyertyacsonkot raktak bele és ráborították a virágcserepet. Pár perc múlva már át is melegedett. Neked nem jutott virágcserép, kapcsolt az öreg. Dezső legyintett. Majd holnap megcsinálom a magamét is. Na, vigyük ki a maradék szemetet, aztán megyek, mert ma még nem is ettem. Jaj, kapott észbe az öreg, én meg a nagy munkában nem etettem meg a csirkéimet. A hátsó udvarban vagy öt-hat tyúk kapirgált. A szemetet érdemes lenne szétválogatni, mondta Dezső. Majd meg lesz az is, legyintett az öreg, de látszott, esze ágában sincs ezzel bajlódni. Már a kapunál jártak, mikor visszafordult. Várjál csak! Két tojással jött vissza. Fogd. Keveset tojnak ezek már, lassan tél van. Dezső szabadkozott, de az öreg csak intett. Nekem is maradt még kettő, aztán holnap majd megint tojnak.

A fiú érkezett a biciklijével. Látom, mama kölcsön adta a bringát, mondta. Csak fel kell pumpálni, mert lapos. Lehet, hogy lyukas is, nem volt ez használva már vagy tíz éve.

Látnád, mit csináltunk ma! - kezdte az öreg és a srác álmélkodva hallgatta.

Dél elmúlt, mire hazaért. Elégedetten nézett szét. A hőmérséklet enyhe volt, az ágy hívogató az ágyneművel, megsütötte az egyik tojást egy kis szalonnával, és egy szelet kenyérrel jóízűen elfogyasztotta. Rendet csinált, felseperte a házat, a teraszt. Délután a biciklivel babrált, átjött a fiú, pumpát hozott, a "fűtőtestekről" beszélgettek. Én is megcsinálom, mondta, mert a fa drága.

Másnap Dezső bebiciklizett a városba, a bankautomatánál pénzt vett le, óvatosan kell költekezni, gondolta, ki tudja, mennyi lesz a villanyszámla. Benézett a szeretetszolgálathoz, talált egy futószőnyeget, jó lesz a falra, gondolta, ne legyen olyan hideg. Kellene nekem egy rádió, meg egy kotyogó, mondta az önkéntesnek. Majd nézzen be időnként, ha lesz, ráírom a nevét.

A piac melletti ételosztó ládához ment, talált benne egy zacskó krumplit és egy másik zacskóban két kiflit. A krumplit rakta el. Igaz, főzni nem tud, de mami majd segít. Egy nő érkezett, kivette a két kiflit és az egyiket már enni is kezdte. Te új vagy errefelé, mondta.

Igen.

Gyere be a piacra, ha már itt vagy, hívta. Szét kell nézni, hátha akad valami. A nő céltudatosan lépkedett a sorok között, az asztalok alá dobott hibás zöldségek között keresgélt. Lehajolt, felvett egy zöldpaprikát. Ennek a fele még jó, mutatta. Máshol egy repedt karalábét, aztán vagy két ütődött almát talált. Keress te is, mondta Dezsőnek, ne utánam gyere!

Talált ő is néhány almát, két törött sárgarépát, egy kis petrezselyemzöldet. Nem tudta, mit fog kezdeni velük, de a szatyrába rakta. Vett még pár hagymát. A városszéli nagyáruházban egy doboz zsírt, friss kenyeret, kávét, szalonnát, konzerveket vásárolt. És egy kis üveg citromlét a teába. Aztán az OBI-hoz tolta a biciklijét. Vett két nagy virágcserepet és egy százas kiszerelésű teamécsest. Ez elég lesz egy ideig.

Hazafelé már csak tolni tudta a biciklit, de így is sokkal könnyebb volt, mint két napja zsákkal a hátán. Most tél jön, biciklit venni ráér. Ha jó idő lesz, ezt használja.

A házhoz érve bekiabált mamihoz. Jöjjön, főzök egy kávét, és hoztam valamit. Ezeket találtam, mutatta a zöldségfélét. Mit lehet ebből csinálni?

Az almákból lehet szósz, vagy kompót, a krumplit meg tudod főzni levesnek, a répával és a zöldségzölddel. Két napra elég lehet. Majd vegyél tésztát meg tarhonyát, az jó lesz a krumplihoz.

Míg az öregasszony a "törökösen" főzött kávét itta, Dezső összerakta a "fűtőtestet", aztán lekapcsolta a villanykályhát. Na, most már alakulnak a dolgok. Megyek, mondta mami, már melegszik a víz a sparhelten, a fűtésednek köszönhetően nincs nagyon hideg, ma mosakodni fogok, meg főzök egy kis lebbencset. Várjon, állította meg Dezső, vigyen pár szem krumplit, meg almát. Van nekem, mondta az asszony. Termelek én, amit tudok. Csak rakd el, jól jön az még.

Töprengve nézett utána, aztán felkapott egy marék mécsest és utána szaladt. A házban érzékelhető volt a "fűtőtest" hatása, a sparheltben is égett a tűz, de mégis inkább hideg volt, mint meleg. Le kell zárni azt a padlásteret. Na, majd szétnézek és megcsinálom, ha találok hozzá valamit.

Úgy döntött, megfőz egyet a krumpliból. Összedarabolta az egyik répával, vízzel öntötte fel, és megszórta petrezselyemmel. Mikor megfőtt, jó illat szállt fel. Jóízűen evett, aztán lefeküdt és aludt egy órát. Mikor felébredt, látta a rendetlenséget a kredencen. Rájött, hogy se mosogatószere, se szivacsa nincs. Ezt is felírta. Vizet melegített, lekapargatta az odaszáradt krumplimaradékot, elpakolt, kiszellőztetett, készült az éjszakára. Valami csak kellene, amivel elfoglalja magát, ne az elcseszett életén kelljen gondolkodnia, de semmi nem volt. És még ezután jön a tél!

A srác kopogott be. Gyere, megcsináltam a fűtést, nézd meg.

A fiú háza teljesen különbözött az többitől. Csempézett fürdőszoba, beépített konyha, a szobában rendes bútorok, mindenhol linóleum, az ablakokon függöny. És minden szép rendben tartva. Nagyon szép, dicsérte Dezső.

Anyával költöztünk ide, mikor beteg lett. Nem tudtuk fizetni a rezsit a táppénzből. Ezért, mielőtt eladósodtunk volna, ide jöttünk. Aztán anyu meghalt két éve. Apád? A fiú a fejét rázta. Azt se tudom, él-e még. Nem láttam vagy tizenöt éve. Dezső most nézte meg jobban a fiút. Talán húsz éves lehet... Ennek is kijutott az életből, gondolta. Dolgozol? - kérdezte.

A fiú arca felderült. Igen, itt a lovasfarmon. Olyan mindenes vagyok. Anyu miatt nem akartam messzebbre menni, aztán megszerettem. Amit keresek, nekem elég. A hátizsákban kezdett kotorászni, és félig leégett gyertyákat, mécseseket kezdett kipakolni.

Ezt honnan vetted? Hát a temetőből. Nem régen volt mindenszentek, ilyenkor tele vannak vele a sírok. És már úgyse kell senkinek. Ez nem lopás, ugye? Dezső a fejét rázta. Micsoda találékony gyerek! Holnap ő is hoz.

Kitaláltam valamit maminak, osztotta meg az ötletét a fiúval.

Ez nekem is eszembe juthatott volna, mondta a fiú. Szegény csak fűt, fűt, mégis mindig fázik. A hét végén segítek megcsinálni. Addig keríthetnél valamit, amivel lezárhatjuk a tetőteret. Kérdezd meg az öreget, biztos tud valamit.

Igaza volt. Az öreg egy távolabbi házhoz vezette. Ennek az embernek van egy OSB lapja, az jó lenne, pont elfedné a nyílást, ráadásul könnyen lehet mozgatni.

Mit kér érte, kérdezték az embertől, az meg csak legyintett. Adj pár tojást, mondta az öregnek, maga meg csináljon nekem is olyan kis melegítőt.

Hét végén elkészültek a munkával. Na, most már nem fogsz fázni, mondta a fiú maminak, aki a szemét törölgette.

Dezső lassan felszerelte a háztartását, szerzett egy kis rádiót, és kávéfőzőt. A kis fűtőtest segítségével spórolt a villanyszámlán. Megszerette a kis házat, megszokta a lavórban fürdést, a kinti WC-t.

Rendszeres vendég lett az ételosztó ládánál, minden héten szétnézett a piacon, a hibás zöldségfélét gondosan szedegette össze, de vásárolt is. Hagymát, csirkenyakat, farhátat, tarhonyát.

Mami megtanította néhány egyszerű étel elkészítésére. Napközben rádiót hallgatott, megfejtette az ingyenes újságokban található keresztrejtvényeket, éjjel nyugodtan aludt. Sokat gondolt az intézeti lányra. Emlékezett a mindenki által csúfolt "fekára", aki egy jó szóért mindent megtett. Ha kellett, lopott, ha kellett, szexelt. De most egészen más volt, és megszégyenítően nagylelkű. Nem tudta, hogyan viszonozza, pedig élete első igazi otthonát neki köszönheti. Eddig mindenütt csak vendég volt egy átmeneti időre. Elhatározta, hogy megveszi a lánytól a kis házat. Majd összehúzza magát, és a minimumra csökkenti a kiadásait. Hamarosan felkeresi, és megbeszéli vele a feltételeket.

Mindig gyanakvó és távolságtartó volt, még azzal a lánnyal is, akivel közös életet tervezett. De itt, ezek között a perifériára szorult emberek között megnyugodott. Szívesen ette a krumplit és a csirke farhátból készült pörköltet, a margarinos és zsíros kenyeret lila hagymával.

Lassan kitavaszodott, az emberek metszették a fákat, ásták a kerteket, avart égettek. Neki meg fogalma sem volt a kerti munkákról. Egyik reggel mami lökte be a kaput. Keresd meg az ásót meg gereblyét, osztán' tedd rendbe a kertet, mondta.

A fiútól ásni tanult, mamitól fát metszeni. Óránként ült le pihenni. Lassan haladt, de jó volt a gyenge napsütésben tevékenykedni. Aztán végre rászánta magát, hogy felkeresse a lányt, akinek mindezt köszönheti.

A férfi nyitott kaput. Még nincs itthon a feleségem, mondta. Egy kávé mellett várakoztak.

Kivágódott az ajtó, nagy lendülettel érkezett a lány. Átkarolta a férfi nyakát, csókot nyomott a szájára, aztán észrevette őt. Szia Dezsi, mondta és az arcáról eltünt a ragyogás. Miért jöttél?

Hirtelen nem tudta mit mondjon. Csak... gondoltam beszéljünk a házról, mert nem szeretnélek kihasználni. Ahogy kimondta a szavakat, szinte rázuhant a múlt. Maga előtt látta a gyereklány furcsán formált arcán a félelmet, és a reményt, hogy majd szeretik. De csak kihasználták őt, minden nap, minden órában, és a lányt senki sem védte meg. Vártalanul kitört belőle a sírás. Próbálta visszafojtani, de a könnyek csak jöttek, tüdeje majd szétpattant. A lány szeme is könnybe lábadt, a férfi tétován nézett rájuk.

Hagyd abba, csattant a lány hangja. Felesleges a sírás, már semmin sem változtat! Mondtam, hogy nem kell idejönnöd, élj nyugodtan, én nem vádollak. De hát mi történt? - kérdezte a férfi. Beavatna engem is valaki?

A lány hallgatott. Dezső kezdett beszélni. Nem védem magam, mondta végül, de...

A férfi közbevágott, az arca sápadt volt. Jól értettem? - kérdezte. Te vagy az oka, hogy a feleségem meddő? Dezső bólintott. A férfi szinte visszazuhant a kanapéra és a felesége kezét szorongatta.

Te vagy a legjobb ember, akit ismerek, mondta Dezső a lánynak. Ha tehetném, kitörölném az életünkből azokat az éveket.

Már nem azok vagyunk, akik akkor voltunk, mondta a lány csendesen. Örülök, hogy lassan egyenesbe jössz.

Kiürült aggyal tekert hazafelé. A házak ablakai megvilágították az utat. Amikor megérkezett, a kis ház hívogatóan állt a holdfényben. Hazaértem, ez volt az első gondolata. A lány nem engedi, hogy viszonozza, amit érte tett. Majd azzal köszöni meg, hogy ő is segít másoknak.

Reggel ragyogóan sütött a nap, a kertben hajladoztak a tavaszi virágok és a kert fái közül egy-kettő már virágokat kezdett bontogatni. Gyönyörű volt. Már tudta, mit fog csinálni. Nem tudja egyik napról a másikra megvalósítani, de van ideje. Derűsen készülődött. Még dél sem volt, amikor hazaért. A kerékpárral kis utánfutót húzott, rajta meszes zsákok, szerszámok.

Ebéd után mamihoz ment. Kávét hoztam, igyuk, míg meleg.

Holnap kipakolunk innen, mondta. Van meszem, rendbe hozzuk egy kicsit ezt a házat. Az öregasszony kezében megállt a kanál. Ezt? - mutatott a szutykos, kormos falakra. Aha! Kimeszeljük és megcsinálok rajta ezt-azt. Hát... az asszony kételkedve nézett. Nem nagyon van nekem pénzem ilyesmire...

Nem is kell. Én is erre készülök, van elég anyag, hogy ezt is megcsináljuk, úgy látom, ráfér. Hát rá, mondta mami, már vagy húsz éve hozzá se nyúltam.

Másnap kihordták a bútorokat, ponyvával takarták le. Dezső munkához látott.

A meszelt falak vakítottak a beömlő napfényben. A bútorokat lemosta, úgy hordta vissza, az ablakra függönyt szerzett, a betonpadlóra szőnyeget. Mami körülötte toporgott, néha sírdogált.

Ezután kisebb munkákat vállalt a környékbelieknél, akik nem tudták volna megfizetni a mestereket, de neki jól jött az a néhány száz forint is, amit ezekért a kis javításokért kapott.

Amint összejött a pénze, a ház átalakításához fogott. Kiépítette a vezetékeket, megnövelte a betonalapot, kiszedte a bejárati ajtót, és kibővítette a házat. Egy télikert-szerű helyiség keletkezett, ez lett a nappali. A déli és nyugati oldalon téglapillérek közé panelfelújítás miatt kibobott és elkunyerált erkély-ajtókat épített be. A sarkába került a pici tusoló-wc. A használtan vásárolt hidrofor segítségével volt már folyóvíz is, ami a falon kívül elhelyezett, feketére festett tartályban melegedett tavasztól őszig, télen csak langyos volt, amikor szépen sütött a nap, de neki megfelelt. A falakat fehérre meszelte, a régi bútorokat felújította. Összegyűjtött tégladarabokból konyhabútort épített mosogatóval. Hosszú hónapokig járta az építkezéseket, amíg szinte darabonként összegyűjtötte a burkoláshoz szükséges csempéket a falra, és hazahordta a kidobott, töredezett járólapokat. Ezeket mozaikként rakta le a házikó beton padlójára és a kimosott szőnyegekkel borította. Három évébe telt, mire mindezzel elkészült. Eközben a kertet is gondozta, szépítette. Másoknál is folyamatosan dolgozott. Vakolt, festett, burkolatokat rakott le. Nagyobb munkákat nem vállalhatott, mert gerince és lába tiltakozott a kemény igénybevétel ellen, de így is sok embernek segített. Három szomszédjával ápolt közeli kapcsolatot. Mamival, akit szinte anyjának tekintett, a fiúval, akinek apja helyett apja lett, és az öregemberrel, aki derűs, laza természetével sokszor megnevettette. Már öt éve lakott a kis házban. A kertben gyümölcsök, tarka virágok, zamatos zöldségek teremtek. A szabadban végzett munka megerősítette az izomzatát, lebarnult, még a járás is könnyebb lett. Körültekintően osztotta be az erejét, napi három-négy órát dolgozott.

Aztán végre úgy érezte, a lány és férje szemébe nézhet.

Szeretném, ha kijönnétek a kulipintyóhoz, valamit mutatni szeretnék, aztán nem foglak titeket többé zavarni, mondta.

A lány körüljárta a kibővített, hívogató kis otthont, a buja kertet. Ezt hogy csináltad? - csodálta meg. Hát, elvégre az építőiparban dolgoztam 15 éves koromtól, mondta Dezső. Ezt szántam viszonzásnak, amiért befogadtatok. Szeretném, ha nem szemét emberként gondolnátok rám. A lány végre elnevette magát. Mondtam már, hogy ne rágódj ezen.

Amíg beszélgettek, mami érkezett. Aranyom... - bicegett a lányhoz. Nem is tudod, milyen jót tettél velünk, hogy ezt a fiút idehoztad! És már húzta is magával, ő meg bámult a ház állapota láttán. Ezt mind Dezsi készítette? - mutatott a mozaikpadlóra és a kis tusolóra.

Terjedt a hír a lány érkezéséről, jöttek a szomszédok, mind bevakolt falakról, lerakott járdákról, kijavított kerítésekről és egyebekről beszélt. Amikor egyedül maradtak, a lány ránézett, jó ember vagy, mondta, és Dezső hatalmasat sóhajtott. Megkapta a feloldozást.

Negyvenöt éves volt, és végre megszabadult a múltjától. Már tervezni is mert. Egy elhagyott kertet nézegetett. Ha ezt megvehetné... Lelki szemeivel már látta is a házat... Na, majd egyszer talán...

Egyik nap a lovasfarmnál egy nőre esett a tekintete. Még sose látta itt. A nő gyanútlanul hajlongott a virágok között, fenekén megfeszült a farmer. Már hosszú évek óta nem volt nő az életében, ennek tulajdonította a hirtelen feltámadó vágyat. A nő észrevette, a kerítéshez sietett. Segíthetek? - kérdezte. Dezső a nő mosolygó szemébe nézett. Nem fiatal már, gondolta, mégis megdobogtatta a szívét. Minél többször látta, annál többet gondolt rá. Nála szebb nők hidegen hagyták. Beszélek vele, határozta el. Hátha kiderül, hogy nem is szimpatikus. Legközelebb megszólította. Meghívhatom egy kávéra? - kérdezte. Engem? - a nő csodálkozva bámult rá, az arca felderült. Jó! - mondta. Hol kávézzunk?

Ahol maga szeretné, készségeskedett Dezső.

Mit szólna, ha itt innánk meg. Van itt egy kávéautomata a vendégeknek, leülnénk ott a pergola alatt...

Zavartan nézték egymást a papírpoharakat forgatva. Szeretne valamit mondani? - kezdte a nő a beszélgetést. Szeretném megismerni magát, mondta Dezső, mert... tetszik nekem, de azt se tudom, nem tartozik-e valakihez, és...

Már nem tartozom senkihez, mondta a nő, a férjem elhagyott, és szegény vagyok, mint a templom egere. Dezső hallgatta őt, nagyon tetszett a szókimondása, és a humor, amivel palástolta a fájdalmát.

Ő is elmondta az életét. Látja, én még szegényebb vagyok, mert egészségem sincs.

Sokat gondolt az asszonyra. Tetszett a személyisége, és vágyott a testére. Egyre gyakrabban üldögéltek együtt, egy kólát vagy kávét megfelezve. Beszélt neki a kis házról. Szép lehet, mondta a nő. Azért mégis jobb magának. Legalább van magánélete. Én itt dolgozok és itt is lakok, egy szobában a takarítónővel. Albérletet nem tudnék fizetni.

Meglátogathatna, mondta Dezső, és a nő bólintott.

Vasárnap, kora délelőtt érkezett, Dezső örömmel sietett elé. A kertet nézték, amikor mami jött. Mééé' nem kínálod valamivel? Csinálj neki bodzaszörpöt, vagy kávét! - utasította Dezsőt harsány suttogással, aztán elballagott.

Határozott néni, mondta a nő, és mindketten nevettek. A kis ház előtt ültek a terasz lépcsőjén, kezükben pohárral. Nagyon szép itt, mondta a nő. Nem gondoltál rá, hogy megvedd? Dehogynem. Csak nem eladó. De néztem már itt a környéken egy telket. Ha sikerülne megvenni, felhúznék rá egy kis házat.

A nő letette a poharat. Szeretnék itt maradni, mondta. Jó, karolta át Dezső és úgy érezte minden a helyére került egy perc alatt.

Sose volt még ilyen szép az élet, gondolta néhány hét múlva, miközben az órájára nézett. Mindjárt hazaér a párja. A kapát letámasztotta és a konyhába ment. A rezsón gulyásleves főtt. Felrakta a kávét, poharakat készített elő. Mami jött egy nagy fürt szőlővel. A terasz lépcsőjén ülve vártak. Itt az ősz. Lassan fűteni kell.

A nő érkezett a robogójával. Hű, de meleg van, mondta, de holnaptól hidegfront jön, szia mama! Kávézunk? - hadarta egyszuszra.

Ültek a lépcsőn és a közelgő télről elmélkedtek, miközben itták a forró, illatos kávét...