Bea

Bea története

Bea anyja elmúlt harminc éves, amikor úgy döntött, férjhez megy és gyereket szül, mert úgy érezte, ez szükséges a társadalmi megbecsüléshez. Nem akart "vénlány" lenni. Mivel nem mutatkozott alkalmas jelölt, hirdetés útján keresett magának férjet. Eddigi életében minden úgy volt, ahogy ő akarta, szülei, mint a rabszolgák, lesték kívánságait. Ez is sikerülni fog.

A hirdetésre sok levél érkezett, végül egy magas, erős férfi lett a befutó, aki megjelenésében és egzisztenciálisan is megfelelőnek mutatkozott, bár a társadalmi rangja és iskolai végzettsége hagyott némi kívánnivalót maga után. Kőműves volt a foglalkozása, szép, emeletes házban lakott a város egyik külső kerületében, de még elég jó helyen ahhoz, hogy társasági életet élhessenek "megfelelő" emberekkel. A férfit lenyűgözte a nő megjelenése, az elegáns bunda, a tűsarkú csizma, az arany ékszerek, büszke volt, hogy ő lett a kiválasztott. Egyetlen probléma volt, a férfi már volt egyszer nős, és a házasságból két fia is született, akiket támogatott, és rendszeresen látogatott, ám felesége rövid idő alatt megoldotta a gondot, "véletlen" programokat szervezett a láthatás idejére, és a férfi mindig a kedvében járva, egyre-másra mondta le a gyerekei meglátogatását, akik persze ezt zokon vették.

A házasság második évében megszületett Bea, ezzel aztán végképp az asszony és a kislány került fölénybe, a fiúk mindinkább a háttérbe szorultak. Bea ebből semmit nem érzékelt, boldogan élt a szép házban, körülrajongva szüleitől. Hatodik születésnapjára hatalmas partit adtak a tiszteletére, a tizediken külföldi nyaralásra vitték, a tizennegyedikre megkapta első számítógépét, ami akkoriban ritkaságszámba ment. Érettségire autóval lepték meg, és anyja mesterkedésével ráíratták a házat, a másik két gyereket így kiszorítva az örökségből, de Bea ezt nem látta át, élte az életét, nem tudva, hogy másokon, konkrétan saját testvérein gázol át. Igaz, szinte nem is ismerte őket, alig találkoztak.

Bea magasra nőtt, tizenhét évesen már 175 centi magas volt. Kosarazott, mert mindenki erre biztatta, de igazából nem erre vágyott, legszívesebben virágokkal foglalkozott, különleges fajtákkal vette körül magát, apjával télikertet építettek, ott piszmogott, ha ideje engedte. Ennek ellenére az általános iskola elvégzése után a kertészeti helyett építőipari szakközépiskolába iratkozott, hogy apja kedvében járjon.

Ahogy kamaszodott, anyja egyre várta, hogy majd fiúkkal randizik, de Bea körül csend volt. Anyja nem akarta ezt annyiban hagyni, fiúkat hívott a kert rendezéséhez, addig nyúzta a férjét, míg az főiskolásokat és egyetemistákat alkalmazott nyáron segédmunkásnak, és bár Bea sokszor dolgozott az apjával az építkezéseken, és a kerti munkákban is szívesen segített, egyik fiúval sem alakult ki semmiféle kapcsolat.

Bea szerette a szüleit, pici korától hallotta anyjától, hogy apja első házasságából származó gyerekei milyen hálátlanok és rosszul neveltek, modortalanok és rendetlenek, és hogy ez milyen szégyen, így mindent megtett, hogy ő megfeleljen az elvárásoknak. Jól tanult, a szobájában mindig rendet tartott, öltözködésében elfogadta anyja iránymutatását, neki úgyis mindegy volt, nem érdekelte a divat.

Már általános iskolás korától vonzódott a lányokhoz, amikor azok fiúkról pusmogtak, érezte bennük az izgalmat, de ő semmi ilyesmit nem érzett. Fokozatosan döbbent rá, hogy amit egyik-másik barátnője iránt érez, az ugyanolyan, mint ami a lányokat hajtja a fiúk felé. Megijedt ettől, nem mert a lányok közelébe menni, egyedül próbálta érzéseit rendezni. Később, úgy 13 - 14 éves korában, mikor már használta az internetet, ismereteket szerzett és tudomásul vette másságát.

15 éves korában lett először igazán szerelmes. A lány kicsi volt és mosolygós, tornaórán, a tanárnő utasítására, Bea emelgette, hogy a gyűrűre felkapaszkodhasson. Amikor a lány testéhez ért, megborzongott, azt hitte ezt más is észreveszi, ezért alig mert ránézni, hónapokig szenvedett ettől az érzéstől, mire megnyugodott. Ekkor már nyilvánvalóvá vált számára, mi is a helyzet valójában.

Bea otthon apró gyerek korától hallotta szülei homofób megnyilvánulásait, ezért szóba sem jöhetett számára, hogy erről beszéljen, kerülte a helyzeteket, amikor erről volt szó, pirult, amikor társaságban disznó vicceken röhögtek.

Tizenhat évesen egy nyári táborban találkozott első szeretőjével, aki éjjel mellébújt, és a takaró alatt szeretkezett vele. Elválaszthatatlanok lettek, úton-útfélen elrejtőztek, csókolóztak, ismerkedtek egymással és a saját testükkel. A két hét eltelte után sírva búcsúztak, és az ősz folyamán hosszú cseteléseket és beszélgetéseket folytattak, egyszer a lány falujában, egyszer pedig Beánál találkoztak is, de a távolság megölte a szerelmet, a tavasz már magányosan találta Beát. Próbált ismerkedni, főleg az interneten, elejében bátortalanul, később egyre vagányabban, és a siker nem is maradt el, változatos szerelmi életet élt, és barátokat is szerzett. Az érettségi évében találkozott azzal a lánnyal, aki élete párja lett. Azzal az indokkal, hogy a vizsgákra készülnek, bezárkóztak Bea szobájába és a tanulás mellett végre nyugodtan szeretkezhettek, egészen addig, amíg anyja egyszer rájuk nem nyitott. Éktelen patáliát csapott, a lányt hajánál fogva rángatta ki az ágyból, hiába sírt Bea, az éjszaka közepén kidobta a házból és a lányával napokig nem beszélt.

Amikor végre szóba állt vele, Bea bevallotta az igazat, de konok elutasításban részesült. Szülei pszichológushoz vitték, aki próbálta a szülőket meggyőzni, de azok csak azt szajkózták, hogy a lánynak "meg kell gyógyulnia". Ezért több helyen is próbálkoztak, ami végül megtörte a lányt, és elfogadta egy fiú közeledését. Nem is volt rossz, a fiúnak jó szaga és íze volt, Bea a szerelmét képzelte a helyébe, így bizonyos mértékig még élvezte is a szexet. Fél év múlva összeházasodtak és Bea szüleihez költöztek, ahol az emeleten komfortos kis lakást alakítottak ki számukra. Tíz hónap múlva megszületett Bea kisfia, akár boldog is lehetett volna, ha szíve nem húzza a lányhoz, akit változatlan szenvedéllyel szeretett. Titokban találkozgattak, éjjel a neten cseteltek, a férfi nem sejtett semmit, hiszen csak annyit észlelt, hogy felesége egy barátnőjével nevetgél, még meg is jegyezte, milyen sokat tudnak beszélni. Azonban a problémát nem lehetett sokáig takargatni, a férfi egy idő után reklamált Bea szexuális passzivitása miatt, ő meg egyre inkább kerülte még a lehetőségeket is. A várható végkifejlet nem is késett sokat, két évi házasság után a férfi szerelmes lett egy másik nőbe, akitől megkapta azt az izzó szenvedélyt, ami hiányzott az életéből. A házasság válással végződött, igyekeztek békésen elválni, azonban ez nem ment könnyen Bea anyja miatt, aki folyamatosan szapulta a férfit, újra bevetette az "elválasztó" taktikát, amit sikerrel alkalmazott a férje gyerekei esetében, de ez itt nem vált be, a férfi, Bea segítségével a gyerek életének része maradt. Bea egy ingatlanközvetítő cégnél helyezkedett el a gyes után, és a kötetlen munka lehetőséget teremtett számára, hogy találkozgasson a szerelmével. A nő egy ideig el is fogadta ezt a titkos kapcsolatot, az ő munkahelyén sem volt célszerű a helyzet nyilvánosságra kerülése, de ahogy telt a idő, egyre nehezebb volt egymástól távol élniük.

Amikor Bea anyjának tudomására jutott, hogy mi történik a háta mögött, azonnal követelte a kapcsolat megszüntetését, de nem járt sikerrel, Bea már felnőtt nőként nem hagyta, hogy beleszóljon az életébe. Ekkor gonosz tervet eszelt ki, bíróságra ment, és kérte a gyerek felügyeleti jogát Bea másságára hivatkozva, és azt gondolva, ezzel majd visszatartja lányát a - szerinte - bűnös viszonytól. Csakhogy a dolog rosszul sült el, mivel a gyerek apja, amint tudomást szerzett erről, dühében, amiért így átverték, szintén kérte a gyerek elhelyezésének megváltoztatását. Bea anyja rémülten kapkodott, nem gondolta ő komolyan az egészet, azt gondolta, a bíróság is partner lesz a játszmáiban. Beának ez volt az utolsó csepp a pohárban, ellentámadást indított. Ügyvédet keresett, aki segítette a gyermek-elhelyezési perben és felszólította a szüleit, hogy 30 napon belül hagyják el a tulajdonát képező ingatlant. Anyja szóhoz sem jutott, amikor a levelet kézhez vette, de nem volt mese, Bea ragaszkodott a költözéshez. Annyi harag és keserűség gyűlt benne az idők során, hogy már nem tudott lojális lenni, és nem mellesleg, a gyerekéért harcolt.

Szerencsére a bíróság figyelmen kívül hagyta a nemi orientációjára vonatkozó vádakat, méltányolta Bea és a gyerek szoros és kiváló kapcsolatát, volt férje is megnyugodott, talán az új felesége hatására, így a gyerekelhelyezés megoldódott, Bea és szülei pedig egyezségre jutottak, ami főleg apjának volt köszönhető, aki végre a sarkára állt a feleségével szemben. A házat eladták, az árát megfelezték, és mindenki ment a maga útjára.

Bea és párja egy kis kertes házat vásároltak a város túlsó részén, a lehető legmesszebb a szülőktől, és végre elkezdhették közös életüket. Elejében félve ismerkedtek a szomszédokkal, akik fenntartásokkal fogadták a különös párt, de az idő múlásával megbarátkoztak és - bár bensőséges kapcsolat nem alakult ki - elfogadták őket, virágmagokat és paradicsompalántákat cseréltek, mint bármely más szomszéd esetében.

Bea, ahogy az idő telt, egyre többet gondolt a testvéreire, de nem merte keresni őket, már annyira megszokta az elutasítást, hogy nem is próbálkozott. Aztán egy alkalommal összefutott egyikükkel a bevásárlóközpontban. Néhány szót váltottak, Bea feszengve álldogált, és amikor a fiú elindult, utána futott. Nagyon sajnálja, mondta, hogy ilyen méltánytalanság történt velük, megérti, hogy nem kívánják látni, de gyerekfejjel nem tudta, hogy milyen hátrányt okoz nekik, de azt tudniuk kell, hogy a lakás, amiben a szülei most laknak, már nem az ő nevén van. A fiú mosolyogva mondta, hogy szerencsére nincsenek rászorulva az apai "adományra", mindketten túlléptek a sérelmeken is, szivesen veszik Bea közeledését. Telefonszámot cseréltek, és néhány hét múlva Bea meghívta testvéreit egy kávéra és egy ismerkedésre. Az volt az első dolga, hogy tisztázta, miért romlott meg a viszony a szüleivel. A fiúk, akik már a negyvenes éveikben jártak, nyitottan álltak Bea párkapcsolatához, elfogadták, hogy a saját neméhez vonzódik, értékelték a bátorságát, és ahogy az idő telt, egyre közelebb kerültek egymáshoz.

Bea ma jól érzi magát a bőrében. Azzal él, akit szeret, testvérei támogatják, kisfia okos és nyitott gyerekké fejlődött. Mi kell még az élethez, szokta kérdezni, mikor szerelmét átöleli.